166086. lajstromszámú szabadalom • Emulziós égőfej

166086 5 6 hez szigetelten van szerelve és a 13 csőcsonk útján egy gáznemű közeg forrásával van összekötve, és előnyösen azonos azzal, amely a berendezésben a 9 csőcsonkhoz van csatlakoztatva, de attól eltérő is lehet. Ez a közeg célszerűen vízgőz, amelynek rendeltetése, hogy biztosítsa az elégetendő iszapok maradékának porlasztását a szerkezet kilépőnyílásánál. A 10 hengeres karmantyú meg van hosszabbítva a másik vég felé, azaz afelé a tartomány felé, ahonnan az elégetendő anyagok kilépnek. A meghosszabbítást a 14 idomtag képezi, melynek szerepére a továbbiakban ugyancsak vissza fogunk térni a 2. ábra magyarázata kapcsán. Végül a szerkezetet a 15 külső köpeny egészíti ki, amely a 10 hengeres karmantyú külső felületével a 16 gyűrűs teret alkotja, s ez hátul, a 17 tömítő-záróelemmel van lezárva, amely a 10 hengeres karmantyúhoz csatlakozik. A 18 csőcsonkon át nagy mennyiségű gáznemű közeg vezethető a 16 gyűrűs térbe, amely gáz égéselősegítő vagy égést tápláló lehet és mintegy körülveszi és vezeti az égőfej lángját. A 15 külső köpeny éppen e célból elülső részén nagyméretű 19 nyílással rendelkezik az égőfej fejrészének elejénél és ezen keresztül lépnek ki az égőfejből az elégetendő termékek. A 15 külső köpenyt rögzítsük az égőfejhez képest, mégpedig a külső 20 karmok segítségével, amelyek a 21 csavarok segítségével a 22 tartószerkezethez vannak rögzítve. A 2. ábra részletesebben tünteti fel a találmány szerinti égőfej szerkezeti kialakítását és ennek az ábrának az alapján lényegesen könynyebben követhető az égőfej működése is. Amint látható, az 1 centrális test a mögötte elhelyezkedő 2 csővezetékhez van csatlakoztatva, amelynek belsejében a 3, 4 és 5 betápláló csövek helyezkednek el, amelyek az elégetendő komponenseket az égőfejhez vezetik. A 3 betápláló cső az 1 centrális testbe van csavarozva, annak hátsó oldalán és előnyösen éghető folyadékot vezet az égőfejbe. Az éghető folyadék például tüzelőanyag, amely az 1 centrális testen keresztül az axiális 23 csatornában áramlik, s ez a csatorna az 1 centrális test elülső részén, középen torkollik a 24 frontális kamrába, amelyet emulziós kamrának is nevezhetünk. A 24 frontális kamra elöl a 25 fedéllel van lezárva, amely az 1 centrális test 25a váll-részéhez van csavarozással rögzítve. Ugyancsak a 24 frontális kamrába torkollik az 1 centrális testben kiképzett 26 csatornán keresztül a 4 betáplálócső is, amely ebbe a kamrába az elégetendő iszap egy részét vezeti be az ott történő elkeverés végett. Ez az iszap-részmennyiség viszonylag kis átmérőjű szilárd részecskéket tartalmaz, azaz nem nagyon heterogén jellegű. Ez az iszap erőteljesen keveredik a 23 csatornán át bevezetett tüzelőanyaggal egyrészt a csavart alakú 27 borda-csonkoknak köszönhetően, amelyek az 1 centrális testen a 26 csatorna előtt vannak rögzítve és körmozgásba hozzák a keveréket, másrészt a nyomás alatti általában levegő, vagy vízgőz formájában bevezetett gőznemű közeg járulékos betáplálásának eredményeként, amely az iszap és tüzelőanyag keveréket porlasztja és finom eloszlású emulziót hoz létre. Ez a gáznemű közeg közvetlenül a 2 csővezeték 9 csőcsonkján keresztül lép be, és egy ferde helyzetű 28 csatornán át hatol a 24 kamrába. A 28 csatorna kilépő részén, a kamrába való betorkollásnál 29 borda-csonk van, amely a 27 borda-csonkhoz hasonló kialakítású. Az ily módon előállított emulzió a 24 frontális kamra felé a 25 fedél mentén halad, amelynek középső részén a 30 nyílás van kialakítva. A 30 nyílásnál van elhelyezve a 31 tűzszelep, amelyet a 32 réselt tömb tart. A 24 frontális kamrába van még a 33 betét, amely csavarvonalszerű 33a résekkel van ellátva. A 33a rések diffuzort alkotnak, és maga a 33 betét az 1 centrális test 33b váll-részén van rögzítve. A találmány értelmében az ily módon kialakított égőfej nemcsak olyan finom részecskéket tartalmazó iszapok elégetését teszi lehetővé, amelyeket az éppen leírt módon emulgeáltunk a 24 frontális kamrába, hanem olyan iszapok elégetését is, amelyek lényegesen nagyobb átmérőjű, több mm-es nagyságrendű szilárd részecskéket tartalmaznak, és amelyek e tényből következően nem kezelhetők ugyanolyan módon, mint az előbb leírt finomabb iszapok, abból következően, hogy fennáll az égőfej azonnali eltömődésének, vagy eldugulásának veszélye a 24 frontális kamrában, nevezetesen a 31 tűszelep és a kivezető 30 nyílás között. Az e második kategóriába tartozó iszapokat az 5 betápláló csövön keresztül, valamint az 1 centrális testben kialakított másik ferde 34 csatornán át vezetjük be, amely csatorna nem a 24 frontális kamrába torkollik, hanem a 35 gyűrűs térbe, amelyet egyrészt a 25 fedél külső felülete, másrészt a 10 hengeres karmantyú meghosszabbítását képező 14 idomtag belső felülete határol. A 36 bordák ugyancsak a 34 csatorna kivezetőnyílása előtt vannak elrendezve, és a 35 gyűrűs térbe adagolt iszapoknak forgómozgást adnak. Ebben a térben az iszapokat ugyancsak gáznemű közeggel porlasztjuk, gyakorlatban általában levegővel vagy vízgőzzel, amely a 11 gyűrűs térből kerül bevezetésre, mimellett ez a tér a 35 gyűrűs térhez a 37 csatornák útján van csatlakoztatva, amely csatornák az 1 centrális testben vannak kialakítva. A 37 csatornák előtt a 38 bordák vannak felszerelve. Az iszap és a levegő hatékony keverése lehetővé teszi, hogy az égőfej kilépőnyílásához a 25 fedél és a 14 idomtag közötti részen kialakított 39 gyűrű alakú résen át porlasztott keverék-koszorút vezessünk, amely tökéletesen körülveszi a 24 frontális kamrából érkező másik iszapból kialakított emulziót. A kilépés után az emulziók elégethetők és az égést az a levegő tartja fenn, amelyet nagy tömegben vezetünk be a 18 csőcsonkon át a 16 gyűrűs térbe, (lásd az 1. ábrát). Az emulzió égése következtében létrejött lángot az a kissé kúpos burkolat vezeti, amelyet a 39 gyűrű alakú résből kilépő durva szilárdanyagrészecskéket tartalmazó porlasztott iszapok alkotnak. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3