166106. lajstromszámú szabadalom • Rendszer szélessávú hangjelek átvitelére

1,66106 3 • ' 4 mérhetőségét, továbbá bizonyos minőségi jellemzőket, amelyek egészben általános értelemben az információtartalom fogalomkörébe tartoznak. A találmánnyal azt a feladatot tűztük ki. hogy szélessávú hangjelek, főleg minőségi zene átvitelét biztosító olyan rendszert alkossunk, amely a hangvisszaadás szempontjából érezhető, vagyis a minőséget csökkentő információveszte'ség nélkül működik. A találmány tehát rendszer szélessávú hangjelek átvitelére, amelyben a hangjel a rendszer adóoldalán alsó és egy felső frekvenciatartományú jelkomponensre van felosztva, és az alsó frekvenciatartományú jelkomponens közvetlen átvitelre kerül, a felső frekvenciatartományú jelkomponens helyett pedig eme jelkomponensből képzett több frekvenciasávú jel amplitúdói kerülnek átvitelre, továbbá ahol a rendszer vevőoldalán az egyes részfrekvenciasávok mintegy közepén fekvő helyettesítőjelek a megfelelő részfrekvenciasáv amplitúdóival vannak modulálva, és az így nyert szintetikus jelkomponens és a közvetlenül átvitt alsó frekvenciatartományú jelkomponens összegezve van, és az jellem^ zi, hogy az átviteli sávszélesség csökkentésére az adóoldalon az alsó frekvenciatartományú jelkomponenst előállító aluláteresztő szűrő kimenete összegező áramkörre van csatlakoztatva, az egyes részfrekvenciasávoknak megfelelő egyenirányítók kimenete elektronikus forgókapcsoló érintkezőire van csatlakoztatva, az elektronikus forgókapcsoló kimenete a letapogatott amplitúdóinformációkat az alsó frekvenciatartomány feletti frekvenciájú, egyetlen segédvivőre rámoduláló modulátorhoz van kapcsolva, a modulátor kimenete —•• előnyösen egyoldalsávszűrőn át — az összegező áramkörre van csatlakoztatva, továbbá a vevőoldalon az átvitt jelet vevő kapocs párhuzamosan aluláteresztő szűrőre és sávszűrőre van csatlakoztatva, a sávszűrő demodulátoron át az adóoldal elektronikus forgókapcsolójával szinkron további elektronikus forgókapcsoló bemenetére van kapcsolva, és a további elektronikus forgókapcsoló kimenetei az egyes részfrekvenciasávoknak megfelelő tárolókon át az amplitúdóinformációkat feldolgozó modulátorokhoz vannak csatlakoztatva. A találmány megalkotásánál abból a megállapításból indultunk ki, hogy az ember hallása csak egy bizonyos frekvenciáig — amely a kísérleti személytől függően valamivel 5 kHz alatt vagy felett fekszik — képes bizonyos hangokat harmonikus szabályok szerint egymáshoz rendelni, így pl. minden valamennyire muzikális ember egyértelműen fel tudja ismerni a 2 kHzes alaphanghoz tartozó 4 kHz-es oktávhangot. A 3 kHz-hez tartozó 6 kHz-es oktávhangot azonban már igen sok kísérleti személy nem ismeri fel pontosan. A 4 kHz-es hangnak megfelelő 8 kHz-es oktávhangot pedig gyakorlatilag egyetlen kísérleti személy sem tudja azonosítani. A magasabb oktávhangokat kb. 10%-ig félre lehet hangolni anélkül, hogy a kísérleti személyek legalább egy része észrevenné. A találmány egyik kiviteli alakjánál az adóilletve a vevőoldalon modulátorok vannak elrendezve, amelyekhez pilot jelgenerátorok csatlakoznak, amely pilotjelek frekvenciái az alsó frekvenciatartomány felett feküsznek, és amelyeket kis frekvenciaközök (pl. 50 vagy 100 Hz) választanak el egymástól. Ezen pilotjeleket adóoldalon a mindenkori amplitúdóinformációval moduláljuk, a vevőoldalon pedig demodulátorokkal demoduláljuk. Az egyik kísérlet alkalmával a 40 Hz és 12 kHz közti frekvenciatartományt egy 40 Hz-től 5 kHz-ig terjedő alsó és egy 5-től 12 kHz-ig terjedő tartományra osztottuk fel. A felső frekvenciatartományt tizennégy logaritmikus léptékű résztartományra osztottuk fel, és az átvitelhez szükséges össz-sávszélesség csak mintegy 5,5, ill. 6 kHz-re terjedt ki. A találmány egy további kiviteli alakja szerint a pilotgenerátorok pilotfrekvenciáit egymástól elválasztó frekvenciaközöket egyenlő nagyra választjuk. Ennek az az előnye, hogy a pilotfrekvenciák közös szubharmonikus frekvenciájának sokszorozása révén multiplikatív demodulációt valósíthatunk meg. Egy további kiviteli alaknál a frekvenciaközöket a hálózati frekvenciával, ill. a Tv képfrekvenciájával (50 vagy 60 Hz) azonosra, vagy ezen frekvenciák egészszámú többszörösére választjuk, hogy a már mindkét oldalon rendelkezésre álló frekvenciákat felhasználhassuk. A találmány szerinti rendszer egy további kiviteli alakja szerint, az adóoldalon az alsó frekvenciatartományba eső jelkomponens, valamint a felső frekvenciatartomány részsávjai által képviselt amplitúdóinformációk közös átvitele érdekében az utóbbiakat egy elektronikus forgókapcsolóval rendre letapogatva sorrendben egy egyetlen, az alsó frekvenciatartomány feletti frekvenciájú segédvivőre moduláljuk rá. Ezt a segédvivőt az amplitúdóinformációk visszanyerése érdekében a vevőoldalon demoduláljuk, majd a demodulált jelet az adóoldali letapogatással szinkron működő elektronikus forgókapcsoló segítségével ismét szétválasztjuk. Műszakilag előnyösnek mutatkozik, ha a felső frekvenciatartomány részsávjainak amplitúdóinformációit ciklikusan a mindenkor egymásután következő időcsatornákon belül egy segédvivőre rámoduláljuk, és ha egy, a cikluson belül fekvő, további időcsatornát egy szinkronizáló jel részére bocsátunk rendelkezésre. A tal. szerinti rendszer előnyei közé tartozik, hogy főleg az átvitt jeleket fogadó vevőkészülékek minimális ráfordítással valósíthatók meg. Ez különösen fontos olyan esetben, mint pl. a rádió vagy tv műsorszórás esetén, amikor egy központi adóhoz nagyszámú vevőkészülék tartozik. Eszerint a vevő csupán egy demodulator, amelyben a csatornák szétválasztásához még szűrőkre sincs szükség, az időszelekció szinkronizálása pedig különösen egyszerű és a rendszerhez jól illeszthető. Gyakorlati üzem közben számolni kell azzal, hogy a készülék toleranciái, valamint egy sza-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2