166101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi proteintartalmú készítmény előálítására

166101 1. példa •'•••• Módosított Anderson-féle készülékben, az elő­zőekben megadott módon, hüvelyektől megfosz­tott, oldószerrel extrahált, 7,5%-os víztartalmú és 50 NSI-értékkel jellemezhető szójabab pely­heket kezelünk. A szójabab pelyheket az előkészítő térben, 1 percen át 86 °C hőmérsékletre előmelegítjük, hőforrásként a külső köpenybe 4,9 kg/cm2 nyo­mású gőzt vezetünk. A 6,8% nedvességet tar­talmazó szójabab pelyheket ezt követően egy függőleges elhelyezkedésű lapáttal a vízszintes préstérbe juttatjuk, ahol 140,6 kg/cm2 -es nyo­mást biztosítunk. Két perc múlva körülbélül 0,95 cm vastag pogácsát kapunk. A pogácsa hő­mérséklete a préselés alatt 152 C C. Az 5,5% ned­vességet tartalmazó pogácsát hűlni hagyjuk, majd késes vágóval darabokra vágjuk. A ter­mék színe világos sárgásbarna vagy barnássár­ga, és nem porózus szerkezetű. Azokat a darabokát, amelyek egy 2,5 cm át­mérőjű nyílású szitán áthullanak és egy 1,27 cm-es nyílásokkal rendelkező szitán fennmarad­nak, elkülönítjük. 11,3 kg, a fenti eljárással előállított terméket és 101 kg, 6,8-as pH-jú vizet adunk egy gőzkö­pennyel ellátott, billenthető üstbe, majd 100 °C hőmérsékleten főzzük a készítményt. A megfő­zött szilárd halmazállapotú anyagot az üst bil­lentésével vízmentesítjük, majd egy 0,32 cm át­mérőjű nyílásokkal rendelkező szűrőbe juttat­juk és 135 kg, 66 °C hőmérsékletű vízzel 15 per­cen át mossuk. A mosás után durván vízmen­tesített termék víztartalma 75%. Ezt szintén 0,32 cm-es nyílásokkal rendelkező szitán egy tálcás szárítószekrénybe tesszük. A szárítandó anyagot 2,5 cm vastagságúra rétegezzük, a tálca felülete 1,3 m2 . A darabos anyag szárítását 93 °C hő­mérsékletű, 30% relatív nedvességtartalmú le­vegővel végezzük, úgyhogy 255 cm/sec sebesség­gel vezetjük át az anyagon, amikor 2,5 óra múl­va 5% nedvességet tartalmazó, száraz anyagot kapunk. A szilárd anyagra számított kitermelés 75%-a. A példa szerinti eljárással előállított ter­mék összetételét a nem kezelt termékkel össze­hasonlítva, a szárazsúlyra vonatkoztatva, az 1. táblázatban adjuk meg. 1. táblázat Préselt termék (%) Végtermék (%) Fehérje (N'6,25) 53,5 61,5 Zsír 1,2 3,3 Rostanyag 4,0 3,0 Hamu 6,7 5,2 Szénhidrát (különbség) 34,6 27,0 A fehérjetartalmat úgy kaptuk meg, hogy a fehérje-nitrogén Kjeldahl-módszerrel meghatá­rozott értékét 6,25-tel szoroztuk, amely utóbbi érték a teljes fehérjetartalom meghatározására használt állandó. ! 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1© A 2. táblázatban a találmány szerinti eljárás­sal előállított termék vitamintartalmát adjuk meg: 2. táblázat A vitamin mennyisége: mg/0,45 kg Vitamin Aiinuuiasi anyag Végtermék Tiamin 3,49 2,62 10 Riboflavin 2,18 1,07 Niacin 8,17 7,19 B6 -vitamin • 2,27 0,62 Bj6 -vitamin 'i- ©,00 0,00 Az adatokból kiderül, hogy a vitaminok túl­nyomó mennyisége az eljárás során a végter­mékben marad. Ha összehasonlítjuk a száraz, áztatott termék fehérjetartalmát a nem kezelt anyag fehérje­tartalmával, kiderül, hogy az előbbi 8%-kal több fehérjét tartalmaz. A fémanalízis szerint a kiindulási anyag mag­néziumtartalma 0,28%, míg az áztatott terméké 0,25%. Ez az adat azt mutatja, hogy az ásványi sók nagyrésze a kezelés során a termékben ma­rad. 1 súlyrész a példa szerinti eljárásai előállított anyagot 2 súlyrész forró vízben 11 percen át főzünk. (A darabos anyag súlyának egyszeres­háromszoros mennyiségének megfelelő vizet ve­het fel.) A keletkező hidratált szeletek élvez­hető ízűek, világos színűek, hússzerű szerkeze­tűek és rághatok. Evés közben nem érezhető semmiféle jelentős keserű, babszerű íz. Ha egy terméket tartalmazó csomagot kinyitunk, nem érzünk kellemetlen szagokat, ugyancsak nem, ha hidratáljuk vagy ezt követően bármikor. A megfőzött szeletek igen magas fehérjetartal­múak. 2. példa Az 1. példában megadott eljárással előállított szárított termékhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező szeleteket rehidratáció előtt szoba­hőmérsékleten, lezárt műanyag zsákokban táro­lunk. 3—17. példa A 2. példaszerinti tárolást ismételjük meg a 3. táblázatban megadott különbségekkel. A re­hidrált termékeket minden esetben az 1. példa szerinti eljárással előállított termékkel hasonlít­juk össze. Az 5. és 8. példában, nagy nyomáson áztatott anyagok tulajdonságai nem előnyösek, színük sötét és szerkezetük nem hússzerű. Ez azt jelenti, hogy a légköri nyomásnál nagyobb nyomáson végzett hidratálás nem előnyös. A 13. és 14. példákban a pH-t citromsavval, illetve nátriumhidroxiddal állítottuk be. A 16. példában az eredetileg 8,5%-os nedves­ségtartalmú szójalisztet előmelegítettük, amikor 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom