165938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás albuminok és savóproteinek kinyerésére
165938 3 4 proteint és kicsapószert tartalmazó oldat pH értékét valamely, a komplex képzésekor alkalmazott pH értéknél magasabb, előnyösen 5 feletti értékre beállítva a proteint olyan állapotba vihetjük, amelyből 50 és 200 C° közötti hőmérsékletre melegítve koaguláció folytán kicsapódik. A kicsapószer oldatban marad, így dextrán és keményítő-szulfátok, valamint a tannin esetén a kicsapószert visszanyerhetjük és visszavezethetjük a folyamatba, ahol ismételten felhasználhatjuk a protein kicsapására. A második kicsapási ciklusban elérhető proteinhozam szintén 100%. Polifoszfátok a protein lúgos oldatban végzett hőbehatásos koagulálásakor könnyen bomlanak monofoszfátokká, tehát további kicsapószerkénti alkalmazásukra nincs lehetőség. Fiziológiai mellékhatásuk azonban nincs. A proteinek és polianinok közötti kölcsönhatáson alapuló komplexeket előnyösen 3—10%-os konyhasó-oldat behatásával vagy a pH értéket alkálifémhidroxid- vagy ammóniahidroxid-oldattal 5-nél magasabb értékre beállítva bontjuk. A két változat közül protein-tannin-komplexek bontására csak az első alkalmas. Másrészt viszont a két komponenst tartalmazó oldat pH értékének vagy ionerősségének csökkentésével a komplexet újra előállíthatjuk, így azt tökéletesen tisztíthatjuk. Mind a polianionos anyagok, mind a tannin esetében a proteineket kisózással választhatjuk el a proteint és kicsapószert tartalmazó oldatokból. Előnyösen nátrium-szulfátot alkalmazunk. A kapott csapadék gyakorlatilag denaturálatlan, koagulációra képes proteinből áll, amelyet vagy vízben oldunk, majd koagulálunk, vagy sómentesítése után gélszűréssel vagy egyéb módszerrel végzett porlasztószárításnak vetjük alá. Mivel a kisózásra kerülő lúgos protein-oldat koncentrációja a kiindulási extraktum koncentrációjának 10—20-szorosa, a kicsapáshoz viszonylag kis mennyiségű só szükséges. A kicsapásra használt nátriumszulfátot a protein elválasztása után a felülúszó oldattal együtt az extrakciós lébe adhatjuk, így a következő fehérje-extrakciós menetben felhasználhatjuk. A fentiekben felvázolt eljárással szemben a proteinnek az eredeti extraktumból történő kisózása technikai mértékben nem gazdaságos. A találmány szerinti kisózás különösen akkor előnyös, ha denaturálatlan proteint akarunk elkülöníteni, valamint ha a hőbehatással keletkező, protein és kicsapószer közötti — mint például a tannin esetén megfigyelt — kölcsönhatást akarjuk elkerülni. Azt találtuk továbbá, hogy a magas konyhasótartalom által polianionos kicsapószer esetében a proteinek kicsaphatóságára kifejtett gátló hatást ellensúlyozhatjuk, ha olyan sókat adagolunk az oldatba, amelyek önmagukban is proteinkicsapó szerként hatnak. Alkalmas sók például nátriumszulfát, ammóniumszulfát, valamint többtöltésű anionok sói. Repcealbuminokat dextránszulfát vagy keményítőszulfát segítségével például már 10% nátriumszulfátot tartalmazó oldatokból teljesen ki lehet csapni. A magnéziumszulfát hatása azonos, a káliumszulfát hatékonysága a nátriumkloridé és nátriumszulfáté között van. Megállapításaink szerint az alkálifém- és alkáli-5 földfémkloridok vizes oldatai, főleg 3-10%-os nátriumkloridoldat különösen alkalmasak a proteinből és polianionokból álló komplexek bontására. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a 10 kicsapószerből és proteinből álló komplexek sóadagolás vagy pH beállítás segítségével történő bontása révén lehetőséget biztosít viszonylag nagy koncentrációtartományú koagulációképes proteinoldatok előállítására. Ez jelentős mind gazdasági, 15 mind technológiai vonatkozásban, mert tömény fehérje-oldatot igényelő feldolgozási célok esetén a híg oldatok költséges töményítése elkerülhetővé válik. A kicsapószerrel alkotott komplex alakjában a protein eléggé állandó, felszabadítása a feldol-20 gozás helyén történhet. Figyelembe kell azonban venni, hogy a hosszabb tárolás folytán bekövetkező öregedés az oldhatóságot csökkenti. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy a hőbehatással végzett koagulálás előtt a 25 proteint szen ektív kicsapással dúsíthatjuk és tisztíthatjuk. A kapott csapadékot kimosva vagy alkalilúgos oldás és ezt követő savanyítás útján átcsapva olyan protein-kicsapószer-komplexet kapunk, amelyből igen tiszta protein nyerhető ki. 30 A találmány szerinti eljárással például a repceproteinek 50%-át kitevő repcealbuminokat teljesen kinyerhetjük. Az eljárás mind növényi, mind mikrobakteriális eredetű proteinek, valamint tejprotein esetén 35 egyaránt alkalmazható, továbbá olajos magvakból kiinduló, olaj és protein kinyerésére irányuló oldószermentes eljárással kombinálható. Azzal, hogy a kicsapó- és az extrahálószert visszavezethetjük a folyamatba, annak gazdaságosságát nö-40 véljük. A felhasználási célnak megfelelően természetes vagy denaturált, hőbehatással koagulált, illetve koagulációra képes oldott állapotban nyerhetjük ki a proteint. Az eljárás ezért szélesebb területen alkalmazható, mint az ismert, lúgos pH 45 értékű fehérje-extraktumok hőbehatással végzett koagulálásán alapuló eljárások. A találmány szerinti eljárással a legkülönbözőbb élelmezésre alkalmas termékeket, így strukturált, poralakú, oldott vagy hidrolizált termékeket állíthatunk elő. 50 Emellett a proteineket tanninnal vagy egyéb cserzőanyagokkal kezelve olyan előnyös fizikai tulajdonságokkal rendelkező termékekhez jutunk, hogy azok technikai célokra is felhasználhatók. A találmányt az alábbi példákkal ismertetjük. 55 1. példa 160 g repcemagot 1,3 liter 3%-os nátrium-60 klorid-oldattal extrahálunk és a globulineket pH 3 értéken izoelektrikusan kicsapjuk. A savanyú felülúszó oldathoz keverés közben 2,5 g 500 000 körüli molekulasúlyú nátriumdextrán-szulfát kevés vízzel készített oldatát 65 adjuk, amire 5,4 g repcealbumin (az összes 2
