165986. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászatilag hatásos, új leurozin származéok és sóik előállítására
165986 vagy valamely sójával oxidáljuk, majd az így kapott I általános képletű vegyületek — e képletben R jelentése a fenti — keverékét a) szétválasztjuk és az olyan I általános képletű terméket, ahol R hidrogénatomot jelent, kívánt esetben valamely formilezőszerrel, előnyösen hangyasawal reagáltatjuk, vagy b) valamely formilezőszerrel, előnyösen hangyasavval reagáltatjuk, és adott esetben tisztítás után a termékeket kinyerjük és kívánt esetben a bázisokat savaddíciós sókká alakítjuk. Az N-formil-leurozin kedvező daganatgátló hatású vegyület. Toxicitása egéren: LDS0 = 28,8 mg/kg i.p., tehát kb. ötször kevésbé toxikus, mint a vinbalsztin és tízszer kevésbé, mint a vinkrisztin. Ehrlich ascites carcinomával, illetve NK/Ly lymphomával oltott egerekben 50-70%-ban gyógyulást, illetve 300%-os élettartam-meghosszabbítást hoz létre. A L-1210 lymphoid leukémiás, az S 37-ascites sarcomas és Yoshida ascites sarcomas állatok élettartamát a kezelés 150-250%-kal hosszabbítja meg. Transzplantált szolid tumorokon (Guerin carcinoma, S-l 80 sarcoma) bőr alá oltva a növekedés 70-80%-kal gátolt. Számos daganatnál, melyeknél az eddig ismert citosztatikumokkal —beleértve a vinblasztint és vinkrisztint - alig, vagy semmi eredményt sem lehetett elérni (Harding Passey melanoma, VX-nyúl laphámrák, indukált, majd transzplantált rhabdomyosarcoma) jelentékeny növekedés-gátlást idéz elő. Az eíuálást benzollal, majd benzol és valamely klórozott szénhidrogén — előnyösen kloroform — különböző arányú elegyeivel végezzük, a lecsurgó frakciók tartalmát vékonyrétegkromatográfiás vizs-5 gálattal azonosítjuk. Előbb a kísérő anyagok, ezt követően az N-dezmetil-leurozin, majd az N-formil-leurozin eluálódik. Az azonos frakciókat egyesítjük, csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk, adott esetben a bázisokat ismert módszerekkel va-10 lamely sóvá, előnyösen mono-szulfát-sóvá alakítjuk. Kívánt esetben a bázisokat, előnyösen azonban a sókat átkristályosítással tisztítjuk. Az N-dezmetil-leurozint ismert módszerekkel [C. W. HUFFMAN: J. Org. Chem., 23, 727 (1958)] formilezve N-for-15 mil-leurozinná alakíthatjuk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint oly módon járunk el, hogy az oxidációt követően, az oxidációs elegy fel-20 dolgozása során nyert száraz maradékot hangyasav és ecetsavanhidrid elegyével formilezzük. N-formil-leurozint a reakcióelegy közömbösítése, metilénkloridos extrakciója, vizes mosása, majd csökkentett nyomáson történő Szárazra párlása útján 25 kinyerjük, ezt követően kromatográfiás módszerrel tisztítjuk. Az N-formil-leurozint adott esetben sóvá, előnyösen szulfát-sóvá alakítjuk és kívánt esetben átkristályosítással tisztítjuk. A találmány szerinti eljárás kivitelét közelebbről 30 az alábbi példák szemléltetik: Állatkísérletekben 0,3-5,0 mg/kg között ada- 35 golható hosszabb időn keresztül olyan melléktünetek nélkül, melyeket más vinka-alkaloidokkal nem lehet elkerülni. A terápiás szélessége ezek szerint némileg a vinkrisztinéhez hasonlítható és a vinleurozinnak kb. négyszerese. 40 A találmány értelmében oly módon járunk el, hogy a Catharanthus roseus G. Don növény di-indol-alkaloidjainak a 160 967 számú magyar szabadalmi leírás szerint végzett kromatográfiás elválasztása során kapott leurozint vagy valamely 4 5 sóját, előnyösen szulfátját szerves oldószerben vagy oldószer-elegyben, előnyösen jégecet- és aceton elegyében feloldjuk, az oldatot 0 C° alá előnyösen -30 90 C^-ra hűtjük és az oldathoz intenzív keverés és hűtés mellett a fenti hőfokra hűtött 50 krómsav vagy valamely kromát szerves oldószeres, előnyösen ecetsavanhidrides oldatát adagoljuk, majd a reakcióelegyet 5-15 percig, előnyösen 8 percig állni hagyjuk. Ezután -40 50 C°-ra hűtött ammóniumiúdroxid-oldattal pH = 8-9 érték eléréséig 55 óvatosan meglúgosítjuk, vízzel felhígítjuk, majd az elegyet valamely szerves oldószerrel, célszerűen metilénkloriddal több részletben alkaloid-negativitásig kivonatoljuk. A kivonatokat egyesítjük, vízzel mossuk, szárítjuk, majd csökkentett nyomáson 60 szárazra pároljuk. Fehér habos, főként N-formil-leurozint és N-dezmetil-formil-leurozint tartalmazó amorf száraz maradékot kapunk, amelyet IV.—V. aktivitású alumíniumoxidbői benzollal kialakított kromatográfiás oszlopon választunk el egymástól. 65 1. példa 12 g (0,0132 mól) leurozin-szulfátot 2 640 ml acetonban oldunk, majd 0,61: krómsavból desztillált jégecetet adunk hozzá. Az oldatot azután —55 C°-ra lehűtjük és keverés közben három perc alatt ugyancsak mélyhűtött 5,94 g (0,135 mól) krómsavat tartalmazó ecetsavanhidridet adagolunk hozzá. Az elegyet további öt percig reagálni hagyjuk, majd hét perc alatt óvatosan annyi (kb. 61) mélyhűtött, tömény vizes ammónium-hidroxid-oldattal elegyítjük, hogy az oldat pH-értéke 6 legyen. A közömbösítésnél oly mértékű hűtést alkalmazunk, hogy az elegy hőmérséklete +50 C° fölé ne emelkedjék. A meglúgosított elegyet ezután leeresztő csappal és üvegkeverővel ellátott üveg kikeverő edénybe öntjük, amelybe előzőleg 91 desztillált vizet töltöttünk. A felhígított oldatot vizes ammónium-hidroxid-oldattal pH = 8,5 értékig tovább lúgosítjuk. A reakcióelegyet ezután 4x1,51 metilénkloriddal kivonatoljuk, az alkaloid-bázisok a metilénklorid-fázisba oldódnak át. A fázisokat elválni hagyjuk, majd az egyesített szerves fázisokat 3x11 desztillált vízzel kimossuk a semlegesítésnél képződött és a metilénklorid fázisba részben átoldódott ammóniumacetát eltávolítása céljából. Ezután a szerves fázist nátriumszulfáttal vízmentesítjük, majd csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk. 10 g drappos-fehér szárazmaradékot kapunk, amely nyers N-formil-leurozin és N-dezmetil-leurozin keveréke. 2
