166106. lajstromszámú szabadalom • Rendszer szélessávú hangjelek átvitelére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <$r^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1973. II. 23. (IE—557) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972. II. 24. (P 22 08 805.7) (1. igénypont) 1972. IV. 14. (P 22 18 154. 0.) (3—8. igénypontok) 1972. X. 12. (P 22 50 094.3) (2. és 9—12. igénypontok) A közzététel napja: 1974. VIII. 28. Megjelent: 1976. IX. 30. 166106 Nemzetközi osztályozás: H 04 b 1/66 />. > K 'í Feltaláló: GASSMANN Gerhard Günther mérnök, Berkheim, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: International Standard Electric Corporation, New York, Amerikai Egyesült Államok Rendszer szélessávú hangjelek átvitelére A találmány tárgya szélessávú hangjeleket átvivő rendszer, amelyben adóoldali, azaz felvevőberendezés és vevőoldali, azaz visszajátszó berendezés van. Szélessávú hangjelen olyan hangjelet értünk, amelynek komponensei valamely zenei felvétel jó minőségű visszaadását teszik lehetővé és 20 Hz—15 kHz-ig terjedő frekvenciatartományban feküsznek. Ha egy hangjelet annak forrásához képest távolabbi helyen és/vagy időpontban kívánunk visszaadni (visszajátszani), akkor az átviteli rendszernek az említett sávszélességgel kell rendelkeznie^ Például egy távbeszélőrendszer esetén, amely közismerten főleg beszédátvitelre szolgál (Unterrichtsblätter der Dt. Bundespost (B) 1955. 197. old.), az egyes előfizetők egyéni hangjának felismerhetőségét és a szótagérthetőséget mintegy 300-tól 3000 Hz-ig terjedő sávszélességgel biztosítani lehet. Beszédátvitel céljára készítettek már egy még keskenyebb sávú átviteli rendszert, az ún. „Vocoder"-t, amelynek sávszélessége csak arra elég, hogy a szótagérthetőséget biztosítsa. Egy ilyen rendszer mindössze 400 —500 Hz-ig terjedő sávszélességet igényel (Bell 25 System Techn. Journal, 1957, 497. old.) A középhullámú rádióadók a jelenlegi sávbeosztás szerint mintegy 40 Hz-től 4,5 kHz-ig terjedő átviteli sávszélességgel rendelkeznek. Ez a sávszélesség már zene átvitelét is lehetővé te-10 15 20 30 szi, az átvitel minősége azonban a mérsékelt és a silány közé sorolható. Ha az átviteli rendszer valamilyen tároló közeget is tartalmaz, mint pl. hanglemezt, hangszalagot, hangosfilmet, stb., akkor a visszaadás minőségének alakulásához a tároló közeg sávszélessége is hozzájárul. Szigorú minőségi előírásokat kielégítő hangvisszaadás pl. az URH-tartományban történő műsorszórásnál valósítható meg. Egy átviteli rendszernél a műszakilag elérhető sávszélességen kívül egy második szempont, amit figyelembe kell venni, az, hogy egy adott össz-sávszélesség esetén az átviteli csatornák száma meghatározza a csatornánkénti sávszélességet. Ugyanis az egy csatornára jutó sávszélesség fordított viszonyban áll a csatornák számával. Ez a tény különösen szembetűnően mutatkozik meg a középhullámú műsorszórás területén. Az eddigiekben leírt körülményeket figyelembe véve megvalósíthatatlannak tűnik a zenei hangok élethű átvitele olyan rendszer útján, amelynél a csatornánként rendelkezésre álló sávszélesség jóval kisebb, mint amilyent az átviendő jelek elfoglalnak. Másrészt az eddigi megoldások tapasztalatai azt mutatják, hogy a beszéd és zene szempontjából teljesíteni kell bizonyos kritériumokat, mint a szótagérthetőséget, egy adott hang felis-166106