165905. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék hővezetőképesség gyors meghatározására
3 165905 • 4 így a termoelem stabilis termoelektromos feszültséget szolgáltat. A nála kisebb hőmérsékletre termosztált vizsgálandó anyag felületét borító vékony (6-25//) műanyag fólia felületével érintkezésbe hozva lehűl és feszültsége megváltozik. A feszültségváltozás nagysága arányos a vizsgált anyag hővezetőképességével, a termoelem és a vizsgált anyag hőmérsékletének különbségével, függ továbbá a termoelemek a fólia felületére gyakorolt nyomásától és a fólia vastagságától. Ha a fólia minősége és vastagsága, a termoelemnek a fólia felületére gyakorolt nyomása és a termoelem, valamint a vizsgálandó anyagok hőmérséklete állandó, akkor a termoelem feszültségében beálló változás csak a vizsgálandó anyag hővezetőképességének függvénye. Fentiek alapján az anyagok hővezető képességének meghatározására való találmány szerinti eljárás abból az ismert eljárásból iádul ki, amelynél termoelemet és a vizsgálandó anyagot egymástól különböző hőfokokra termosztálunk, a vizsgálandó anyagot a termoelemmel érintkezésbe hozzuk, az érintkezés okozta feszültségváltozást kijelezzük és az anyag hővezető képességét a kijelzés függvényében monogrammról leolvassuk. A találmány szerinti eljárást az különbözteti meg az ilyen ismert eljárástól, hogy a termoelemet termosztált áramló közeggel az érintkezés alatt is termosztáljuk. A találmány szerinti eljárás foganatosításához olyan készüléket alkalmazhatunk, amelynek — önmagában ismert módon — termoeleme és termoelemet övező termosztáló köpenye van, amelyet azonban az ismert készülékektől az különböztet meg, hogy a termosztáló köpeny tartálykényt van kialakítva, amelynek beömlő csonkja és kiömlő csonkja van, ami alapvető föltétele a termosztált közeg áramoltatásának. E csonkokon át a szonda üregét ultratermosztáthoz csatlakoztathatjuk, amellyel a szonda üregén átáramló folyadékot, például vizet állandó hőmérsékleten tartjuk. A mérés részleteit és a találmányt egyébként a rajz alapján részletesebben ismertetjük. A rajzon a találmány szerinti eljárás foganatosításához való készülék példakénti kiviteli alakjának vázlatos elrendezését tüntettük föl. Amint a rajzon látható, la és lb csonkokkal ellátott 1 szonda egykarú 2 emelőn van elhelyezve, amely 3 excenter útján függőleges irányban elállítható. Az 1 szondába 5 termoelem van beforrasztva, amelynek csúcsa az 1 szondából lefelé kiáll, úgyhogy alatta elhelyezett felülettel érintkezésbe hozható. Az 5 termoelem két szabad 15 és 16 vezetéke érzékeny például 3-10"6 Volt érzékenységű fénymutatós 17 galvanométerhez van csatlakoztatva. Az la, lb csonkok viszont hőszigetelt gumicsövek útján a rajzon föl nem tüntetett ultratermosztáthoz csatlakoztathatók. Az 1 szonda alatt körmágnesként kialakított 9 asztalon lágyvasból készült 11 talp van elrendezve. Ennek furatába jó hővezető anyagból, például rézből készült 8 küvetta van rögzítve, amelyet 18 termosztáló köpeny vesz körül. Ennek két 18a illetőleg 18b csonkja van, amelyeken át 5 a 18 köpenyt ugyancsak állandó hőmérsékletű termosztáló folyadékot szolgáltató forráshoz csatlakoztathatjuk. A 8 küvettában 12 dugó van, amely a küvetta terét két részre osztja. A 12 dugó fölötti teret a vizsgálandó 4 anyag tölti ki 10 és fölül vékony (6—25/u vastagságú) 13 fólia zárja le. A 13 ' fóliát 14 plexigyűrű rögzíti a 8 küvettán. A 9 tárgyasztal 19 tartókaron van elrendezve, amely menetes 19a toldata útján 10 állító 15 csavaron van vezetve. Elfordulását 7 ütköző akadályozza meg, amely egyúttal az egykarú 2 emelő elfordulását is korlátozza. Az egykarú 2 emelőt és a 19 tartókart 6 20 spirálrugó köti össze egymással. A találmány szerinti készülék ábrázolt példakénti kiviteli alakjával a mérést a következőképpen végezzük: 25 A 8 küvettát a 12 dugó és a 13 fólia között megtöltjük a vizsgálandó anyaggal, például 4 folyadékkal, amikoris a 4 folyadékot a 12 dugó fölé öntjük és a 12 dugót fölfelé mindaddig eltoljuk, amíg a 4 folyadék a 8 küvetta fölső 30 szintjéig nem ér. Ezután a nyílást a 13 fóliával lezárjuk és a fóliát a 14 plexigyűrűvel a 8 küvettán rögzítjük. A 12 dugó kis utánnyomásával biztosítjuk, hogy a vizsgálandó 4 anyag a 13 fólia alatti teret buborékmentesen 35 töltse ki. Az la, lb, 18a, 18b csonkokat szigetelt gumicsövek segítségével a rajzon föl nem tüntetett ultratermosztátokhoz csatlakoztatjuk és így a vizsgálandó 4 folyadékot például 25 C° hőmérsékletre, az 1 szondát pedig például 55-85 C8 40 hőmérsékletre termosztáljuk, vagyis a vizsgálandó anyag és a szonda között célszerűen 20-60 C° hőmérséklet különbséget léteítünk. Amikor az 1 szonda hőmérséklete beállt a kívánt hőfokra és a műszer alapjele stabilizáló-45 dott, megkezdhetjük a mérést. Az alapjel leolvasása után az 1 szonda csúcsán elrendezett 5 termoelemet a 3 excenter elfordításával érintkezésbe hozzuk a 4 folyadék felületét 50 borító 13 fóliával. A forrasztási hely lehűlése miatt az 5 termoelem termovillamos feszültsége megváltozik és a műszeren 1—2 másodperc után az új érték olvasható le. Az alapjel és a mérési eredmény közötti különbséget nevezzük A skr-nek. 55 Ezután az 1 szondát a 3 excenter segítségével felemeljük, a 8 küvettát néhány miliméterrel odébb toljuk és a mérést az alapjel stabilizálódása után (10-15 sec) megismételjük. A számoláshoz általában 20 mérés átlagát használjuk. 60 A készüléket ismert hővezetőképességű anyagokkal hitelesítjük és Askr versus X görbét veszünk fel. Hitelesítésre általában desztillált vizet, glicerint, etilalkoholt és széntetrakloridot használunk. Az erre vonatkozó adatok az I. táblázatból 65 vehetők ki. 2
