165861. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet csatlakozószerelvényhez áramvezetők csavar nélküli rögzítésére

165861 3 4 áramvezetőt, akkor két lehetőség van. Vagy az áram­vezetővel gyakorlunk olyan nyomást az érintkező­elemre (illetve betételemre), hogy az távolodik a nyílástól és beengedi az áramvezetőt, vagy külön eszközzel távolítjuk az érintkezőelemet (betételemet) 5 és az áramvezető behelyezése után visszaengedjük azt, mire a rugó rászorítja az áramvezetőre. Az első esetben a szereléskor a teljes tartónyomást • kell legyőzni, amint azt már említettük. Ezen még az érintkezőelemek (illetve betételemek) optimális alak- JQ jának keresése sem változtat. így pl. a 263.883 lsz. osztrák szabadalmi leírás szerinti megoldásnál a rugó által közvetlenül szorított érintkezőelem golyó alakú. A biztosabb tapadást a golyó felületének érdes, recés kiképzése segíti elő. Kétségtelen, hogy a behelyezés- 15 kor viszonylag kisebb nyomás szükséges a golyó félretolásához, de megfelelően kisebb erővel is csúszik ki onnan az áramvezető. Végeredményben a megbízható szorítást kedve­zőbben lehet elérni, ha az ilyen szereléssel foglalkozó 20 szakembernél úgyis rendelkezésre álló primitív eszköz segítségével a szereléskor távolítják a nyílástól az érintkezőelemet, illetve betételemet és utána azt visszaengedik az áramvezetőre. Ilyen megoldást ismertet pl. az 1095 914 lsz. 25 NSZK szabadalmi leírás. E megoldásnál a szerelvény házában kialakított üregben egymás melletti párhuza­mos tengelyek mentén három spirálrugó elrendezett, melyek közbetétet szorítanak két keretszerűen kiala­kított - betételemként szolgáló - kengyelhez (a 39 házhoz rögzített érintkezőelem e kengyelbe nyílik be, s a kengyelek szorítják az áramvezetőt behelyezés után az érintkezőelemhez). A házban felül kialakított nyílásokon át csavar­húzóval a rugók szorítónyomásával ellentétes értelmű 35 erőt lehet kifejteni, így a keretszerűen kialakított betételemek olyan helyzetbe kerülnek, mely lehetővé teszi a házban kétoldalt kialakított nyílásokon át az áramvezetőknek a keretbe való bevezetését, majd a csavarhúzó kiemelésével a három rugó a keretet 4g megemeli és az áramvezető a keret alsó fala és a keretbe felül benyúló érintkezőelem közé szorul. A megoldásnál három rugót azért alkalmaznak, hogy a rugók külső átmérőit csökkenteni lehessen, ami a befoglaló méret csökkentését teszi lehetővé. A betét- 45 elem keretszerű kiképzése, a járulékos közbetét alkal­mazása körülményessé, költségesebbé teszi a szerke­zetet és ismét növeli a befoglaló méretet, ugyanakkor a behelyezéskor és a bontáskor itt is le kell győzni a­teljes tartóerőt. Figyelembe véve az ilyen szerelvé- JQ nyék kis méreteit, a szerelési hely szűkösségét, a szükséges nagy erő, melyet bizonytalan irányban kell kifejteni (a szerszám nincs megvezetve), roncsolási veszélyeket is rejt magában. A találmány alapja az a felismerés, hogy a már 55 említett primitív szerszám (pl csavarhúzó) alkalma­zása esetén nem szükséges közvetlenül a tartóerő irányában — azzal ellentétes értelemben — ható erőt kifejteni a szereléskor. Ha az erőt úgy fejtjük ki, hogy azzal forgatónyomatékot hozunk létre (pl. a csavarhú» 59 zóval a betételem kerületén kifejtett erővel a betét­elemet adott tengely körül forgatjuk), akkor a nyo­matéki tétel értelmében a rugónak a forgáspályához viszonyított helyzete határozza meg, hogy a forgató­nyomaték milyen irányú és mértékű erővel hat a 55 rugóra. Nincs annak akadálya, hogy pl. a rugóerőre merőleges irányban támadjon a betételem valamely kerületi pontjára ható erő, a forgáspálya más — alkalmas - pontján elhelyezett rugóra már a rugóerő­vel ellentétes irányú erő fog hatni, s ha a rugó közelebb helyezkedik el a forgásponthoz, mint a csavarhúzóra ható kéz, akkor a csavarhúzóval kifejten­dő erő jóval kisebb lehet, mint a rugóval szemben szükséges ellenerő. Ugyanakkor két különálló érintke­zőelem helyett tengelyen ágyazott — két érintkező nyúlvánnyal rendelkező — közös betételem alkalmaz­ható és működtetéskor az egyik fészek irányába ható rugóerő legyőzésére fordított ellenerő hozzáadódik a másik fészekre ható rugóerőhöz. Ha tehát mindkét fészekben van áramvezető és az egyiket kívánjuk megbontani, vagy az egyik fészekben van áramvezető és a másikba is kívánunk egyet behelyezni, akkor a szerelési művelet alatt a másik fészekben az áramve­zetőre gyakorolt szorítóerő nem csökken, mint az ismert megoldásnál, hanem ellenkezőleg: megnő. A spirálrugók helyén az üregben oldalt keskeny nyílások alakíthatók ki, ez esetben a rugók benyúlhat­nak az üreg falába és nem növekszik a befoglaló méret, két rugóval ugyanaz az erő fejthető ki, mint az ismert megoldásnál három rugóval. A két spirálrugó­val szemben megoldásunknál nem követelmény a rugók hossztengelyeinek párhuzamossága; e tengelyek iránya az erőjátéknak leginkább megfelelően választ­ható, amíg a tengelyek helyzete a két rugó közötti felező tengelyre tengelyszimmetrikus. Találmányunk tárgya szerkezet csatlakozó szerel­vényekhez, áramvezetők csavar nélküli rögzítésére, melynél a szerelvénytestben kialakított hasáb alakú üregben két spirálrugó úgy van elrendezve, hogy a spirálrugók tengelyei az üreg hosszirányú felező síkjában fekszenek és az üreg hossztengelyére merőle­ges felező tengelyhez — mint az üreg szimmetriaten­gelyéhez — viszonyítva tengelyszimmetrikusak, s a rugók egyik vége és az üreg felső fala között betételem (vagy érintkezőelem, a továbbiakban egysé­gesen: betételem) van elrendezve, s az üregnek a hossztengelyére merőleges két falában a betételem magasságát magába foglaló szakaszon nyílás van kialakítva. A találmány abban van, hogy a) a betételem tengelyszimmetrikus lapos idom, melynek szimmetriatengelye — alaphelyzetben — egy­beesik az üreg szimmetriatengelyével, s mely idom a szimmetriatengely mentén az üreg belseje felé mutató első nyúlványban és az üreg felső fala felé mutató második nyúlványban végződik, s az üreg hossztenge­lyével párhuzamos irányban kétoldalt egy-egy — harmadik, illetve negyedik — nyúlványban végződik; b) a betételem első nyúlványában — annak szim­metriatengelyében — a betételemből kétoldalt csap áll ki, s e csapok magasságában az üreg oldalfalaiban a csapok átmérőjét — minden irányban — meghaladó méretű ovális nyílások vannak kialakítva, s a csapok e nyílásokba vannak ágyazva; c) a betételem második nyúlványában — annak szimmetriatengelyében — nyitott hasíték van kialakít­va, s a hasíték felett az üreg felső falában nyílás van kialakítva; d) a harmadik és a negyedik nyúlvány a spriálru­gók és az üreg felső fala között helyezkednek el. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom