166107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás d1-2, 3,5,6-tetrahidro-6-fenil-imidazo-(2,1-b) tiazol és savaddiciós sói előállítására

7 166107 8 4. példa 3,42 g 3-(2-benzoilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion és 1,3 ml benzilklorid elegyét 180 °C-on 20 percen át melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük és 15 ml etilénkloridba öntjük. A szilárd anyagot leszűrjük, 5 ml etiléndikloriddal és 5 ml éterrel mossuk és szárítjuk. A kapott tetramisole-hidroklorid 255—258 °C-on olvad. Kitermelés: 33,7%. A kiindulási anyagként felhasznált tion-származékot a következőképpen állíthatjuk elő: 7,28 g N-(2-benzoilamino-2-fenil-etil)-etanolamin-O-szulfátot 22,5 ml 2 n nátriumhidroxidoldat és 10 ml etanol elegyében oldunk. Erős keverés közben 2 ml széndiszulfidot adunk hozzá, a reakcióelegyet 1 órán át állni hagyjuk, majd 60 ml vizet adunk hozzá. A szilárd anyagot leszűrjük, 50 ml vízzel mossuk, majd 50 °C-ön szárítjuk. A kapott 2-(2-benzoilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion toluol és etanol 1:1 arányú elegyéből való kristályosítás után 222— 223 °C-on olvad. A kiindulási anyagként felhasznált szulfátot a 3. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő azzal a változtatással, hogy benzilcianid helyett ekvivalens mennyiségű fenil-cianidot alkalmazunk. A kapott N-(2-benzoilamino-2-fenil-etil)-etanolamin-0-szulfát 236—239 °C-on olvad. 5. példa 7,12 g 3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion és 5,58 g metil-p-toluolszulfonát elegyét 20 percen át 170 °C-on melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, 75 ml acetonnal kezeljük és a kristályosodás teljessé válása céljából egy éjjelen át állni hagyjuk. A kristályos terméket leszűrjük, 10 ml acetonnal mossuk és 70 °C-on szárítjuk. A kapott tetramisole-p-toluolszulfonát etanolos kristályosítás után 159—160 °C-on olvad. Kitermelés: 28,0%. 6. példa 1,0 g 3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tiont 2,0 ml dimetilformamidban oldunk és 10 ml 2-metil-allil-kloridot adunk hozzá. Az oldatot 48 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk (f. p.: 72 °C), majd szobahőmérsékletre hűtjük. A kristályosan kiváló szilárd anyagot 5 ml acetonnal mossuk és 60 °C-on szárítjuk. A kapott tetramisole-hidroklorid 255—258 °C-on olvad. Kitermelés: 59,0%. 7. példa 1,78 g 3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion és 2,6 g n-oktil-metánszulfonát elegyét 15 percen át 160 °C-on melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, 20 ml kloroformmal hígítjuk és 20 ml vízzel extraháljuk. A vizes extrakt pH-ját 2 n nátriumhidroxid-oldattal 11-re állítjuk be és 10 ml etilénkloriddal extraháljuk. A szerves extraktot sósavgázzal pH = 2-re sava-5 nyitjuk, a kiváló tetramisole-hidrokloridot leszűrjük, 5 ml acetonnal mossuk és 70 °C-on szárítjuk. A termék 250—260 °C-on olvad. Kitermelés: 45,7%. 10 8. példa 3,56 g 3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion és 3,0 ml dietilszulfát elegyét 20 percen át 140 °C~on melegítjük. Az oldatot szo-15 bahőmérsékletre hűtjük, 20 ml etiléndikloriddal hígítjuk és az elegyet 20 ml vízzel extraháljuk. A vizes extraktot 2 n nátriumhidroxid oldattal 11-re lúgosítjuk. A kiváló tetramisolet leszűrjük, 2 ml vízzel mossuk és szobahőmérsék-20 léten szárítjuk. A termék ciklohexános kristályosítás után 92—93 °C-on olvad. 9. példa 1,78 g 3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion és 3,32 g n-deeil-bromid elegyét 20 percen át 180 "C-on melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, majd 10 ml etilénkloriddal addig forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett, míg a termék kristályosodása teljessé válik. A lehűtött elegyet szűrjük, a szűrőn levő szilárd anyagot 3X5 ml acetonnal mossuk és 35 60 °C-on szárítjuk. A kapott tetramisole-hidrobromid 238—242 °C-on olvad. Kitermelés: 60,0%. 10. példa 40 1,0 g 3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tiont és 1,38 g alliljodidot 5 ml nitrobenzolban oldunk és az oldatot 5 percen át 210 °C-on melegítjük. Az oldatot szobahőmérsékletre 45 hűtjük. Az oldat 5 jul-es mintáját Merck GF 254 szilikagélből készült vékonyrétegkromatografáló lemezre visszük fel és a lemezt 100 térfogatrész etilacetátból, 10 térfogatrész metanolból és 1 térfogatrész ammóniumhidroxidból 50 (fajsúly 0,880) álló oldószer-eleggyel eluáljuk. A reakcióelegyben a tetramisole jelenlétét a termék hiteles mintájával való összehasonlítással mutatjuk ki Rf érték és az előhívott lemeznek 1 rész 0,3 súly/tf %-os klórplatinasav-oldat és. 1 55 rész 6 súly/tf %-os káüumjodid-oldat elegyével való bepermetezésekor kialakult jellegzetes szín alapján. 11. példa 60 1,0 g 3-(2-valerilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2--tiont visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralás közben 5,0 ml metil-izobutil-ketonban oldunk. 1,15 ml benzilkloridot adunk 65 hozzá és az oldatot 6 órán át visszafolyató hű-4