166112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tömlők redőzésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. IX. 20. (KA—1357) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbségei: 1971. IX. 23. (P 21 47 498.6), (1—6. és 11—30. igénypont); 1972. VI. 26. (P 22 31 144.0), (7. és 31—32. igénypont); 1972. VI. 26. (P 22 31 145.1), (8—10. és 33—36. igénypont) Közzététel napja: 1973. V. 28. Megjelent: 1976. VII. 31. 166112 Nemzetközi osztályozás: A 22 c 13/00 Feltalálók: Regiraar Richard oki. (mérnök, Schug Gerd mérnök, Mainz-Bretzenheiirn, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Hoechst Aktiengesellschaft, Frankfurt am Mata, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és berendezés tömlők redőzésére A találmány tárgya eljárás tömlők, különösen húsipari töltelékárukhoz alkalmazott belek, műbelek redőzésére, amelynél a tömlőt hossztengelyének irányában folyamatosan továbbítják és valamely ellenerő ellenében redőzik. A találmány tárgyát képezi továbbá az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés is. A húsiparban, különösen a töltelékáruk készítésénél az alkalmazott belek, műbelek könynyebb, egyszerűbb kezelésének érdekében manapság egyre növekszik a kereslet a hosszirányban előre redőzött tömlők, belek, műbelek iránt. E redőzött tömlőkkel szemben, amelyeket a következőkben általában hernyózatnak nevezünk, a következő követelményeket támasztják: A redőzetlen tömlő hosszúságának iá redőzött tömlő, tehát hernyózat hosszúságára vonatkoztatott viszonyszáma (redőzöttségi viszony) lehetőség szerint nagy legyen, a hernyózat jelentős és kielégítő hajlítószilárdsággal rendelkezzen, egyenes legyen, a lehető legnagyobb beliső átmérőjével rendelkezzék és a töltőcsőről történő zavarmentes és egyenletes lefutást biztosítson. A fentieken túlmenően a tömlőn ne legyenek szakadások, ill. lyukak, amelyek a töltési műveletet hátráltatják és selejtes árut eredményeznek. A belek, műbelek redőzésére ismeretessé vált eljárásoknál az eddigiekben mindig a kézzel történő redőzés mechanikus leképzésének elvéből indultak ki. Ennek következtében a redőző ele-10 15 20 25 30 meket valamennyi ismert eljárásnál a bél, műbél, általában tömlő hossztengelyének irányában mozgatják. A fejlődést az adott szakterületen a fentiekben körvonalazott mechanizálás több-kevesebb sikerrel és kisebb vagy nagyobb technikai műszaki ráfordítással történő folyamatos finomítása képviselte. A körvonalazott törekvések során elsőként tömlőknek oly módon történő redőzését kísérelték meg, hogy a tömlőt szakaszonként mechanikus redőzőujjakkal megragadva valamely ellentámasz ellenében összenyomták. A későbbiek során ezt úgy módosították, hogy a tömlőt egymással szemben elrendezett páros redőzőujjak helyett mindig csak egyik oldalán megragadva nyomták össze szakaszonként hossztengelyirányban. Ezen eljárás révén lehetővé vált a tömlőnek tengelyirányban egymással szemben elrendezett redőzőujjakkal váltakozva történő szakaszos összenyomása. A korábbiakhoz képest jelentős javulást jelentett az a tény, hogy ezzel a tömlő egyes redői egymással összekulcsolódtak, miközben az elérhető redőzöttségi viszony azonban meglehetősen alacsony maradt. Ez utóbbi eljárást részletesen ismerteti az 1072 500. sz. NSZK szabadalmi leírás. Ugyanezen leírásban ismertetést nyert továbbá az is, hogy a redőzőerőt olyan egyenként a tömlő hossztengelyének irányában mozgatott redőzőujjakkal is ki lehet fejteni, amelyek a tömlő mentén egymás mögötti 166112