166066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás malátázásra
166066 sítja, illetve módosítja a magkezdeményt, hogy a mag vegetatív részeinek további növekedése visszaszorul. Azt tapasztaltuk, hogy a csírázás megindulása előtt alkaimazoitt lökésszerű nyomásváltozás gátolja a malátázási folyamatot. Döntő jelentőségű tehát, hogy a nyomás-kezelés előtt a csírázás már olyan fokot érjen el, amelyen a malátázási folyamat már iá nyomás vagy lökésszerű nyomásváltozás alkalmazása előtt megindul. A nyornas-kezeles egyes esetekben egyszerűen egy hirtelen nyoimásnövelés lehet, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a nyomást először csökkentjük, majd megnöveljük. A találmány szerinti eljárást előnyösen a következőképpen hajtjuk végre: a csírázás megindítása érdekében az árpamagvakat ismert módon áztatjuk. Az áztatott magvakat ezután vízbe merítve az áztató térből a csíráztató térbe (például csíráztató toronyba, aszalóba vagy kamrába) szivattyúzzuk, és a magvaikat a maiátázás teljessé tétele érdekében legföljebb körülbelül 48 órán át a csíráztató térben tartjuk. Amikor a csírázó magavakat az áztató térből a csíráztató térbe szivattyúzzuk, a magvakra lökésszerű nyomást gyakorolunk, és így visszaszorítjuk a magvak légzését és további növekedését. A szívattyúnyamás a szivattyú kimeneti nyílásánál körülbelül 0,35—2,8 kg/cm2 lehet. Egy előnyös eljárásváltozat szerint a maiátázáshoz szükséges időt tovább csökkenthetjük, 'ha a magvak hőmérsékletét legalább a nyomáskezelés vagy szivattyúzás után úgy növeljük, hogy a végső malátázási folyamat körülbelül 20 C°-nál magasabb hőmérsékleten, előnyösen 20—338 C°-on menjen végbe. A nedvesség lerakódását a magvakra úgy akadályozzuk meg, hogy a magvakon ventillátor vagy fúvóka segítségével levegőt fúvatunk át. Tapasztalataink szerint, ha a végső csíráztató térben 25—35 C°-on tartjuk a magvakat, már körülbelül 20 órával a szivattyúzás után, vagy még rövidebb idő alatt is 3%-inál kisebb finomdurva extraktum-különbséggel rendelkező malátát kapunk. A találmány szerinti hőmérsékletnövelést, az adott 'malátázási eljárástól függően, az áztatás során kezdhetjük, és az esetleges ismételt áztatás, valamint az első és második csíráztatási szakasz alatt iis folytatjuk. A találmány szerinti előnyök biztosítása szempontjából azonban rendkívül fontos az, hogy legalább a nyomás4íezelés utáni csírázási szakaszt megnövelt hőmérsékleten hajtsuk végre. Tekintettel arra, hogy a csírázó magvak körülbelül 1,11—3,33 kcal/kg/óra sebességgel hőt fejlesztenek, az ismert eljárások szerint a szokásos malátázási hőmérséklet fenntartása érdekében gyakran van 'szükség a 'magvak hűtésére. A találmány szerinti eljárásban ezzel szemben hűtésre csak sokkal kisebb mértékben, sőt egyes 'esetekben egyáltalán nincs is szükség, minthogy a magvak által termelt hőt a kívánt csíráztatási hőmérséklet fenntartásaira használhatjuk fel, és a fölösleges hőt a magvakon átfúvatott levegő segítségével könnyen elvezethetjük. 5 A találmány szerinti malátázási eljárás egy további változatában — amelyet a 7. példában részletesen ismertetünk — a fceadeti csírázás után tetszés szerinti módszerrel visszaszorítjuk a magvak növekedését és légzését, és ezután a 10 magvakat a malátázáís meggyorsítása érdekében körülbelül 20 C°^nál magasabb hőmérsékleten tartjuk. Így a csírázó magvak lélegzésének és növekedésének visszaszorításától számított legföljebb 48 óra elteltével olyan malátát kapunk, 15 amelynek aszalás után mért finom-durva extraktum-különbsóge 3%nnál kisebb érték. Ebben a módosított eljárásban a csírázó magvak növekedését és lélegzjését tetszés szerinti módszerrel, például a korábban 'már ismertetett 20 nyomás-jkezeléssel, fagyasztással-felengedéssel, forró vizes kezeléssel, kémiai úton vagy más mechanikai módszerrel szoríthatjuk vissza. Ha a csírázó magvak növekedését és légzését már visszaszorítottuk, a malátázódó magvak 25 hőmérsékletét a fennmaradó malátázási idő tartamára 20—40 C°-ra növeljük. A fennmaradó malátázási idő 48 óránál kevesebb, előnyösen mindössze 24 óra. A magavk magas hőmérsékleten végbemenő 30 károsodását úgy előzhetjük meg vagy csökkenthetjük a minimumra, hogy ia magvakon levegőáramot vezetünk keresztül. A levegőáramlási ventillátorral vagy fúvókákkal tartjuk fenn. A levegő egyrészt meggátolja a nedvesség meg-35 tapadását a magvak felületén, másrészt leállítja vagy lelassítja a magvak károsodásához vezető bakteriológiai reakciókat. A magvak malátázódása, amelyet a hőmérsékletemelés meggyorsít, az előtt jut el a befejező szakaszhoz, mielőtt 40 még a magvak károsodhatnának. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 45 1. példa: Árpamagvakat maiátázunk a következő eljárással: A magvakat 1 órán át körülbelül 15 C°-os vízben áztatjuk, a vizet eltávolítjuk, a 50 magvakat 22 órán át levegőn pihentetjük, majd ismét 1 órára körülbelül 15 C°j ois vízbe merítjük. Ezután a vizet elvezetjük, a magvakhoz gibberellinsavat adunk, és a magvakat ismét 22 órán át levegőn pihentetjük. A magvakat 53 ezután rövid időre vízbe merítjük, és a aagyot az áztató toronyból a csíráztató toronyba szivattyúzzuk. A szivattyú nyomása a szivattyú kimeneténél 1,05—1,4 fcg/cm2 . A csíráztató, toronyban a vizet elvezetjük, és a magvakat 24 60 órán át körülbelül 20 C°-on tartjuk. Ezalatt a malátázási folyamat végetér. 2. példa: 65 Összehasonlítás céljából az 1. példában leírt 2
