166114. lajstromszámú szabadalom • Eljárás n-acil-szarkozin-sók előállítására

166114 5 6 szerint jobban elkülöníthető, mint a diszarkozin melléktermék. Az acilezés után az N-acil-szarkozint a kísérő, vízben oldható melléktermékektől erős ásványi savval való megsavanyítás után választjuk el. Az N-acil-szarkozinok vízben oldhatatlan vegyületek, vízzel többször átmosva a kísérő glikolsav vízben való jó oldhatósága révén az N-acil-szarkozinok mellől eltávolítható. Az eljárásunkkal előállított nyers szarkozin oldat közvetlen acilezésével, átsavanyítással és kétszeri, 60 °C-ós vízzel való mosással olyan N-acilszarkozint kaptunk, amelyből nagy tisztaságú N-acilszarkozin-sókat nyertünk. A glikolsav melléktermék jelenléte a szarkozin előállítás utáni szarkozin kinyerést megnehezíti ugyan, eljárásunk folyamán azonban erre nem kerül sor, és az acilezett termékek közvetlen acilezéssel történő előállítása szempontjából a glikolsavat könnyebben kezelhető kísérő komponensnek találtuk, mint a diszarkozin mellékterméket. A szarkozin előállítás általunk alkalmazott körülményei lehetővé tették azt is, hogy a fajlagos nyersanyag-szükségletet csökkentsük. A megnövekedett szarkozin-hozam az N-acil-szarkozinátok bruttó hozamát is növelte, és ezzel csökkentette a fajlagos monoklórecetsav-szükségletet. Azzal, hogy a diszarkozin melléktermék képződését sikerült kiküszöbölni, a metilamin felhasználás fajlagos szükséglete is csökkent. A szokásos 15-szörös mólfeleslegű metilamin helyett a 4—10-szeres felesleg alkalmazása a metilamin regenerálását tette egyszerűbbé. A nyomás alatti, a reakció optimális hőmérsékletén való adagolás a reakcióidők nagymértékű csökkentését tették lehetővé. Eljárásunk szerint a monoklórecetsavas nátrium teljes átalakulása 2 óra reakcióidőt igényelt. Az acilezést követő tisztítási lépésnél az oldat megsavanyítását melegítés közben végezve és az elválasztásnál vízben oldható egyértékű alkoholt alkalmazva az N-acil-szarkozin termékeket nagy tisztaságban tudtuk előállítani. Ekvivalens mennyiségű bázis adagolásával történő semlegesítés útján ásványi sókat csak igen kis mennyi-ségben tartalmazó végterméket nyertünk. Eljárásunkat az alábbi példákon mutatjuk be: 1. példa. 5 l-es saválló acélból készült, fűtőnhűtő köpennyel ellátott, keverővel, manométerrel és gázlefuvató szeleppel felszerelt laboratóriumi autoklávba 2000 g 30%-os metilamin-oldatot mértünk be. 1,5 óra alatt adagoló szivattyú segítségével 1200 g 31%-os monoklórecetsav-nátrium oldatot adagoltunk hozzá 45—50 °C-on. Az adagolás befejezése után a reakcióban képződött sósav megkötése céljából 320 g 40%-os nátriumklorid oldatot adagoltunk be. Az elegy hőmérsékletének 100 °C^ra való emelésével a metilamin felesleget kiforraltuk, és a gázlefúvató szelepen keresztülvezetve egy másik, hűthető, keverős edényben desztillált vízben elnyelettük. A regenerált metilamin-oldatot további szarkozin mennyiségek előállításához hsználtuk fel. Az elegyben oldva maradt kis mennyiségű metila-5 mint 40 torr nyomáson távolítottuk el. A nyerstermék vizes oldatban a szarkozin mennyisége 266 g volt, a monoklórecetsav-nátriumra számítva 75%-os hozamot értünk el. A szarkozin vizes oldatához lehűlés után 544 g 10 4% foszfortrikloridot tartalmazó laurinsav-kloridot és 535 g 4N nátriumhidroxidot azonos ütemben egyszerre adagoltunk szobahőmérsékleten, keverés közben 2 óra alatt. A kapott viszkózus nátrium-N-lauroil-szarko-15 zinát oldatot a melléktermékektől való elválasztás céljából 70 °C-ra melegítettünk, és 480 g 1:1 hígítású sósavoldattal 3-as pH-értékig megsavanyítottuk. A külön rétegben elválasztható N-lauroil-szarkozin emulzióképzésre hajlamos. Az 20 N-lauroil-szarkozin réteget kétszer

1000 g 60 °C-os vízzel összerázva átmostuk. Az emulzió megbontására 10% etilalkoholt adagoltunk. A mosóvíz elválasztása után az N-lauroil-szarkozint vákuumban vízmentesítettük, majd 96 g nátrium-25 hidroxid 1000 g etil-alkohollal készített oldatával elegyítettük. 24 órás állás után a nátrium-N-lauroil-szarkozinát az oldatból kivált. Szűrőcentrifugával 30 szűrve 595 g légszáraz terméket nyertünk, amely vékonyrétegkromatográfiás elemzése alapján egyetlen komponensből állt. 2. példa. 35 Az 1. példa szerinti módon előállított vizes szarkozin-oldatot 630 g 5% foszfortrikloridot tartalmazó mirisztinsav-kToriddal ekvivalens mennyiségű 4N nátriumhidroxid adagolása mel-40 lett acileztük. A termék átsavanyítását, mosását és az ezt követő, alkoholos nátriumhidroxiddal való semlegesítést az 1. példában leírtak szerint végeztük el, 702 g légszáraz nátrium-N-mirisztoil-szarkozinátot kaptunk. 45 3. példa. Az 1. példában leírtak szerint előállított szarkozin-tartalmú oldathoz szobahőmérsékleten ke-< 50 verés közben 2 óra alatt 598 g 7% foszfortrikloridot tartalmazó, pálmamagzsír felhasználásával készült keverék zsírsavkloridot és ekvivalens mennyiségű 4N nátriumhidroxidot adagoltunk. A pálmamagzsír a különböző zsírsavakat 55 a következő megoszlásban tartalmazza: Mennyiség (%) Szénatómszám 4—8 6 10 3 12 46 14 20 16 7 18 1 18 telítetlen 17 3