166088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényképészeti anyagok stabilizálására és fátolymentesítésére
5 166088 6 Előhívás után a fotóanyagot fixáljuk, mossuk és szárítjuk. A szenzitometriai adatokat (a relatív érzékenység 0,1 denzitásnál a fátyol felett és a fátyolképződésben az összehasonlító 1. mintával szemben mutatkozó különbség) az I. táblázat szemlélteti. Az I. táblázatból látható, hogy a triazaindolizin (1. és 2. minta) fátyolmentesítő hatása a (IV) vegyület növekvő mennyiségeinek hozzáadására (6—8. minta) jelentősen javul, míg a (II) vegyület (4. minta) a fátyolképződést ugyancsak akadályozza, de egyidejűleg deszenzibilizál is, és a (III) vegyület (5. minta) főképpen a fátyolképződés szempontjából sokkal előnytelenebb. Bár a (IV) vegyület a fátyolmentesítéshez szükséges mennyiségekben (7. és 8. minta) a frissen öntött anyag érzékenységét az 1. mintához; hasonlítva kissé lerontja, de a tárolás után az érzékenység nem károsodik. A minták gradációját a kezelés alig befolyásolja. 2. példa: Kémiailag aranyvegyületekkel szenzibilizált és emellett még polietilénoxidot és egy ortokromatikus szenzibilizátort is tartalmazó, fototechnikai célokra szolgáló zselatin-ezüstkloridbromid-emulziót több részre osztunk. Egy nem stabilizált rész kivételével az összes többihez hozzáadjuk a triazaindolizinnek, illetve a merkaptovegyületeknek (II—IV.) a 2. táblázatban feltüntetett mennyiségeit, valamint a többi szokásos adalékot. Az emulziókat hordozóra öntjük és az így kapott fotóanyagot csíkokra vágjuk, s ezeket részben friss állapotban, részben 10 napon át 50 °C-os hőlégszekrényben történő tárolás után szenzitométeren, nappalifényszűrőn és lépcsős éken (faktor j/2 ) keresztül exponáljuk és a következő összetételű előhívóban előhívjuk : Mészkiválás elleni szer 2 g Metol 5 g Na2 S 2 0 3 40 g Hidrokinon 6 g K2 C0 3 40 g KBr 3 g vízzel 1 literre kiegészítve. Ezután a fotóanyagot fixáljuk, mossuk és szárítjuk'. A szenzitometriai adatokat (relatív érzékenység 1,0 denzitásnál a fátyol felett; fátyol) a 2. táblázat szemlélteti. Mint a táblázatból látható az 5. minta, mely a (IV) vegyületet tartalmazza — ellentétben a (II) és (III) merkaptovegyületeket tartalmazó mintákkal — igen jó a fátyolmentesítés szempontjából, anélkül, hogy az érzékenységet csökkentené. 3. példa Színes pozitív fotóanyagból kilenc mintát rövididő-szenzitométerben lépcsős éken keresztül exponálunk és ezek közül 3—3 mintát 10, 11, illetve 12 percig 20 °C-on a következő összetételű előhívóban kezelünk: Mészkiválás elleni szer 3 g Hidroxilaminszulfát 1,2 g Dietil-p-feniléndiaminszulfát 3 g K2 C0 3 75 g Na2 S0 3 2 g vízzel 1 literre kiegészítve. Az előhívóoldat 3. táblázat szerinti 1. minták előhívásánál még 2 g KBr-ot, a 2. minták előhívásánál még 2 KBr-ot és 0,01 g nitrobenzimidazolnitrátot (V. vegyület), a 3. minták előhívásánál még 1 g KBr-ot és a 4. minták előhívásánál még 1 g KBr-ot és 0,02—0,05 g (IV) vegyületet tartalmaz literenként. A további megmunkálást (rögzítés, fehérítés, fixálás és mosás) az összes mintáknál egyformán végezzük. A fotóanyagok kiértékelése céljából azokat kék, zöld és vörös szűrőkön keresztül kimértük. Az így meghatározott szenzitometriai adatokat: a relatív érzékenységet 1,0 denzitásnál a fátyol felett, a fátyolt és a gradációt (mindenkor ezek változását az előhívás idejét 10-ről 12 percre növelve) a 3. táblázat foglalja össze. A 4. mintáknál a fátyolképződés kisebb mint az összes többi mintáknál, kiváltképpen feltűnik a javulás a kékérzékeny rétegnél. A 4. minták érzékenység szempontjából az 1. mintákkal egyeznek, gradációjuk egyforma vagy kissé meredekebb. Az előhívási idő változtatása következtében a fátyolképződésben és az érzékenységben mutatkozó ingadozások a 4. mintáknál kisebbek mint az összes többi kísérleteknél. A (III) vegyület adagolási határa meglehetősen tág, úgy, hogy a koncentrációváltozások a szenzitometriai adatokra csak csekély hatást gyakorolhattak, ezekre ismert módon a KBr vagy a (IV) vegyület koncentrációjának változásai hatnak. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 3
