166080. lajstromszámú szabadalom • Fedél folyamatos vagy félfolyamatos üzemű öntőbere3ndezések öntőkádjaihoz

166080 3 4 fenti két számadat világosan rámutat a találmány rendkívüli gazdaságossági jelentőségére, ami mellett további előny, hogy folyamatos üzemű öntési folyamatnak a fémolvadékba hulló, letört fedéldarabdk ziavaró hatása következtébeni veszélyes és gazdaságtalan 'megszakításai is elkerülhetők. A találmány szerinti fedél előnyös kiviteli alakját képezi az a megoldás, amelynél a fedél szerkezeti anyaga öntöttvas, és amelynek acélanyagú erősítőbordái vannak. Ismeretes ugyanis, hogy az öntöttvas nagymértékben rideg anyag, míg az acél az öntöttvassal szemben magasabb szilárdsággal és szívóssággal rendelkezik. Ily módon laz öntöttvasban viszonylag könnyen és gyorsan tovaterjedő repedések az öntöttvas és acél határfelületénél lefékeződnek és megállnak. A kétféle fémanyag hőtágulási viselkedésének különbségei a fedél fokozott mértékű termikus stabilitását, azaz alaktartósságát eredményezik. Ily módon tehát az öntöttvas—acél kombináció fedélanyagként, ill. az erősítőbordák anyagaként történő alkalmazása a fedél magasabb élettartalmához, üzembiztonságához, valamint csökkent elhúzódási hajlamához vezet. A fent említett szerkezeti anyagok kombinációján túl lehetséges még pl. a fedélnek olyan acélöntvényként történő kialakítása is, amely magasabb szilárdságú hengerelt acélból álló körülöntött erősítőbordákkal van ellátva. E megoldás is megakadályozza átmenő repedések kialakulását. Az erősítőbordák keresztmetszeti kialakítása tetszőleges, pl. kör alakú vagy négyzetes is lehet. Fokozott mértékű előnyök várhatók olyan keresztmetszetű erősítőbordák alkalmazása esetén, melyek hajlítással szemben megnövelt má• sodrendű nyomatékuk folytán ellenállóbbak. Ilyenek pl. a különböző ismert tartószelvények. Alkalmazható azonban a legegyszerűbb esetben erősítőbordaként egyszerű betonvas is. A fedélelőállítás során ezen erősítőbordákat az öntés előtt laz öntőmintába helyezik be, majd ezt követően történhet ismert módon az alapiam leöntése. A találmány szerinti fedél további előnyös kiviteli alakjának szélein túlnyúló, a fedélből kiálló, a fedél -megfogására és továbbítására al'kalmas hordcsapokként kialakított erősítőbordái vannak. Ezen hordesapok egyszerű módon teszik lehetővé az egyébként súlyos, nagytömegű fedél pl. futómacskával vagy egyéb daru-, ill. emelőszerkezettel történő mozgatását. Ugyancsak előnyös kiviteli alakot képez a találmány szerinti fedél azon .kialakítása, amelynek átmenő hosszanti furatokkal ellátott, hűtőközeg vezetésére alkalmas erősítőbordái vannak. Üzem közben a fedél hőmérsékletingadozásoknak van kitéve, hiszen az öntési folyamat közben az öntőkádban levő folyékony fémolvadék sugárzó hője alulról felmelegíti, míg az öntőkád kiürítése után a fedél lehűl. Ily módon a fedélben időben folyamatosan változó hőmérsékleteloszlás áll elő. A hőmérsékletfüggő, különböző mértékű hőtágulások a fedél boltozódását idézik elő, aholis ezen kikényszerített át-5 hajlás esetében ismert módon kialakul az ún. semleges szál. A vetemedési, valamint repedésre való hajlam még kedvezőbb csökkentése érdekében a találmány szerinti fedél egy további, előnyös kiviteli alakjának e semleges szálhoz 10 viszonyítva túlnyomórészt eltolva, tehát e semleges szál fölötti vagy alatti tartománybán elhelyezett, majd körülöntött erősítőbordái vannak, ahol is az erősítőborda-, ill. -bordák hossztengelye nem esik egybe a semleges szállal, ill. 15 az ezen szálak különböző irányú halmazából álló semleges síkkal. Különösen kedvező eredményt ad az a megoldás, amelynél az alapfém hőtágulási együtthatója az erősítőbordák fémanyagának hőtágulási együtthaitój ától eltérő, s 20 ily módon olyan feszültségek ébrednek, amelyek a repedésképződósi és vetemedési, azaz elhajlási hajlamot csökkentik. Az erősítőbordák elrendezése és mennyisége főképpen a fedél mindenkori méreteinek és geo-2 metriai alakjának függvénye. Így pl. elosztókádak esetében a kádfedél olyan nyílással van ellátva, amely az ezen elosztóból a kristályosítóba vagy kristályosítókba (kokillákba) leöntendő fémolvadék beöntésére alkalmas, és adott esetben további nyílások vagy furatok is lehetnek elrendezve, amelyeken át az elosztóból a kokillákba áramló fémmennyiséget szabályozó dugók szárai vannak kivezetve. Tekintettel arra, hogy a fellépő repedések igen gyakran éppen e nyílásokkal kapcsolatosak, a találmány szerinti fedél előnyösen e nyílások körül elrendezett erősítőbordákkal is el van látva. A találmány lényegét az alábbiakban kiviteli 40 példák kapcsán ia mellékelt rajzok alapján részletesen is ismertetjük, ahol az 1. ábra példaképpen egy elosztókád fedelének felülnézete, a 2. ábra egy másik példaképpeni elosztókád-45 fedél felülnézete, a 3. ábra fedeles öntőkád részleges metszete, míg a 4. ábra a 3. ábria szerinti IV—IV metszet. Az 1. ábrán folyamatos vagy félfolyamatos 50 üzemű háromkokillás öntőberendezés az ábrán nem feltüntetett elosztókádjának 1 fedele látható, amely öntöttvasból áll, mintegy 200 mm vastag, és benne körülöntött 2 erősítőbordák vannak elrendezve. Ezen 2 erősítőbordák szer-55 kezeti anyaga acél, s keresztmetszetük 45 mm élhosszúságú négyzet. Az 1 fedélben kiképzett 3 nyílás folyékony acélnak öntőüstből az elosztókádba történő beöntésére alkalmas. További 4 nyílások az ábrán nem feltüntetett, a 60 fémkifolyást szabályozó dugók szárrúdjainak kivezetésére vannak elrendezve. A párhuzamosan elhelyezett 2 erősítőbordák hosszúsága oly módon van kialakítva, hogy azok az 1 fedél szélein túlnyúlva laz 1 fedélből kiállnak, s ily 65 módon egyidejűleg a súlyos, nagytömegű fedél 2