165873. lajstromszámú szabadalom • Nagyoló köszörű

7 165873 8 kimenő jel a 121 komparátorba kerül, és az abból kijövő jelet a 122 szabályzó erősítőbe vezeti. A 121 komparátor a második bemenő jelet a 123 automata kapcsolótól kapja. Ha ez a 123 automata kapcsoló kézi vezérlés állásban van, a jel a 124 feszültség osztóról jön. Ezen a 124 feszültségosztón történik a 28 köszörűkő kézi vezérlése. A 121 komparátor összehasonlítja a két bemenő jelet, a 123 automata kapcsolótól kapott meghatározott jelet és a 23 egyenáramú motorból érkező jelet. A 123 automata kapcsolóból érkező jelet a 124 feszültségosztón beállított érték adja. Ez az érték a 23 egyenáramú motor megkívánt teljesítménye. Ha a 23 egyenáramú motor ennél nagyobb teljesítménnyel dolgozik, a 121 komparátor jelt ad a 2 122 szabályzó erősítőnek, amely működésbe hozza a 125 szelepet és ezzel a 33 hidraulikus munkahenter 35 dugattyúját, amely a 31 lengőkart feljebb emeli. Ezzel csökken a 28 köszörűkő fogásmélysége, és természetesen a motor által leadott teljesítmény is. Ellenkező esetben, azaz amikor a teljesítmény túlságosan kicsi, a 35 dugattyú a 31 lengőkart lefelé mozdítja el. Ha a kezelő a 123 automata kapcsolót automata állásba állítja, a 121 komparátorba bemenő jelet a 126 feszültségosztó adja, amely a fogásmélységet mérő karral van összekapcsolva. Ez a jel állandó lesz egészen addig, amíg a 126 feszültségosztó állandó nagyságú jelet kap a 127 sebességérzékelőtől, ami célszerűen a 70 csőrlőmotorra szerelt tachométer. Ha a 10 állvány sebessége a löketek végénél csökken, a jel is megváltozik és a 28 köszörűkő szintén megváltoztatja helyzetét. Ezzel helyreáll az egyensúly a 121 komparátorba beérkező jelek között, minthogy a 31 lengőkar emelkedésével a motor teljesítménye csökken. Optimális esetben ez a teljesítmény, azaz az időegység alatt végzett köszörülési munka a sebességgel egyenes arányban változik és nem állandó az időegység alatt megtett út függvényében. Ennek eredményeképpen egyenletes fogásmélység érhető el a munkadarab teljes hosszában, és elkerülhető az az ismert gépeknél tapasztalt jelenség, hogy a munkadarab végeinél az előtolási sebesség csökkenésével a fogásmélység növekszik. A gyakorlatban az a körülmény, hogy az egységnyi előtolás során leadott teljesítmény mennyire állandó, nagyrészt a gép alkatrészeinek tűrésétől függ. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jelen találmány szerinti berendezés által biztosított pontosság nem csupán ettől függ. A találmány szerinti berendezés lényege, hogy a lengőkar elmozdulása az előtolási sebességtől függ, és ugyancsak ettől függ a motor teljesítménye is. Ennek következménye az, hogy a munkadarab teljes felületén tökéletesen egyenletes fogásmélységet lehet biztosítani. A 31 billenőkar elmozdulása azonban nem mindig követheti lineárisan az előtolás sebességét. Ez vonatkozik például a löketek végén fellépő irányváltás pillanatára, amikor a sebesség nulla. Annak érdekében, hogy ilyenkor a köszörűkőnek a munkadarabról történő teljes felemelkedését elkerüljük, a 127 sebességérzékelőt úgy kell szabályozni, hogy kimenő jele ne eshessen egy bizonyos minimális érték alá. Ugyancsak gondoskodnunk kell arról, hogy az áramkör jellemzőinek kialakításakor figyelembe legyenek véve a súrlódási és egyéb veszteségek, vagyis a 120 wattmérő által mért és a 5 valóságos teljesítmény közötti különbség. A 130 terhelés-minimum érzékelő a 131 érintkezőn keresztül kap jelet a 120 wattmérőtől. A 131 érintkező automata állásnál zárva van. Ha a 130 terhelés-minimum érzékelőbe beérkező jel egy 10 bizonyos minimális érték alá csökken, amikor az előtolás a löket végeinél nulla sebesség felé közeledik, a 130 terhelés-minimum érzékelő megakadályozza, hogy a 121 komparátor a 122 szabályzó erősítőn keresztül a 31 billenőkart 15 felemelje. A már említett 83 potenciométer végzi a helyzetjelző feladatát. Ennek kimenő jele a 140 és 141 komparátorokba kerül. A 140 és 141 komparátorok a második jelet a 142, illetve 143 20 határérték-adótól kapják. A munkafolyamat beindítása előtt a kezelő kézi vezérléssel megfelelő véghelyzetbe állítja a 28 köszörűkövet és úgy szabályozza be a 142 és 143 határérték-adókat, hogy azok a 141, illetve 141 komparátorok 25 beérkező második jelét éppen kompenzálják. A 140 és 141 komparátorok úgy vannak beállítva, hogy a lökethossz vége előtt a kezelő által beállított értékkel jelet adnak. Ez a beállított érték olyan távolságnak felel meg, amely az állvány sima 30 lelassításához megfelelő. A 140 és 141 komparátorok által kiadott jel a 144 szánvezérléshez kerül, amely a 145 automata kapcsoló automata állása esetén a 146 kalickás 35 indukciós váltóáramú motorral hajtott 147 szivattyút vezérli. A 147 szivattyú a 70 csőrlőmotort hajtja. A 147 szivattyúból kijövő olajmennyiség tökéletesen szabályozható, azaz a lelassulás kezdetétől a nulla sebesség eléréséig változtatható az 40 elszívott olajmennyiség. Ilyen módon nullától egy meghatározott maximális sebességig változtatható az előtolás értéke. Ugyancsak szabályozható a gyorsítás és lassítás is. Lassításkor a 70 csőrlőmotor a 146 indukciós motort szinkron sebessége fölé 45 hajtja. A 146 indukciós motor ekkor indukciós generátorként működik, és a 10 állvány energiáját visszatáplálja a váltóáramú hálózatba. A 149 szelep az üzemzavar esetén történő leálláskor kerülőszelepként működik. Ha a 10 állvány megáll, a 127 50 sebességérzékelő jelet ad a 148 érzékelőnek, ez pedig bekapcsolja a 144 vezérlést, amely megfordítja a 147 szivattyúban az olajáramlást, és az simán felgyorsítja a 70 csőrlőmotort, amíg az el nem éri az előtolás értékét az ellenkező irányban. 55 A 148 érzékelő ugyanakkor működésbe hozza a 113 vezérlést (14. ábra) amely a 104 dugattyút balra mozdítja. Ezzel a 102 dugattyú is elmozdul és a 31 billenőkart arrébb viszi a munkadarabon 60 keresztirányban. A 113 vezérlés a 104 dugattyút ezután ismét jobbra mozdítja vissza, hogy amikor a 10 állvány a másik szélső helyzetében ér, ismét olajat tudjon nyomni a 100 hidraulikus munkahengerbe. Ha a vezérlés kézzel történik, az előtolás 65 szabályzása a 150 kézi vezérlőpultról végezhető. 4