166112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tömlők redőzésére

166112 13 14 hogy a tömlő v továbbítási sebessége és a redő­zőelem f fordulatszáma a v=h-f összefüggést kielégítette. A képződött hernyózat olyan szoro­san illeszkedett a tüskével, hogy csak jelentős erővel lehetett a tüskéről lehúzni. A H menet­emelkedés (ld. különösen a 10. ábrát) ez esetben ugyancsak 20 mm volt. Másodszorra az eljárást ugyanazon kiindulási anyaggal és az előbbi tüske alkalmazásával oly módon végeztük el, hogy a H menetemelkedés, e második esetben a v=H-f összefüggést kielégít­ve 12 mm volt. Ezzel az előbbi képlet a redőző­elem h menetemelkedésének vonatkozásában az alábbiak szerint módosult: v<h-f. Az ily módon nyert hernyózat Di belső átmé­rője 12,2 mm lett, és ennek megfelelően a tüs­kéről könnyen lehúzhatóvá vált. A találmány szerinti eljárás ez utóbbi „előre­siető" foganatosítási módjának még közelebbi megvilágítása céljából a 10 ábrára hivatkozunk. Ezen egymás fölött két, időben egymást követő állapotot tüntetünk fel metszetben vázlatosan, amelyek között a redőzőelem éppen egy teljes fordulatot tesz meg. Tételezzük fel, hogy a felső ábrarészen feltüntetett első időpillanatban a csavarvonal alakú 21 vasalóéi kereszttel jelölt pontja a körrel jelölt ponton érintkezik a redő­zendő 1' tömlővel. A 18 hüvely egy teljes körül­fordulása után a kereszttel jelölt pont, amely a csavarvonal alakú 21 vasalóéi ugyanazon helyze­tű pontjától egy teljes menetmagassággal a töm­lő haladási irányában eltolva helyezkedik el, már nincsen fedésben az 1' tömlő előbbiekben körrel jelölt pontjával. Ebből világosan látható, hogy ia csavarvonal alakú 21 vasalóéi már neim csupán legörbül az 1' tömlő hornyában — tehát a fordulatszám és a továbbítási sebesség már nem elégíti ki az előbbiekben feltüntetett v=f -h összefüggést —, hanem e 21 vasalóéi ezen túl­menően megelőzi a tömlőt, annak továbbítási sebességéhez képest tehát előresiet. Ezen fogana­tosítási módnál a képződő hernyózat belső át­mérője bizonyíthatóan nagyobbra alakul ki, mintha a fenti v=tf-'h összefüggést tartanánk. A fentiek kapcsán első ízben vált lehetővé henge­res tüske alkalmazása, és ugyanakkor 38 cm hosszúságú hernyózatnak e tüskéről történő könnyű lehúzása. Így egyidejűleg valósult meg a különben jelentős sérülési veszély csökkentése, és ugyanakkor kúpos, különösen enyhén kúpos kialakítású tüske szükséges alkalmazásának el­hagyhatósága. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás tömlők, különösen töltelékárukhoz alkalmazott belek, műbelek redőzésére, amely­nél a tömlőt hossztengelyének irányában továb­bítják és valamely ellenerő ellenében redőzik, azzal jellemezve, hogy a redőzéshez szükséges erőt kifejtő legalább egy elemet a tömlő hossz­tengelye körül forgatjuk. (1971. IX. 23.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve, hogy a redőzőerőt kifejtő elem és a tömlő között a redőzés műve­lete közben folyamatos, folytonos erőzáró kap­csolatot tartunk fenn. (1971. IX. 23.) 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás foga­natosítási módja, azzal jellemezve, hogy a redő­zőelemmel a tömlőre kellő hajlítószilárdságú hernyózat kialakítására alkalmas nyomóerőt fej­tünk ki. (1971. IX. 23.) 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a redőzendő tömlőre a redőzést megelőzően pontos, folytonos csavarvonal alakú horonyt vi­szünk fel. (1971. IX. 23.) 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a redőzendő tömlőt kívülről kenőanyaggal kenjük, vagy nedvesítjük. (1971. IX. 23.) 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a redőzendő tömlőt a redőzőerő támadás­pontja előtti helyen hossztengely körüli elfordu­lás ellen' biztositjük (1971. IX. 23.) 7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tömlőt az ellenerő kifejtésére alkalmas ellentámaszra a tömlő belső tere és valamely fel­fúvógáz-bevezetés 'közötti szabad összeköttetés megtartásával támasztjuk fel, a redőzéshez szük­séges erőt kifejtő legalább egy elemet a tömlő hossztengelye körül forgatjuk és a redőzést a képződő, járulékos megvezetés nélkül konzol­szerűén szabadon kinyúló hernyózat ellenében végezzük. (1972. VI. 26.) 8. Az 1—6. igénypont bármelyike szerinti el­járás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a redőzéshez szükséges erőt kifejtő elemet a tömlő hossztengelye körül forgatjuk, az újra­kinyújtott hernyózat menetemelkedését (H) azonban az olyan újrakinyújtott hernyózat me­netemelkedésénél (Ho), amelynél a tömlő külső átmérőjéből és a redőszelvényből matematikailag adódó hernyózat belső átmérője a tüskeátmérő­vel egyenlő lenne, nagyobbra választjuk meg. (1972. VI. 26.) 9. A 8. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve, hogy kör kereszt­metszetű csonkakúpszelvényű redőszelvény ese­tén az újrakinyújtott hernyózat csavarvonalú redővonalának menetemelkedését (H) a Da —d Ho = síinia összefüggésből adódó menetemelkedésnél (Ho) kisebbre választjuk ímeg, ahol is Da a hernyózat külső átmérőjét, d a tüske külső átmérőjét, míg a' a körikeresztmetszetű csonkakúp alkotójának a hernyózat középtengelyével bezárt szögét je­lenti. (1972. VI. 26.) 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti eljárás fo­ganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a re-10 15 20 25 30 35 40 45 50 555 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom