165921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szenzibilizált fényképészeti ezüsthalogenid-emulziók érzékenységének stabilitás-növelésére
7 165921 8 imidazolint, majd 1 ml ecetsavanhidridet adunk, a reakciókeveréket 3 percig forraljuk, lehűtjük, a színezéket éterrel kikeverjük, leszívatjuk és metanolból átkristályosítjuk. A hozam az elméletinek 60%-a, Xmax metanolban: 517 nm. Az új színezék diffúzióállósága 60%-al nagyobb, mint a (X) képletű színezéké. A szenzibilizált érzékenység stabilitása 10 g l-(3'-szulfo-4-etoxifenil)-3-sztearoilaminopirazolon-5 hozzáadása esetében mintegy 100%-al nagyobb mint a megfelelő, kétszer savasán szubsztituált (X) képletű színezék ekvimolekuláris mennyiségeit alkalmazva és 300%-al nagyobb, mint ami a megfelelő semlegesen szubsztituált (IX) képletű színezékkel elérhető. A szenzibilizált érzékenység csökkenését az idő függvényében vizsgálva (Quetschfestigkeit) az a (IX) és (X) színezékekével azonos nagyságrendben jobbnak mutatkozott. 4. példa: 1 kg ezüstbromidjodid-emulziót, mely 6g l-(3'-szulfo-4'-fenoxifenil)-3-sztearoilamino-4-(4"-hidroxi-3"-klórfenilazo)-pirazolon-5-t és 6g l-(3'-szulfo-4'-fenoxifenil)-3-sztearoilaminopirazolon-5-t tartalmaz, 50 mg (IV) képletű színezékkel 500-600 nm tartományban spektrálisan szenzibilizálunk. A (IV) színezéket a 3. példához hasonló módon állítjuk elő. Trópusi körülmények között végzett tárolásnál a (IV) színezékkel a szenzibilizált érzékenység stabilitása 50%-al nagyobb, mint a (X) képletű színezék ekvimolekuláris mennyiségét használva és 600%-al nagyobb, mint ami a (IX) színezékkel elérhető. Egy második stabilizátor (pl. a 15 119 sz. NDK szabadalom szerint előállított, ortokromatikusan szenzibilizáló 5,5',-difenil-9-alkil-benzoxokarbocianin) azonos mennyiségének hozzáadása esetében, a találmány szerinti színezék szenzibilizáló hatása akkor is kevésbé érzékeny (jobb a stabilitása) mint a (IX) és (X) színezékeké, ha nem az egész emulziómennyiséghez adjuk egyszerre vagy egymás után mindkét szenzibilizátort ahogy ez szokásos, hanem akkor is, ha külön-külön szenzibilizált emulziókat keverünk össze. 5. példa: 1 kg ezüstbromidjodid-emulziót, mely 10 g l-(3'-szulfo-4'-fenoxifenil)-3- sztearilpirazolon-5-t tartalmaz, 50 mg (XI) képletű színezékkel 500—600 nm tartományban spektrálisan szenzibilizálunk. A (XI) színezék előállítást a következőképpen végezzük: 0,05 mól l-etil-2-metil-5-karbetoxibenzimidazolt 0,05 mól etilénszulfáttal 25 ml acetonban visszafolyató hűtő alatt 35 percen át forralunk. A kivált kvaternersó-betaint acetonnal és éterrel mossuk. A hozam az elméletinek 84%-a. O.p. = 250 C°. 0,002 mól fenti terméket 2 ml dimetilszulfoxidban oldunk és 5 ml piridinben oldott 0,002 mól l,3-dietil-2-(0-feniliminoetilidén)-5-karbetoxi-benzimidazolint, majd 0,2 ml ecetsavanhid-5 ridet adunk hozzá és 2 percig forraljuk. A színezéket éterrel kicsapjuk, leszívatjuk, metanoléter keverékével mossuk és metanolból átkristályosítjuk. A hozam az elméletinek 55%-a, Xmax metanolban: 516 nm. 6. példa: 15 1 kg ezüstbromidjodid-emulziót, mely 12 g 1 -(3' -szulfo-4'-etoxifenil)-3-sztearoílaminopirazolon-5-t tartalmaz, 50 mg (XII) színezékkel 500-600 nm tartományban spektrálisan szenzibilizáljuk. 2o A (XII) színezék előállítását a következőképpen végezzük: 0,1 mól l-etil-2-metil-5-karbetoxibenzimidazolt és 0,1 mól 1,4-butánszultont 3 órán át 120C°-on 25 melegítünk. Az így kapott kvaternérsó-betaint 15 percen át acetonnal forraljuk, leszívatjuk és acetonnal mossuk. A hozam az elméletinek 80%-a. O.p. = 260 C°. 0,002 mól fenti terméket 2 ml dimetil-30 szulfoxidban feloldunk és 10 ml piridinben oldott 0,002 mól l,3-dietil-2-(/3-feniliminoetilidén)-5,6-diklórbenzimidazolint, majd 0,2 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá és az elegyet 2 percig forraljuk. A színezéket éterrel kicsapjuk, leszívatjuk, mossuk és 35 metanolból átkristályosítjuk. A hozam az elméletinek 80%-a. Xmax metanolban: 518 nm. 7. példa: 40 1 kg ezüstbromidjodid-emulziót, mely 6g l-(3'-szulfo-4'-fenoxifenil)-3-sztearoilamino-4-(4"-hidroxi-3"-klórfenilazo)-pirazolon-5-t és 6 g l-(3'-szulfo-4'-fenoxifenil)-3-sztearoilaminopirazolon-5-t tar-45 talmaz, 60 mg (XIII) képletű színezékkel 500-600 nm tartományban spektrálisan szenzibilizálunk. A (XIII) képletű színezéket a következőképpen állítjuk elő: 50 0,1 mól l-etil-2-metil-5-nitril-benzimidazolt 0,1 mól klóroxipropánszulfosawal és 0,1 mól nátriumacetáttal 3 órán át 160C°-on melegítünk. Az így kapott terméket vízben oldjuk és zavarosodásig 55 acetont adunk hozzá. A kikristályosodó kvaternérsó-betaint leszívatjuk és acetonnal mossuk. A hozam az elméletinek 80%-a. O.p. = 297 C°. 0,002 mól fenti terméket 8 ml dimetilszulfoxidban oldunk és 10 ml piridinben oldott 0,002 60 mól l,3-dietü-2-(j3-feniliminoetilidén)-5,6-diklórbenzimidazolint, majd 0,2 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá és 2 percig forraljuk. A színezéket éterrel kicsapjuk, leszívatjuk, mossuk és metanolból átkristályosítjuk. A hozam az elméletinek 65 50%-a, Xmax metanolban: 519 nm. 4
