166148. lajstromszámú szabadalom • Heterogén szerkezetű polimerek

3 166148 4 ioncserélő csoportokat tartalmazó makroretikuláris polimer pórusaiba, ill. belső üregeibe is bevihető, amire eddig mód nem volt. A bázisnak tekintett kopolimer speciális porózus szerkezettel rendelkezik, amelyet a leírásban mak­roretikulárisnak nevezünk. A makroretikuláris ko­polimerek olyan mikroszkopikus méretű csatornák hálózatából állnak, amelyek az egész gyantamasz­szára kiterjednek, és jóllehet, e mikroszkopikus csatornák mérete objektíve igen kicsi, a szokásos homogén térhálósított gélek pórusaihoz képest nagynak tekinthető. Az utóbbi típusú gélek póru­sai elektron-mikroszkóppal nem mutathatók ki, és a szakirodalom álláspontja szerint nem is tekint­hetők igazi pórusnak. (Vö. Kumin, „Ion Exchange Resins" című könyv, p. 45 stb. John Wiley és Sons, Inc. 1958) A makroretikuláris polimerek ti­pikus fajlagos felülete legalább 1 m2/g, kukább azonban legalább 5 m2 /g, és pórusai 15—20 Á-nál nagyobbak. A makroretikuláris polimereket hagyo­mányos módon gyöngyalakban készítik, átlagos szemcseméretük kb. 10—900 mikron. A makro­retikuláris gyanták szerkezetére és előállítására vonatkozó részletesebb ismertetés található a 932 125, 932 126 számú angol, továbbá a 3 275 548 és 3 357 158 számú USA szabadalmi leírásokban. A makroretikuláris és géltípusú kopolimerek és gyanták önmagukban, valamint az ioncserélő funkciós csoportokat tartalmazó gyanták is a szak­irodalomból ismeretesek. Általában mind a makro­retikuláris, mind a géltípusú gyantáknál hasonló tí­pusú monomerekből indulnak ki és az előállítási eljárást változtatják annak érdekében, hogy a kész gyanták különböző tulajdonságokkal, főként kü­lönböző porozitással rendelkezzenek. Ha a talál­mány szerinti hibrid kopolimerek és hibrid gyanták előállításánál makroretikuláris vagy gél típusú komponenseket alkalmazunk, akkor a gyanta vá­zát képező polimer jellege viszonylag lényegtelen, az egyetlen követelmény az, hogy a gyanta ion­csere szempontjából megfelelő funkciós csoporto­kat tartalmazzon. Általában azonban a hivatkozott gyanták és ezzel a hibrid gyanták váza is egy tér­hálósított kopolimer, amely (1) egy olyan többszö­rösen telítetlen, térhálósító szerként használt mo­nomerből, amely számos nem konjugált CH2 = C<^ csoportot tartalmaz és (2) egy mono-etilén csopor­tot tartalmazó telítetlen aromás vagy alifás mono­merből áll. Kívánt esetben a polimer fő tömegében az (1) típusú monomerből van felépítve. Megfelelő többszörösen telítetlen térhálósító sze­rek közé tartoznak a következők: divinilbenzol, divinilpiridin, diviniltoluolok, divinilnaftalinek, diallilftálát, etilénglikoldiakrilát, etilglikol-dime­takrilát, trimetilolpropán-trimetakrilát, neopentil­glikoldimetakrilát, biszfenol A-dimetakrilát, pen­taeritrit, tetra- és trimetakrilátok, divinilxilol, di­yiniletilbenzol, divinilszulfon, divinilketon, divinil­szulfid, allilakrilát, diallilmaleát, diallilfumarát, diallil-szukcinát, diallilkarbonát, diallilmalonát, dialliloxalát, dialliladipát, diallilszebacát, divinil­szebacát, dialliltartarát, diallilszilikát, triallil-tri­karballilát, triallilakolitát, triallilcitrát, triallil-foszfát, N,N'-metilén-diakrilamid, N,N'-metilén­dimetakrilamid, N,N'-etiléndiakrilamid, trivinil­benzol, trivinilnaftalin, polivinilantracének, glikol, glicerin, pentaeritrit, rezorcin, glikolok monotio-5 vagy ditio-származékainak poliallil- és polivinil­óterei. Az előnyösnek tekintett, térhálósító szerként használt monomerek mind a makroretikuláris fá­zis vagy bázis kopolimer és a póruskitöltő gélkopo-10 limer szempontjából a következő vegyületek: poli­vinil-aromás szénhidrogének, mint a divinilbenzol és trivinilbenzol, glikol-dimetakrilátok, trimeti­lolpropán-trimetakrilát, többértékű alkoholok po­liviniléterei, mint a diviniloxietán és a trivinil-15 oxipropán. A térhálósítószer vagy monomer meny­nyisége tág határok között változhat. Anioncserélő gyanták esetén a kész gyanta teljes hasznosítható kapacitása anioncserélő gyantaként rendszerint csökkenhet a térhálósítószer arányának növekedé-20 sével, ez az arány kb. 0,5—30%, előnyösen 3—10 súly % között lehet. Más célokra azonban és kation­cserélő gyantáknál is a térhálósítószer aránya jó­val magasabb, pl. a monomerek összsúlyára szá­mítva kb. 50 súly% vagy ennél is több lehet. 25 A megfelelőnek tekintett monoetilén csoportot tartalmazó telítetlen monomerek mind a makroreti­kuláris bázis kopolimer, mind az ezekhez adagolt póruskitöltőként használt gélkopolimer szempont­jából a következő vegyületek: akrilsav észterei, 30 mint a metilakrilát, etilakrilát, propilakrilát, izo­propilakrilát, butilakrilát, terc.-butilakrilát, etil­hexilakrilát, ciklohexilakrilát, izobornilakrilát, ben­zilakrilát, fenilakrilát, alkilfenilakrilát, etoximetil­akrilát, etoxietilakrilát, etoxipropilakrilát, pro-35 poximetilakrilát, propoxietilakrilát, propoxipropil­akrilát, etoxifenilakrilát, etoxibenzilakrilát, etoxi­ciklohexilakrilát, a metakrilsav megfelelő észterei, sztirol, o-, m- és p-metilsztirolok, o-, m- és p-etil­sztirolok, vinilnaf talin, viniltoluol és vinilnaftalin. 40 A kiemelt jelentőségű monomer csoportba tartoz­nak a vinilaromás monomerek, mint a sztirol, to­vábbá az akrilsav és metakrilsav 1—10 szénatomos alifás alkoholokkal képzett észterei. 45 A polimerizációs reakciót általában egy katalizá­tor jelenlétében folytatjuk le. A polimerizációs reakció iniciátoraként hatásos, szabad gyököt képző katalizátorok közül a következőket említjük: benzoilperoxid, t-butil-hidroperoxid, lauroil-per-50 oxid, kumol-hidroperoxid, tetralin-peroxid, acetil­peroxid, kaproilperoxid, t-butil-perbenzoát, t-bu­til-diperftalát, metiletilketon-peroxid. A peroxid-katalizátorból szükséges mennyiség hozzávetőlegesen a keverék monomer koncentrá-55 ciójával arányos. A szokásos határérték a monomer keveréksúlyára számítva 0,01—5 súly%. A kata­lizátor optimális mennyisége főként a kiválasztott monomer tulajdonságaitól függ, beleértve a mono­mereket kísérő szennyezések tulajdonságait. 60 A katalizátorként felhasználható másik szabad gyököt képező vegyület-csoportba az azo-katalizá­torok tartoznak, mint pl. az azo-diizobutironitril, azo - diizobutiramid, azobisz - (a,<x - dimetilvalerián­savnitril), azobisz-(a-metilbutironitril), dimetil-, 65 dietil- vagy dibutil-azobisz(metilvalerát). A fel-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom