166137. lajstromszámú szabadalom • Gázégő, különösen fűtőpatronok és tagos kazánok számára

3 166137 4 dások olyan kialakítást alkalmaznak, hogy a gázt a levegő kiömlő nyílás közepébe bocsátják és így a kiömlő gázáramot mintegy levegőárammal veszik körül (pl. a 135.083 sz. magyar szabadalom). E megoldás hátránya, hogy a kiömlő gáz csak a láng felületén érintkezik a levegővel és a két közeg intenzív keveredése nincs biztosítva. Külön problémája ezeknek az ún. hosszégőknek az égő biztonságos begyújtása is. A tüzelőberendezéseknél alkalmazott hagyományos gyújtó-, és őrlángok ugyanis kis felületűek és így az égő gyújtását csak egyetlen ponton végzik el, ezenfelül a nagy hőteljesítmény miatt nagy mennyiségben kiáramló gáz gyújtása nem minden esetben sikerül azonnal, a késői gyújtás viszont a jelentős gázmennyiségre figyelemmel, a kazán épségét is veszélyeztető robbanás lehetőségét rejti magában. Ugyancsak megoldandó feladat ezeknél az égőknél az égő védelme a keletkezett hő hatása ellen. Ebből a szempontból elsősorban a felmelegedett kazántagokról és más alkatrészekről visszasugárzott hő veszélyezteti az égő szerkezeti elemeit és ez a veszély oly mértékű, hogy még kerámia alkatrészek is károsodást szenvedhetnek. A beáramló gáz és levegő hűtő hatása az égő hővédelmére csak akkor elegendő, ha az égő szerkezeti kialakításával biztosítjuk azt, hogy az égő minden szerkezeti része egyformán és intenzíven érintkezzék a beáramló gázzal és levegővel. Ez esetben az égő részek és a beáramló közegek között hasznos hőátadás alakul ki, az égő részek a beáramló gázt és levegőt előmelegítik, a gáz és levegő viszont az égő részeket hűtik. A hagyományos kialakítású hosszégők (Blechkastengasbrenner) szögletes lemezháza e célra nem megfelelő. A sarkokban az áramlási sebesség lecsökken, itt a hűtés nem elég intenzív, és az égő üzemközben a visszasugárzó hőtől károsodást szenved. E hibákon kíván segíteni a jelen találmány. A jelen találmány olyan gázégőt ismertet, amely megoldja utókeveréses rendszerben a gáz és az égéshez szükséges levegő intenzív elkeveredését, biztosítja az égő minden alkatrészének a beáramló gáz és levegő segítségével történő biztonságos és intenzív hűtését, ezáltal az égő tartós, károsodásmentes üzemeltetését, az égő gyors, biztonságos be-, és újragyújtását, ezenfelül határozott lángfront kialakulását, a reakciózóna kiszélesedését, kiküszöböli a láng szúróláng jellegét, ennek következtében nagy fajlagos hőterhelés mellett széles határok között szabályozható olyan égőt képez, amelyben kis égési sebességű, nagy inertgáztartalmú földgázok is biztonságosan elégethetők. A találmány egyik lehetséges kiviteli alakját keresztmetszetben az 1. ábra, hosszmetszetben a 2. ábra tünteti fel. Az 1 égőtest alapjaiban kör keresztmetszetű, amelyet azonban egy szelő mentén a felső oldalán sík, az égő tengelye felé eső részén megfelelően megválasztott, célszerűen 45°-os hajlásszögű 3 idomdarab határol, amely az égőtestben belül nem koncentrikusan elhelyezett 2 gázbevezető cső külső palástjához van hegesztve oly módon, hogy a 2 gázbevezető cső palástjának megfelelő darabját szabadon hagyja. A gázbevezető csövön a 8 gázkiömlőfuratokat helyezzük el, míg az 1 égőtest 3 idomdarabján e furatokkal azonos kiosztásban a 7 légvezető furatok foglalnak helyet, mindkét oldalon. Az égéshez szükséges levegő bevezetésére a 4 fallal határolt 5 csatorna szolgál, amely az égőtest légterével az égő hátsó (a gyújtólángtól és a vezetékcsatlakozási pontoktól távoleső) végén érintkezik és onnan előre haladva keresztmetszete folyamatosan szűkül. Az így szerkesztett égőben az égő elején bevezetett teljes levegőmennyiség végig halad az égő külső határoló felületét képező 1 égőtest fala mellett és azt intenzíven hűti. Az égő végén az áramló levegő visszafordul és az állandóan szűkülő keresztmetszetű 5 csatornában áramolva végig egyenletes nyomáson érkezik a 7 levegőkiömlő furatokhoz. A gáz a 2~ gázbevezető cső 6 belső terében, amelynek együttes keresztmetszete lényegesen meghaladja a 8 gázkiömlő furatok öszszes keresztmetszetét, ugyancsak egyenletes nyomáson érkezik a kiömlő furatokhoz. A tűztérben az azonos keresztszelvényekben kiosztott 7 furatokon kiömlő levegő ütközik a 8 furatokon kiömlő gázzal és azzal intenzíven keveredik. Így csupán az égés helyén keletkezik tüzelésre alkalmas gáz-levegő elegy, így feleslegessé válik a nehezen karbantartható és könynyen sérülő kerámia vagy lamellás égőfejek alkalmazása. Miután egészen az égés helyéig levegőt nem tartalmazó színgázt vezetünk, az égő visszagyulladása eleve ki van zárva, így az égő egészen kis terhelések mellett is üzembiztosan működtethető. A 7 és 8 furatokból kiáramló gáz levegő keveredésének mértékét fokozzuk az égő egyik oldalán hosszában kialakított 9 lángstabilizátor segítségével. Ez egy közönséges szerkezeti acélból készült olyan lemez, amely a 3 égőtesthatároló idomdairab osíatarnáját bizonyos /mértékig elfedi. Jelenlétével biztosítja azt, hogy a láng szétnyílik és oldalra hajlik, ezenkívül örvénykeltő hatása révén biztosítja a reakciózóna kezdetének határozottságát. A stabilizátor hatása fokozható azzal, hogy a 7 levegőkiömlő furatsor átmérőjét a stabilizátor felőli oldalon nagyobbra választjuk, mint az ellenkező oldalon, ezzel a láng elhajlása tovább fokozható, és biztosítható a stabilizátor biztonságos hűtése is. A 7 levegőkiömlő és a 8 gázkiömlő furatok átmérőjét az égőnek az őrláng felőli oldalán meghatározott távolságon, célszerűen 10—30 cm-ep keresztül kisebbre választjuk. A furatok kiképzését az égő elején a 3. ábra tünteti fel. Ezzel lényegében a gázégőt két, különböző teljesítményű égőrészre osztjuk, az első, célszerűen 10—30 cm-es szakasz egy kisebb teljesítményű, míg a további szakasz egy nagyobb teljesítményű égőrészt képez. A gyújtó-, illetve őrláng e kisebb teljesítményű égőszakasz föle hajlik. így az égő indításakor, illetve újraindításakor a gyújtó, il-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00