166026. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű, laminált bitumenes fedőelem és eljárás előállítására

7 166026 8 polivinilklorid. Különösen jól alkalmazható a szilikon gyantával kezelt felületű lemez, amelynek ára is alacsony. Ha a 14, 15 borítólemezek nyúlási tulajdonsága nem megfelelő, felvitelük után a késztermék elveszti rugalmasságát és olyan merev lehet akár, mintegy lemez. Ez megakadályozza feltekercselését is. A hasonló fedőelemeket azonban elsősorban tekercs alakban szokás tárolni és szállítani, és ha az ilyen merev fedőelemet erőszakkal feltekercselik, a termék több helyen behorpad, mélyen meggyűrödik és megreped. Ezen túlmenően a többrétegű fedélszerkezet vagy borítószerkezet előállításakor a rétegek gyűrődéssel lesznek tele, ami minőségüket jelentősen rontja. Ennek a hátránynak az elkerülésére a 14, 15 borítólemez rugalmasságát célszerű megnövelni a feltekercselés irányában, azaz hosszirányban. Ennek a célszerű kivitelezése úgy történik, hogy a borítólemezt keresztirányú ráncokkal látjuk el. Ilyen megoldásokat mutat a 2A és 2B ábra, amelyeken 39 hullámlemez, illetve 40 krepp papír alkotja a 14, 15 borítólemezt. Ezek alkalmazása esetén a 14, 15 borítólemez megfelelő rugalmassággal bír a feltekercselés irányában és a fedőelem károsodása nélkül elvégezhető a fel- és letekercselés. Célszerű kialakítása még a 14, 15 borítólemeznek a 3A és 3B ábrán látható megoldás is. Ezeknél a 26 fedőelemeknél a 14 borítólemez több párhuzamos sávból áll. A sávokat hosszirányban a 30 és 31 perforálások választják el egymástól. Az ilyen kialakításnál lehetőség nyílik a 14 borítólemez részleges eltávolítására, amely a többrétegű szerkezetek kialakításánál igen gyakran előnyös. A találmány szerinti fedőelem kialakítása számos változatban végezhető el. Ilyen változatokat mutatunk be a 4A, 4B és 4C ábrákon. A 26 fedőelemek mindig 6 alaplemezből, 8 bitumen rétegből és 20 bitumen-keverékrétegből állnak. A 20 bitumen-keverékréteget boríthatja 14 borítólemez, 32 homok, 33 fólia vagy 34 kavicsréteg. Kialakítható a fedőelem úgy is, hogy a közepét 14 borítólemez takarja, szélein pedig, például 34 kavicsréteg van. Az 5. ábrán a találmány szerinti eljárás vázlata látható. Ez természetesen a sokféle megoldás egyikét ismerteti csupán. Az 1 szálas anyag tekercsről fut le és a 200 C° körüli hőmérsékletre melegített, 3 kádban levő 2 bitumenbe merül. A 2 bitumen lepárlási maradékként nyert vagy fúvatott bitumen. Az 1 szálas anyag lehet papír, nemez, szőtt vagy nem szőtt szálas anyag, illetve hasonló anyagok. Az 1 szálas anyagot 4 telelőhengerek vezetik át a 2 bitumen fürdőn, és eközben az 1 szálas anyag impregnálódik. Ezután a 3 kádból kiérve az 5 préshengerek távolítják el a fölösleges bitument az alaplemezről. Természetesen abban az esetben, ha műanyag vagy fém fóliát alkalmazunk alaplemezként, az impregnálás művelete elmaradhat. A 6 alaplemez az első művelet után a 7 borítóhengerek közé kerül. A 7 borítóhengerek egymással párhuzamos tengelyű hengerek, és a közöttük levő rés valamivel nagyobb, mint a 6 alaplemez vastagsága. Ez a résnagyság, amely körülbelül 2-3 mm, a kívánt bitumen réteg vastagságnak felel meg. A 7 borítóhengerek között a 6 alaplemez mindkét oldala 8 bitumennel van bevonva. A felvitt bitumen célszerűen főként 5 fúvatott bitumen, amely körülbelül 220 C° hőmérséklettel kerül folyamatosan a 7 borítóhengerekhez. A 8 bitument a 9 tartályból, a 10 szivattyúból, a 11 vezetékből, a 12 tálból és a 13 kádból álló táprendszer szállítja a 7 borítóhengerek közé. 10 A 14 és 15 borítólemezek szintén tekercsről futnak le, anyaguk papír vagy az eddigiek során ismertetett fólia, amelynek felületét előzőleg szilikon gyantával vagy hasonló anyaggal kezeltük. A 14, 15 borítólemezeket külön-külön vezetjük a 16 15 és 17 kádból, valamint a 17, és 18 hengerekből álló bevonó szerkezetekhez. Ezekkel a szerkezetekkel olvasztott 20 bitumenkeveréket viszünk fel a 14 és 15 borítólemezekre. A 20 bitumenkeverék körülbelül 20%-nyi gumi és/vagy gyanta adalékot 20 tartalmaz, hőmérséklete körülbelül 220 C°. A 14 és 15 borítólemez belső felülete itt körülbelül 0,3—0,5 mm vastagságú bitumenkeverék bevonatot kap. Természetesen ezeket a bevonó szerkezeteket más ismert szerkezetek is helyettesíthetik, 25 amelyekkel nagy viszkozitású anyagokat lehet valamely hordozóra felvinni. flyen berendezések például a görgősoros vagy lehúzó lemezes, szerkezetek. A 20 bitumenkeveréket a 18, 19 hengerekhez a már ismertetett bitumenszállító 30 rendszerhez (9, 10, 11) hasonló rendszerekkel juttatjuk el. A 6 alaplemezen kialakított 21 alaprétegre lamináljuk a 14, 15 borítólemezekből készített 22, 23 borítóréteget. A laminálás úgy történik, hogy a 35 20 bitumenkeverékkel bevont 14 és 15 borítólemezeket a 8 bitumennel bevont 6 alaplemez két oldalához vezetjük és a három lemezt (6, 14, 15) a rajtuk levő rétegekkel együtt a 24 és 25 préshengerek között összepréseljük. A 8 bitumen 40 és a 20 bitumenkeverék összeragadva laminált lemezt alkot. A 8 bitumen és a 20 bitumenkeverék könnyen és biztonságosan egyesíthető anélkül, hogy bármely részük is megsérülne, minthogy a 6 alaplemez, 45 valamint a 14 és 15 borítólemezek megfelelően tartják az olvadt rétegeket. Ezután a már összeállított 26 fedőelem keresztülhalad a 27 hűtődob soron, ahol fokozatosan lehűl. Végül a többrétegű laminált fedőelemet 50 feltekercseljük. Az 5. ábrán bemutatott elrendezésbe több helyen be lehet iktatni ismert és alkalmazott tároló elemeket, például hurokvetőket vagy rétegezőket. Ilyen helyek például a kiinduló tekercs és a 3 kád 55 közötti rész, az 5 préshengerek és a 7 borítóhengerek közötti szakasz vagy az utolsó 27 hűtődob és a tekercs közötti rész. Az egyszerűség kedvéért ezeket az 5. ábrán nem mutattuk be, jóllehet ilyen elemek alkalmazása előnyös lehet az egységek 60 között végzett hűtés szempontjából. Abban az esetben ha például a 4A ábrán látható elemet akarunk előállítani, amelynek egyik oldalán 14 borítólemez, másik oldalán 32 homok vagy kőpor van, az eljárást úgy végezzük, hogy a 65 21 alapréteg egyik oldalánál 29 adagolószerkezetet 4