166026. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű, laminált bitumenes fedőelem és eljárás előállítására
11 166026 12 például bitumen kittel. Ha az alkalmazott többrétegű fedőelem kétoldalt borított kivitelű, az alsó oldalon nem szükséges "a borítólemez eltávolítása. Az ismertetett módon felvitt és elhelyezett fedőelemekből álló réteg összefüggő és egységes többrétegű vízzáró felületet képez a hordozón, ha az időjárásnak, terhelésnek és egyéb figyelembe veendő szempontoknak az alapján készítjük el. Az egyes elemek tökéletesen tapadnak egymáshoz az átlapolt részeken, anélkül, hogy a felrakás után bármely járulékos műveletet végeznénk. A 8. és 9. ábrán a 6. és 7. ábrákon bemutatott megoldások módosított kivitele látható. A módosítások tulajdonképpen a szigetelő hatást fokozzák a 36 kötésnél. Ezeken a helyeken a 26 fedőelemeket némileg átlapoljuk, de az átlapolt részeken nem szükséges feltétlenül bitumenkeveréknek lenni, hanem porral, kaviccsal vagy fóliával bevont réteg is megfelel. Az egyik réteg azonban célszerűen a felső réteg bitumenkeverékkel bevont réteg. Ha a 36 kötés hosszirányú 37 átlapolás és a 26 fedőelemek nem bitumenkeverékkel kapcsolódnak, célszerű a nem bitumenkeverékes elem megfelelő oldalát helyileg fölmelegíteni (például forrasztó lánggal), hogy a megolvadt bitumen kötést biztosítson. Fokozni lehet a tapadást 38 bitumen kitt alkalmazásával is. Általában, ha a vízszigetelő réteg egyes helyeit, főként a széleken, sarkoknál és hasonló helyeken meg akarjuk erősíteni, azt hasonló módon célszerű elvégezni. Dyen járulékos műveletek elvégzése azonban csak egészen kivételes esetekben, fokozott követelmények mellett szükséges, minthogy általában a fedőelemek elhelyezésével már megfelelő réteget lehet létrehozni. Ha történetesen homokkal vagy kaviccsal vagy egyéb borítással ellátott fölső réteget alakítunk ki, és ez a felület nem kap egyéb borítást, így is rendkívül gazdaságos és könnyű tetőszerkezet alakítható ki. A találmány szerinti fedőelem alkalmazásakor tehát a vízzáró réteget a fedőelemek egymásra helyezésével állítjuk elő anélkül, hogy olvasztott vagy oldott bitument kéne alkalmazni, és ennek megfelelően az előállított szerkezet lényegesen olcsóbb. Teljesen kiküszöbölhetők a találmány szerinti elem alkalmazása esetén a hagyományos eljárás ismertetett hátrányai, például a helyszínen szükséges bitumen melegítés vagy a hideg eljárás nehézkessége. A hagyományos eljárásnál akár meleg, akár hideg eljárással vitték fel a bitumen réteget, a szigetelő réteg legfontosabb eleme maga a bitumen réteg volt, amelyet általában kézi megmunkálással a helyszínen alakítottak ki. Vastagsága és egyenletessége tehát kizárólag a munkás ügyességétől függött, vagyis a hibalehetőség igen nagy volt. A találmányunk szerinti fedőelem ezzel szemben mind a bitument, mind a bitumen-keverékréteget tartalmazza, és azokat megfelelő vastagságban és teljesen egyenletesen a találmány szerinti berendezés állítja elő. A rétegek laminálása teljesen biztonságosan történik és a minőséget a jól szabályozható eljárás biztosítja. Az alkalmazási helyre kerülő tetőelem tehát biztos, hogy megfelelő vastagságú és egyenletes bitumen réteget tartalmaz. A szigetelő réteg kialakítása során a fedőelem nem változtatja tulajdonságait, tehát a 5 kézi rétegfelhordáskor fellépő hibák nem jelentkezhetnek. Ugyanígy nem állhat elő a bitumen károsodása a túlhevítésből adódóan, minthogy a bitumen réteg kialakítása az optimális tulajdonságokat biztosító, szabályzott paraméterek között 10 történik. Ami a találmámy szerinti megoldás gazdaságosságát illeti, bizonyos, hogy a találmányunk szerinti fedőelem és annak előállítása drágább, mint az eddigiek. Ez nyilvánvaló, hiszen a fedőelem új 15 részeket tartalmaz, például a bitumen-keverékréteget vagy a borítólemezt. Mindazonáltal a találmány szerinti fedőelem alkalmazása semmiképpen sem jelent hátrányt gazdaságossági szempontból, mert a fedőelem nagyobb költségeit 20 messzemenően kompenzálja a felhasználáskor fellépő költségcsökkenés, ami mellett még rendkívül biztonságos megoldás produkálható. Tekintetbe véve az utóbbi időben egyre erősödő 25 munkaerőhiányt, a találmány szerinti megoldás előnye méginkább kitűnik, minthogy a javasolt fedőelemekkel készített szerkezetek rendkívül kevés és egyszerű munkát igényelnek. A találmány további részleteit kiviteli példákon 30 ismertetjük. 1. példa 35 Többrétegű laminált, bitumenes fedőelemet készítettünk az alábbi módon. 40 mm átlagos hosszúságú, 2 denier finomságú acetálozott polivinilalkohol szálas anyagból 200 g/m2 súlyú rendezetlen szálú anyagot készítettünk. 40 Az 5. ábrán látható berendezéssel 1 m széles fedőelemet készítettünk. A 3 kádban levő 2 bitumen fúvatott bitumen volt, amelyet 200 C° hőmérsékleten tartottunk. A 2 bitumen lágyulási pontja 100 C° (gyűrű-golyó módszerrel mérve) 45 penetrációs foka 25 C°-on 45 volt. Az impregnált anyagot a 7 borítóhengerekkel fúvatott bitumen réteggel láttuk el, amelynek vastagsága mindkét oldalon 1 mm volt. 50 A borítólemezeket úgy készítettük, hogy 90 g/m2 fajsúlyú krepp papírt 0,015 mm vastag polietilén filmmel lamináltunk, majd a film szabad oldalát szilinkongyanta híg oldatával vontuk be és megszárítottuk. 55 A bitumen réteggel bevont anyag mindkét oldalára körülbelül 180C°-os bitumen hőmérsékletnél vittük fel a borítólemezeket, a bitumenkeverék felvitele után. A bitumenkeveréket külön-külön vittük fel a borítólemezekre. A bitumenkeverék 60 hőmérséklete 180 C° volt, és 80 rész fúvatott bitumenből, 12 rész sztirol-butadién gumiból, valamint 8 rész petróleum gyantából állt. Az alkalmazott bitumen lágyulási hőmérséklete 80 C°, penetrációs foka 45 volt. A bitumen-keverékréteg vastagsága 65 körülbelül 0,4 mm volt. 6
