166153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására
166153 17 18 mázzuk, azzal a különbséggel, hogy kereskedelmi minőségű „vízmentes" magnéziumklorid helyett magnéziumfluoridot alkalmazunk. A terméket úgy állítjuk elő, hogy hidromagnezitet hidrogénfluoridgázzal reagáltatunk. A katalizátor-komplexet a 4. példában megadott körülmények között állítjuk elő 62 g magnéziumfluorid felhasználásával. A polimerizációs kísérletet a 7—8. példában ismertetettek szerint hajtjuk végre. A polimerizáció során 12 mg katalizátort alkalmazunk. Végtermékként 52 g 0,17 g/10 perc folyási számmal rendelkező polietilént különíthetünk el. Ez a mennyiség 4340 g polietilén/g katalizátorkomplex hozamnak felel meg. 17. példa Az 1—6. példában ismertetett reagenseket alkalmazzuk, azzal a különbséggel, hogy titán-tetrabutilát helyett vanadilbutilátot, VO(OBu)3 -t alkalmazunk (gyártó: Dynamit Nobel) 238 g mennyiségben. A katalizátor-komplexet a 4. példában megadott körülmények között állítjuk elő. A polimerizációt a 7—8. példákba leírtak szerint hajtjuk végre, azzal a különbséggel, hogy a hidrogént 1 kg/cm2 parciális nyomással vezetjük be a reaktorba. A polimerizáció során 29 mg katalizátor-komplexet alkalmazunk. Az eljárásban végtermékként 42 g 0,13 g/10 perc folyási számmal rendelkező polietilént kapunk, hozam: 1450 g polietilén/g katalizátor-komplex. 18. példa Az 1—6. példákban ismertetett reagenseket alkalmazzuk, azzal a különbséggel, hogy a kereskedelmi minőségű „vízmentes" magnéziumklorid helyett etil-magnézium-kloridot, Mg(C2 H 5 )Cl-t használunk (gyártó: Texas Alkyls). A terméket 52 g/liter töménységű dietiléteres oldat formájában alkalmazzuk. Az éteres oldatot Ti(OC4 H 9 ) 4 szintén dietiléterben készült 500 g/liter töménységű oldatához adjuk olyan mennyiségben, hogy a Ti/Mg atomarány a keverékben 1 grammatom/grammatom legyen (10%-os pontossággal). Az adagolás hatására exoterm reakció jön létre és csapadék képződik. Az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre visszahűlni, a kivált csapadékot kiszűrjük, az étert elpárologtatjuk és a szilárd terméket vákuumban 70 °C-on súlyállandóságig szárítjuk. A kapott szilárd terméket 200 ml hexánban szuszpendáljuk, majd a katalizátor-komplex előállítását a 4. példában ismertetett módon fejezzük be. A polimerizációt a 7—8. példában leírtak szerint hajtjuk végre. A polimerizáció során 21 mg katalizátort alkalmazunk. Ilyen módon 67 g 1,31 g/10 perc folyási számmal rendelkező polietilént állítunk elő, hozam: 3200 g polietilén/g katalizátor-komplex. 19. példa A 18. példában megadott körülmények között, az ott alkalmazott reagensekkel katalizátor-komplexet állítunk elő. 22 mg katalizátor-komplex felhasználásával a 7—8. példákban ismertetettek szerint polimerizációt hajtunk végre, azzal a különbséggel, hogy aktivátorként 120 mg dietil-alumíniumkloridot alkalmazunk. Ilyen módon 23 g 0,32 g/10 perc folyási számmal rendelkező polietilént kapunk. A hozam 1050 g polietilén/g katalizátor-komplex. 5 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás oc-olefinek polimerizálására szerves alu^ míniumvegyületből és —>• előnyösen a képződési reakcióelegyből a felhasználás előtt elkülönített — szilárd katalizátor-komplexből álló katalizátor-10 rendszer jelenlétében, azzal jellemezve, hogy a polimerizáció során olyan szilárd katalizátor-komplexet használunk fel, amelyet (1) valamely kétvegyértékű M fém, azaz magnézium, kalcium, cink és/vagy mangán halogéntartal-15 mú vegyületének, (2) valamely (TOx (OR y ) m általános képletű oxigéntartalmú szerves/vegyületnek — ahol T jelentése titán, cirkónium vagy vanadium, R jelentése 1—10 szénatomos szénhidrogén-csoport, x nullával 20 egyenlő vagy annál nagyobb egész számot és y nullánál nagyobb egész számot jelent, azzal a feltétellel, hogy x és y értéke megfelel T vegyértékének, és m értéke 1 és 6 közötti egész szám —, (3) valamely AIR'n X 3 ~ n általános képletű alu-25 míniumhalogenidnek — ahol R' jelentése 1—6 szénatomos szénhidrogén-csoport, X halogénatomot jelent és n értéke 0<n<3 —, (4) és adott esetben valamely B fém, azaz alumínium vagy szilícium oxigéntartalmú szerves ve-30 gyületének a reakciójával állítunk elő, és a reakciópartnerek mennyiségének megfelelő megválasztásával biztosítjuk, hogy a (2) komponensben szereplő összes T fém és az (1) komponensben szereplő összes M fém 35 aránya 0,01 és 100 g-atom/g-atom közötti, előnyösen 0,025 és 5 g-atom/g-atom közötti érték, míg az adott esetben beadagolt (4) komponensben szereplő összes B fém és a (2) komponensben szereplő összes T fém aránya 0,01 és 100 g-atom/g-atom közötti 40 érték legyen. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy (1) komponensként valamely halogéntartalmú magnéziumvegyületet használunk fel. 45 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy (1) kompo, nensként valamely M fém klórvegyületét használjuk fel. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljá-50 rás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy (1) komponensként olyan halogénvegyületet használunk fel, amely a kétvegyértékű fém egy atomnyi mennyiségére vonatkoztatva legalább 0,5 kétvegyértékű fém-halogén kötést tartalmaz. 55 5. A 4. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy (1) komponensként olyan halogénvegyületet használunk fel, amely a kétvegyértékű fém egy atomnyi mennyiségére vonatkoztatva legalább egy kétvegyértékű fém-halo-60 gén kötést tartalmaz. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy (1) komponensként a kétvegyértékű fém dihalogenidjét alkalmazzuk. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási 65 módja, azzal jellemezve, hogy (3) komponensként 9
