166087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált dioxán-származékok előállítására és az ilyen származékokat
7 on olvadó anyagot kapunk. Második átkristályosítással az olvadáspont 112,5—113 °C-ra emelkedik. A termék gázkromatográfiás analízise azt mutatja, hogy az anyag közel tiszta cisz-5-(4--metilbenziloxi)-2-fenil-l,3-dioxán. 4. példa .n. a) Keverővel, hűtővel és Dean-Stark feltéttel IQ felszerelt lombikban 12 g (0,066 mól) 2-benziloxi-l,3-propándiolt, 2,0 g trioximetilént, 0,1 g p-toluolszulfonsavat és 100 ml benzolt 80 °C-ra melegítünk és a visszafolyatást addig folytatjuk, míg 1,4 ml víz nem keletkezik. A reakció- 15 elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, kétszer 100 ml vizes 2%-os nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, majd kétszer 100 ml vízzel mossuk. A benzolos réteget magnéziumszulfáton szárítjuk, szűrjük és az oldószert csökkentett 20 nyomáson bepárolva eltávolítjuk. A visszamaradó olajos anyag desztillálásával 5-benziloxi-1,3-dioxánt kapunk, mely 72—80 "C/10-5 mm belső hőmérsékleten desztillál át. b) Az 5-benziloxi-l,3-dioxán előállításának 25 másik módszerénél a kiindulási anyag az 5-hidroxi-l,3-dioxán [Tetrahedron 7, 10—18 (1959)]. A kiindulási vegyületet glicerin és trioximetilén reakciójával sósav, mint katalizátor jelenlétében ciklikus acetál keverékeként állítjuk elő. 30 [J. Am. Chem. Soc. 50, 3124 (1928)] Ezt az acetál-keveréket piridin jelenlétében benzoilkloriddal észterezve, majd átkristályosítva, az 5-hidroxi-l,3-dioxán benzoesavas észterét kapjuk; olvadáspont: 71—72 °C [J. Am. Chem. Soc. 50, 35 3120 (1928)]. Az észtert kloroformban nátriummetiláttal bontjuk meg és a tiszta 5-hidroxi-l,3--dioxán előállítására a 95—96 °C/22 mm forrpontú frakciót fogjuk fel. Ez utóbbi termékből 3 g-ot (0,029 mól) 100 ml benzolban keverünk, 40 melyhez részletekben 1,1 g nátriumhidridet adunk, miközben hidrogén-gáz fejlődik. A kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten V2 óra hosszat keverjük, majd a reakcióelegyhez 15 perc alatt 3,65 g benzilkloridot csepegtetünk. Az 45 adagolás befejezése után a reakcióelegy hőmérsékletét 80 °C-ra melegítjük és 24 óra hosszat ezen a hőmérsékleten keverjük. A szuszpenziót ezután kétszer 100 ml vízzel mossuk és a szerves fázist magnéziumszulfáton szárítjuk. A szá- 50 rítószert leszűrjük és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva olajos terméket kapunk. A nyers terméket csökkentett nyomáson desztillálva és a 80—82 °C/0,15 mm forrpontú frakciót felfogva a 85%-os tisztaságú 5-benziloxi- 55 -1,3-dioxánt kapjuk. 5. példa 60 cisz-5-(2-Metilbenziloxi)-2-fenil-l,3-dioxán 150 ml xilolban 8,5 g (0,05 mól) cisz^5-hidroxi-2-fenil-l,3-dioxánhoz 2,0 g (0,05 mól) 61%os nátriumhidridet adunk. A szuszpenziót szo- 65 8 bahőmérsékleten V2 óra hosszat keverjük, majd a reakcióelegyhez 9,3 g (0,05 mól) 2-metilbenzilbromidot adunk. A szuszpenziót 6 óra hoszszat 100 °C-on melegítjük, majd lehűtjük és kétszer 75 ml vízzel mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, magnéziumszulfáton szárítjuk és betöményítve 12,4 g, 77—82 °C olvadáspontú terméket kapunk. Benzol-ligroin elegyből átkristályosítva 5,3 g anyagot kapunk, melynek olvadáspontja 78—79 °C. Gázkromatográfiával vizsgálva a termék 100% cisz-5~(2-metilbenziloxi)-2-fenil-l,3-dioxán. 6. példa cisz-5-(2-Fluorbenzüoxi)-2-fenil-l,3-dioxán Az 5. példában leírt eljárás szerint 8,4 g (0,047 mól) cisz-5-hidroxi-2-fenil-l,3-dioxánt 2,0 g (0,047 mól) 61%-os nátriumhidriddel reagáltatunk. A kapott nátrium-sót 7,2 g (0,05 mól) 2-fluorbenzilkloriddal reagáltatva, majd a kapott terméket benzol-ligroin elegyből átkr istályosítva 2,8 g fehér szilárd anyagot kapunk; olvadáspont: 65—67 °C. Ismételt átkristályosítással a termék olvadáspontja 70—71 °C. Gázkromatográfiás analízis szerint a termék 90%os cisz-5-(2-f luorbenziloxi)-2-f enil-1,3-dioxán. 7. példa 5-Benzüoxi-2-(3-fluorfenil)-l,3-dioxán A) 5-Hidroxi-2-(3-fluorfenil)-l,3-dioxán előállítása 24,8 g (0,2 mól) 3-fluorbenzaldehid, 18,4 g (0,2 mól) glicerin, 2,0 ml 40%-os kénsav és 200 ml benzol elegyét Dean-Stark készülékben keverés közben körülbelül 2V2 óra hosszat, a víz ledesztillálásának megszűnéséig melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, káliumkarbonáttal semlegesítjük, majd 200 ml étert adunk hozzá és háromszor 100 ml vízzel mossuk. Az éteres oldatot magnéziumszulfáton szárítjuk, majd csökkentett nyomáson betöményítve 29,0 g színtelen olajos anyagot kapunk. Ezt a terméket rövidutas desztilláló-berendezésben, 86—105 °C belső hőmérsékleten desztillálva, 18,9 g 5-hidroxi-2-(3-fluorfenil)-l,3-dioxánt kapunk; n^ = 1,5160. B) 5-Benziloxi-2-(3-fluorfenil)-l,3-dioxán előállítása 100 ml benzolban és 100 ml xilolban szuszpendált 3,7 g (0,096 mól) 62%-os nátriumhidridet szobahőmérsékleten keverünk, melyhez 1 óra alatt 18,9 g (0,096 mól) 5-hidroxi-2-(3-fluorfenil)-l,3-dioxánt csepegtetünk. A reakcióelegyet 1 óra hosszat tovább keverjük, majd V2 óra alatt 12,2 g (0,096 mól) benzilkloridot csepegtetünk az elegyhez, és 18 óra hosszat vissza-4
