166077. lajstromszámú szabadalom • Befuvatókészülék több, különálló tápvezetékkel

166077 5 6 külső csöveit helyezzük be, amelyek alul ideiglenes, speciális elzáródugóval vannak ellátva, amelyet kizárólag a kátrányos dolomitból álló konverter-fenéklap elkészítése és kiégetése alatt használunk. A rajzokon: az 1. ábra a találmány szerinti készüléket függőleges metszetben mutatja, a 2. ábra az ideiglenes elzáródugóval ellátott külső cső alsó végét mutatja, függőleges metszetben. Amint az 1. ábrán látható, az 1 alaplemezbe, amely a kátrányos dolomit anyagú 2 fenéklapot tartja, a vastagfalú és rövid 3 hüvelyként kialakított, menettel ellátott, szilárd hengeres idomot helyezzük, amely menetével az 1 alaplemezbe van hajtva, kiálló menetes részére pedig a 6 anya van helyezve, amely meghúzásakor összenyomja az 5 tömítőgyűrűt. Ez az 5 tömítőgyűrű meggátolja a fúvóka kilépőnyílásától a 3 hüvely ós a 4 oső között esetleg visszaszivárgó közeg kilépését. Egy második 7 tömítőgyűrű a 4 cső alsó végéhez egészen közel van elhelyezve, a közeg áramlási irányát tekintve az első 5 tömítőgyűrűtől felfelé, de ugyancsak a 4 cső körül gyűrű alakban. Ezt a második tömítőgyűrűt összenyomja a fúvóka 10 kapcsolóidornának 9 menetes fejére helyezett 8 anya. A 7 tömítőgyűrű meggátolja a kerület mentén a védőfolyadék kiszivárgását, ami ía 4 oső és a fúvóka 10 kapcsolóidomának 9 menetes feje között következik be. Ezenkívül rögzíti a 4 cső 10 kaposolóidomát, és meggátolja a 10 kapcsolóidom mindennemű elmozgását. Ez a 10 kapcsolóidom alkotja a cső védőfolyadék-tápkaimráját. A kapcsolóidom gyűrűszerűén körülveszi a tiszta oxigént szállító, és vörösrézből álló 11 csövet. A védőfolyadék a kapcsolóidom'ba a 14 tápcső 13 csatlakozóelemével összeköttetésben levő 12 oldalsó nyíláson át jut be. A 10 kapcsolóidom egy második 15 menetes fejjel is el van látva, amelyre a 16 anya hajtható az oxigént szállító 11 cső körül elrendezett harmadik 17 tömítőgyűrű összenyomásához. Ez a 17 tömítőgyűrű meggátolja a 11 cső és a 10 kapcsolóidom 15 menetes feje között a folyadék kiszivárgását, valamint a 11 cső elmozdulását a 10 kapcsolóidomhoz képest. A 18 anya tömített módon a 11 cső végére van hajtva, és így — la 20 könyök közbeiktatásával — összekapcsolja a 11 csövet a 19 oxi'génvezetékkel. A 20 könyök egy 21 zárócsavarral van ellátva, amelynek a végén az 1. ábrán nem ábrázolt átlátszó ablak van kialakítva. Két töltés között, szükség esetén közvetlen megszemlélés útján ellenőrizni lehet az ablakon át a fúvóka középső 11 csövének állapotát. Ezenkívül, ugyancsak két töltés között, időmként el lehet távolítani a 21 zárócsavart, és megmérni a fúvóka középső 11 csövének maradék hosszúságát, egy, a végén meghajlított •mérőpálca segítségével. A 11 cső kívül el van látva — az 1. ábrán nem ábrázolt — speciális, ötszögben elrendezett kiugrásokkal, amelyek kiugró magassága azonos, és amelyek a külső 4 csővel érintkezve biztosítják a 11 cső megfelelő központosítását a 4 csőhöz képest, ugyanakkor nem okoznak 5 említésre méltó akadályt a védőfolyadék kerületmenti áramlása útjában. Ami a 'külső 4 csövet illeti, az 1 alaplemez feletti szakasza kívül el van látva több, — az 1. ábrán nem ábrázolt — ütközőt alkotó tárló csávái, amelyek meggátolják a 4 cső kiszakadását a 2 fenéklap dolomitos anyagából, és ezenkívül meggátolják a védőfolyadék visszafolyasát a 4 cső külső felülete mentén. Az 1. ábrával ellentétben, amely a talál-15 mány egy kiviteli alakját üzem közben, tehát a "konverter befúvatási periódusa alatt mutatja, a 2. ábra a szerkezet függőleges 'metszetét a konverter kátrányos dolomit anyagú fenéklapjának elkészítése és kiégetése előtt és közben 20 tünteti fel. A dolomit anyagú fenéklap készítése előtt a 3 hüvely kiálló menetes részére a 22 záróanyát hajtjuk, amely az 5 tömítőgyűrűt a 3 hüvelyre és a 4 osőre szorítja, amint ezt a 2. ábra szem-25 lélteti. A 22 záróanya zárt kialaikítású, és a 4 cső lezárására szolgál, ellentétben az 1. ábrán feltüntetett 6 anyával, amely a 22 záróanya helyére kerül, amikor a berendezés már üzemel. Miután a 3 hüvelyre a 22 záróanyát ráhiaj-30 tottuk, a 4 csövet csekély játékkal, enyhe súrlódással felülről bevezetjük a 3 hüvelybe. A 4 cső a jelen példában normal acélból áll. A 3 hüvelyből, az 5 tömítőgyűrűből és a 22 záróanyából álló egység egyrészt lehetővé teszi 35 a 4 cső pontos behelyezését, 'miközben a 22 záróanya ütközőként is szolgál, másrészt pedig biztosítja a 4 cső igen szilárd, függőleges megtartását, a dolomit-keverék betöltése, vibrálása, és a feinéklap kiégetése köziben. Ilyen módon a 40 4 cső alsó végének rögzítési szilárdsága 'kielégítő ahhoz, hogy mindegyik 4 cső felső végénél a fenéklap tetején bármilyen ismert rögzítőszerkezetet pl. sablont, horgonyt, stb. helyezzünk el. 45 A4 oső felső végénél, a konverter belső oldaláról egy egyszerű, a 2. ábrán nem ábrázolt záródugó védi a 4 csövet idegen test, pl. kátrány felülről történő behatolása ellen. A tűzálló anyagú fenékllap elkészítése és ki-0 égetése után a 4 cső mindkét végéről eltávolítjuk a záróelemeket. Ennek megfelelően alul a 22 záróanyát lecsavarjuk, eltávolítjuk, és az 1. ábra szerinti 6 anyát tesszük a helyére. Ezután a 4 külső csőbe bevezetjük az 1. ábra 55 szerinti 7, 8, 9, 10, 15, 16, 17 elemekkel ellátott középső 11 csövet; a megfelelő helyzetbe állítás után megszorítjuk a 8 és 16 anyákat; a 10 kapcsoloidom által alkotott tápkiamrát összekötjük a védőfolyadékot vezető 14 tápcsővel, 60 amely egy különálló szivattyútól jön; és a 11 középső csövet a 19 oxigén vezetékre kapcsoljuk. A berendezés ezzel az 1. ábráin feltüntetett üzemkész állapotban van. Természetesen »nélkül, hogy a találmányi gondolat körét túllépnénk, számos eltérő rész-3