165895. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N- (trifenil-metil)-amidinek és hemi- valamint monohidrátjaik előállítására
3 165895 4 mázhatok (Candida fonalgombák ellen kb. 507/ml koncentrációban hatásosak). Például az N-[biszf e nil -(2-metoxi-5-klórfenil)-metil]-acetarnidiniumklorid kimagaslóan jó fungicid és herbicid tulajdonságokkal rendelkezik, antivirális és anti- 5 kancerogén hatást is mutat. Hatásosnak bizonyul Gram-pozitív baktériumokra, patogén fonalas gombákra, és nem patogén mikrobaktériumokra.. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat a gyógyászatilag alkalmas szerves vagy szervetlen 10 hordozóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A készítményeket szilárd, például tabletta, filmbevonatú tabletta, drazsé, kapszula, vagy folyékony, például szuszpenzió, oldat, vagy emulzió alakjában ké- 15 szíthetjük ki. Hordozóanyagként talkumot, keményítőt, zselatint, glikolokat és más szokásos anyagokat alkalmazhatunk. A készítmények adott esetben más segédanyagokat, például emulgeálóvagy szuszpendálószereket és/vagy további gyó- 20 gyászatilag is hatásos anyagokat is tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű vegyületekből ismert módon különféle növényvédőszerek állíthatók elő, így oldatok, emulziók, szuszpenziók^ és porok. A 25 vegyületeket rendszerint vivőanyagokkal és/vagy egyéb segédanyagokkal hígítjuk. Hordozóanyagként kaolinokat, kovaföldet, fahéjlisztet, szintetikus kovasavat, kalciumszilikátot és más, szilárd, inert anyagokat használhatunk. Vivőanyagokként alkal- 30 mázhatunk xilolt, benzolt, parafinokat, például ásványolaj-frakciókat, továbbá alkoholokat. Eljárásunk részleteit példákkal illusztráljuk, anélkül azonban, hogy találmányunkat e példákra 35 korlátoznánk. Példák: 40 1. Száraz nitrogénáramban, keverős készülékbe 18 ml vízmentes metanolt mérünk, majd 1,03 g fémnátriumot adagolunk hozzá. Miután a fémnátrium feloldódott, 4,25 g acetamidin-hidrokloridot adagolunk az oldathoz, és 20 ml benzol 45 csepegtetése után melegíteni kezdjük. A ledesztilláló oldószert vízmentes benzollal pótoljuk, amíg a belső hőfok a 80 C°-ot el nem éri. A keveréket 65 C°-ra visszahűtjük, és hozzácsepegtetünk 6,16 g biszfenil-(2-metoxi-5-klórfenil)-metil- 50 kloridot (20 ml benzolos oldat formájában). Ezután a reakcióelegyet fél órán keresztül forraljuk, majd 40C°-ra hűtjük, és 6,6 ml 3,65 n etanolos sósavval pH = 3-ig savanyítjuk. 55 fenil-(2-metoxi-5-klórfenil)-metil]-acetamidinium-klorid kristályokat másnap szűrjük, 3 x 5 ml diklóretánnal mossuk, majd vákuumban megszárítjuk. Kitermelés: 79%, 5,68 g. Op.: 224-230 C°. Elemianalízis alapján igen kevés vízzel és diklóretánnal szennyezett anyag. 2. Az 1. példában kapott 5,68 g vízmentes anyagot 120 ml vízben oldjuk, az oldatot 0,5 g aktív szénnel derítjük, és vákuumban kb. 15 ml-re bepároljuk. A kiváló kristályokat lehűtés után szűrjük és vákuumban megszárítjuk. 3,91 g N-[biszfenil-(2-metoxi-5-klórfenil)-metil]-acetamidinium-klorid monohidrátot kapunk, olvadáspontja 155-165 C°. Kitermelés: 52%. Az anyag a levegő nedvességtartalmára érzékeny. Elemianalízis: számított: C = 63%, H = 5,8%, Q = 8,4%, SCI = 16,9%, N = 6,68%. talált: C = 62,2%, H = 5,95%, Cl = 8,44%, SCI =16,71%, N = 6,16%. 3. Az N-[biszfenil-(2-metoxi-5-klórfenil)-rnetil]-3,4-dimetoxifenilacetamidinium-kloridot az első példában leírt módon állítjuk elő. Az anyag azonban oldódik benzolban, így a nátriumklorid és a 3,4-dimetoxifenil-acetamidin-hidroklorid kiszűrése után a benzolos szűrlet bepárlásával kapjuk a vízmentes terméket. A második példa szerint vízből kristályosítva a 142—148 C°-on olvadó, egy molekula kristályvizet tartalmazó anyagot állítjuk elő. Elemianalízis: számított: C = 64,86%, H = 5,8%, Cl =12,76%, N=5,04%, talált: C = 64,6%, H = 6,l%, Cl = 12,67%, N = 4,76%. 4. Az N-tritil-acetamidinium-klorid hemihidrátot ugyancsak az 1., illetve 3. példában ismertetett módon állítjuk elő tritil-kloridból és acetamidinból. Olvadáspont: 138-145 C°. Elemianalízis: számított: C = 72,9%, H = 6,4%, Cl =10,25%, N=8,09%, talált: C = 72,8%, H = 5,99%, Cl =10,82%, N = 7,98%. 5. Az előbbi példákkal analóg módon, biszfenil(2-klórfenil)-metilkloridból és acetamidinból állítjuk elő a N-[biszfenil-(2-klórfenil)-metil]-acetamidinium-klorid monohidrátot. Olvadáspont: 150-155 C°. Elemianalízis: Ezután benzollal ledesztilláljuk a metanolt, majd az elegyet 55 Ce -ra hűtjük, és vákuumban szűrjük, a szűredéket 3 x 10 ml vízmentes benzollal mossuk, és vákuumban megszárítjuk (10,7 g). Ezt 3x40 ml diklóretánnal kiforraljuk, 60 számított: C = 66,32%, és ismét vákuumban szűrjük. A konyhasó és a Cl = 9,32%, visszamaradt acetamidin-hidroklorid súlya szárazon N = 7,36%, 4,7 g. Ebből az acetamidin-hidrokloridot alkoholos talált: C = 66,11%, extrakcióval visszanyerhetjük. A szűrletet lehűtjük, Cl = 9,85%, és jégszekrénybe tesszük. A kiváló N-[bisz- 65 N = 7,29%. H = 5,56%, SCI =18,64%, H=5,5%, 2C1 = 18,78%, 2
