166106. lajstromszámú szabadalom • Rendszer szélessávú hangjelek átvitelére
166106 7 8 A 16. ábra a visszaadási oldal lényeges áramköri egységeit szemlélteti. A 22 bemenőpontra adjuk rá a 19 eredő jelet, Erre a 22 pontra csatlakoznak a párhuzamos ágakat alkotó 23 aluláteresztő és a felső frekvenciatartomány részsávjainak megfelelő számú 134, 135, és 136 demodulátorok a hozzájuk tartozó 144, 145 és 146 oszcillátorokkal együtt. Mindegyik 134, 135 és 136 demodulator kimenetéhez egy-egy 300 aluláteresztő, az utóbbiak kimenetéhez pedig a 31, 32 és 33 modulátorok és a hozzájuk tartozó 34, 35 és 36 oszcillátorok kapcsolódnak. A 31, 32 és 33 modulátorok, valamint a 23 aluláteresztő kimenetei a 37 összegező áramkörhöz vannak vezetve. Az utóbbi áramkörben létrejön egy bizonyos eredőjel, amely visszaadásra alkalmas, és amely egy 38 erősítőn át végül a 42 hangszóróba jut. A következő részben a működését fogjuk ismertetni a szóbanforgó rendszernek, amelynek csak a találmány szempontjából lényeges részeit tüntették fel az la. és lb ábrákon. A közölt számértékek csak például szolgálnak, vagyis csak kvalitatív tájékoztatásra alkalmasak. Az 1 bemenőpontra adott szélessávú hangjelnek a pl. 20 Hz-től 12 kHz-ig terjedő frekvenciatartományát az aluláteresztő sávszélessége szerint például egy 6 kHz-ig terjedő alsó frekvenciatartományra és az ezenfelül maradó felső tartományraosztjuk fel. Ezen a felső frekvenciatartományon belül a 4, 5 és 6 sávszűrők segítségével egy további felosztást végzünk, célszerűen logaritmikus lépcsőzés szerint. Pl. a 6 kHz és 12 kHz közti oktávot a fél — hangközöknek megfelelő tizenkét részsávra bontjuk. Az ábrázolt három helyett, tehát a valóságban tizenkét sávszűrőre van szükség, amelyeknek sávszélességéi a megfelelő felhang-közökkel azonosak. Az említett részsávokban található rész-jeleket egyenirányítók segítségével (az 1 a. ábrán a 7, 8 és 9 egyenirányítók) egyenirányítjuk. Ezen a módon hangerőtől függő segédjeleket, másszóval amplitúdóinformációkat kapunk. Az átvitel céljából ezeket az amplitúdóinformációkat a 131, 132, 133 modulátorokban rámoduláljuk a 141, 142, 143 (csak 3-at ábrázoltunk) oszcillátorok által gerjesztett fi, Í2, fj pilotfrekvenciákra. Az fi, Í2, íz pilotfrekvenciák az alsó frekvenciatartománnyal való közös átvitel esetén a 3 aluláteresztő határfrekvenciája felett fekszenek, és kb. 50—100 Hz-es frekvenciaközökre vannak egymástól. Televíziós hangátvitel esetén, a frekvenciaközöket pl. a raszterfrekvencia értékére vagy annak többszörösére választjuk, miután ezek a frekvenciák mind az adó-, mind a vevőoldalon egyébként is jelen vannak. A 3 aluláteresztő kimenőjele, valamint a pilot jelek a 17 összegezőáramkörben összeadódnak és egy 19 eredőjelet szolgáltatnak. A 19 eredő jel sávszélessége az alsó frekvenciatartomány sávszélességének és az összes pilotjel sávszélességeinek összegével egyenlő. Ha a 19 eredő jelet pl. egy rádióadó segítségével kívánjuk közvetíteni, akkor azt a szokásos módon egy vivőjelre kell rámodulálni. Valamely tároló, pl. hangszalag, hangosfilm stb. segítségével történő közvetítésnél az eredőjelet közvetlenül lehet rögzíteni. A rendszer visszaadási oldalán az átvitt 19 eredőjel a 22 bemenőponton jelenik meg. Olyan esetben, amikor pl. egy adó körzetében az átvitel modulált alakban történik, a 22 bemenőpont elé demodulator csatlakozik. A 23 aluláteresztő szűrő, amelynek sávszélessége azonos a felvevőoldali aluláteresztőével, a 19 eredő jelből kiszűri a közvetlenül átvitt részt, vagyis az alsó frekvenciatartományba tartozó jelkomponenst. A hangerősségtől függő amplitúdóinformációkat a 134, 135 és 136 multiplikatív demodulátorok demodulálják. Az utóbbiakhoz egyenként csatlakoznak a 144, 145 és 146 oszcillátorok, amelyeknek fi, Í2, ill. Í3 frekvenciái a felvételi oldal pilotfrekvenciáinak felelnek meg. (Az la. ábra 141, 142 és 143 oszcillátora.) A demodulált jeleket az egyszerű 300 aluláteresztő szűrőkbe vezetjük, amelyeknek áteresztő sávjai a hangerősségtől függő felvételoldali amplitúdóinformációkhoz tartozó sávszélességekkel (pl. 50—100 Hz) egyeznek meg. Az egyes 300 aluláteresztők kimenetein fellépő jelek tehát a 7, 8 és 9 egyenirányítók kimenőjeleinek felelnek meg. Mindegyik 300 aluláteresztővel sorban fekszik egy-egy 31, 32 és 33 modulátor, vagyis a felső frekvenciatartomány mindenegyes részsávjához tartozik egy. Az utóbbi 31, 32 és 33 modulátorok mindegyikéhez csatlakozik egy 34, 35, 36 oszcillátor, amelyeknek rezgési frekvenciái megegyeznek a felvétel-oldalon kijelölt részsávok (L. az la. ábra 4, 5, 6 sávszűrőit) középső frekvenciáival. Tehát mindegyik 31, 32, 33 modulátor kimenetén megjelenik egy helyettesítőjel, amelynek frekvenciája az illetékes 34, 35 vagy 36 oszcillátoréval azonos, intenzitását pedig az illetékes részsávhoz tartozó átvitt amplitúdóinformáció határozza meg. A 31, 32, 33 modulátorok kimenetei, valamint a 23 aluláteresztő egy 37 összegező áramkörhöz csatlakoznak. Ez utóbbiban egy olyan hangjel keletkezik, amely az alsó frekvenciatartomány közvetlenül átvitt hangjeléből és a felső frekvenciatartomány egyes részsávjainak helyettesítőjeleiből tevődik össze. A multiplikatív demodulációhoz szükséges 144, 145 és 146 oszcillátorok f1; í% és Í3 frekvenciáit valamely önmagában ismert módon szinkronizálni kell a felvételi oldal megfelelő frekvenciáival. Ez többféle módon megoldható. Az egyik lehetőség például, hogy ezeket a frekvenciákat valamely mindkét oldalon rendelkezésre álló alapfrekvencia, mint pl. a hálózati frekvencia vagy tv-átvitel esetén a képfrekvencia sokszorozása útján állítjuk elő. Magától értetődik azonban, hogy az említett oszcillátorok szinkronizálása céljából külön segédjeleket is átvihetünk. A 2a. és 2b. ábrákon látható kiviteli példák megfelelő részeinek jelölésére ugyanazokat a hi-1« IS 20 25 30 35 40 45 50 53 60 4
