165921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szenzibilizált fényképészeti ezüsthalogenid-emulziók érzékenységének stabilitás-növelésére
3 165921 4 nevez, de ezeknek sem az előállítását nem közli, sem az egyes színezékeket közelebbről nem jellemzi. Hasonló a helyzet az 1 108 788 sz. francia és a 481 343 és 570 512 sz. belga szabadalmaknál, amelyekre a fentemlített 659 853 sz. leírás hivatkozik. Ez természetes is, mivel az egyéb heterociklusos gyökökkel rendelkező, félig savasán szubsztituált színezékekkel (benztiokarbocianinbetainok, benzoxokarbocianinbetaitiok, stb.) szemben, a félig savasán szubsztituált benzimidokarbocianinbetainok előállítása csupán a 36 358 sz. NDK szabadalmi leírásban, az asszimetrikus benzimidokarbocianinok előállítására ismertetett módszer alapján vált lehetségessé. Mégis utalnunk kell azonban a félig savasán szubsztituált benzimidokarbocianinbetainok egyes, egészen speciális képviselőinek az előállítását védő szabadalmaira. így a 660 650 sz. belga szabadalmi leírás színezékeket ismertet, ahol az Rj vagy R4 szubsztituensek (lásd I. képlet) a benzimidazolgyűrűn 5-helyzetben trifluormetilgyököt jelentenek. Az 595 979 sz. belga és az 1 282 565 sz. francia szabadalmi leírások példáikban azokat a színezékeket említik, amelyeknél az R6 szubsztituens (I. képlet) egész speciálisan karboxibenzil-, tehát csak egy aninonnal szubsztituált aralkilcsoportot jelent. Végül a 618 235 sz. belga szabadalmi leírás olyan benzimidokarbocianinbetaint említ, amelyben a 3-helyzetben savasán szubsztituált benzimidazolgyűrű 1-helyzetű N-atomja az -helyzetű metincsoporttal 5- vagy 6-tagú gyűrűn keresztül kapcsolódik. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a félig savasán szubsztituált benzimidokarbocianinbetainokat, mint a benzimidokarbocianinokhoz tartozó, fényképészeti tulajdonságaikkal kiváló színezékcsoportokat eddig még sehol nem ismertették. A találmány célja 500-600 nm között igen érzékeny fényképészeti rétegek előállítása, amelyek szélsőséges körülmények között is jól tárolhatók és a különböző fényképészeti fürdőkben történő feldolgozásuk után elszíneződést egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben mutatnak, adott esetben többrétegű fényképészeti anyag alkotóelemei lehetnek, annak veszélye nélkül, hogy szenzibilizátoruk a többi rétegbe átvándorolna. A találmány feladata nagy szenzibilizáló intenzitással rendelkező szenzibilizátorok kialakítása, amelyeknek szenzibilizáló hatását a többi emulzióadalék még szélsőséges körülmények között sem rontja le, s amelyek könnyen előállíthatók és jó kimoshatóságuk mellett mégis diffúzióállók. A fenti feladatot úgy oldottuk meg, hogy az ezüsthalogenid-emulziók spektrális szenzibilizálását az (I) általános képletű színezékekkel - ahol R2 , R 3 és R s 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, Rí, R4 jelentése 5-CN, 5,6-Cl, 5-COOC2 H 5 , és R6 jelentése -{CH2 ) 2 S0 4 -, -(CH 2 ) 3 S0 3 -, -(CH2 ) 3 S0 4 -, -(CH 2 ) 4 S0 3 -, -CH2 CHOHCH 2 S0 3 -, végezzük, amikoris a vízzel elegyedő poláris oldószerben oldott (I) általános képletű színezéket 1 kg emulzióra számítva 20-100 mg mennyiségben alkalmazzuk. 5 A találmány szerinti színezékek például a II, III, IV, XII, XIII és XIV képletű vegyületek. A találmány szerinti színezékeket a 36 358 sz. NDK szabadalmi leírásban ismertetett módon úgy állítjuk elő, hogy valamely benzimidazol-kvater-10 nersó-betaint és 2-(j8-feniliminoetilidén)-3-alkilbenzimidazolint ecetsavanhidrid jelenlétében, piridinben reagáltatunk. A reakció végrehajtásához a benzimidazol-kvaternersó-betaint célszerűen dimetilszulfoxidban vagy más erősen poláros oldó-15 szerben oldjuk. A találmány szerinti színezékeket ismert módon valamely vízzel elegyedő poláros oldószerben oldjuk és ezüstklorid, -klorid-bromid, -bromid, -bromid-jodid, vagy -klorid-bromid-jodid emul-20 zióhoz adjuk, amely védőkolloidként zselatint vagy más természetes vagy szintetikus nagymolekulájú polimereket, valamint adott esetben a szokásos emulzióadajékokat tartalmazza. A találmány szerinti színezékek jó hozammal 25 állíthatók elő és a spektrum zöld tartománya részére kiváló szenzibilizátorok. Szelektivitásuk - mely szenzibilizáló spektrumuknak a hosszú hullámok irányában mutatkozó hirtelen csökkenésében nyilvánul meg - kitűnő. Diffúzióálló-30 ságuk lényegesen jobb, mint a megfelelő kétszer savasán szubsztituált benzimidokarbocianinbetainoké. A diffúzióállóság relatív nagyságát erős sárga szűrő mögött megvilágított kétrétegű anyag fekete-fehér előhívásánál és színes előhívásánál 35 mutatkozó érzékenységének az aránya fejezi ki, ahol az egyik réteg színes komponenst nem tartalmaz és a vizsgálandó színezékkel szenzibilizálva van, másik rétege pedig nincs szenzibilizálva és színes komponenst tartalmaz. Ezért a talál-40 mány szerinti színezékek többrétegű fényképészeti anyagok szenzibilizálására is használhatók. A találmány szerinti színezékek kimoshatósága lényegesen jobb, mint a megfelelő semlegesen szubsztituált színezékeké és a találmány szerinti 45 színezékekkel szenzibilizált rétegek csak igen kis mértékben színeződnek el. Megfelelő módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti színezékek fényképészeti hatása mind a kétszer savasán, mind pedig a semlegesen 50 szubsztituált benzimidokarbocianinok hatását felülmúlja és ellentétben a fenti két ismert csoport színezékeivel, az új színezékek hatását más spektrális szenzibilizátorok - melynek következtében a találmány szerinti színezékek keverék-55 szenzibilizáláshoz is alkalmasak -, továbbá emulzióadalékok, mint pl. színképzők, nedvesítőszerek, keményítőszerek, stabilizátorok és konzerválószerek jelenléte nem rontja le. A találmány szerinti színezékek szenzibilizált érzékenységének 60 az idő függvényében végbemenő csökkenését mérve (Quetschpröbe), a mérést az emulzió spektrális szenzibilizálásától és az összes emulzióadalékok bevitelétől az emulziónak az alapra történő öntéséig végezve, a találmány szerinti 65 színezékek ebből a szempontból csaknem az 2
