165837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kódolással rövidített bináris jelsorozatok dekodolására
3 165837 4 Az információs jelsorozatok ilyen módszer szerinti csökkentése igen hasznos, mivel a rövidebb jelsorozatok úgy a jelek átvitelénél, mint a jelek tárolásánál jelentős megtakarítást eredményezhetnek. Az átvitel során ugyanis a rövidebb sorozatok hamarabb továbbíthatók, a tárolók pedig adott kapacitás esetén több információt képesek tárolni. A zsugorított jelsorozatok egy másik transzformá• ció alkalmazásával egyértelműen visszaállíthatok, vagyis dekódolhatók. Ehhez a következő transzformáció szükséges: 11—> 01 10—» 1 (b) 0 —»00 A zsugorítás és visszaállítás foganatosítására egyegy kódoló ül. dekódoló berendezés szükséges, amelyek az (a), ül. (b) szerinti szabály szerint a jelsorozatokat átalakítják. Amennyiben a műveleteket — mint a fenti példában -célszerű többször is elvégezni, úgy ennek megvalósítása több Uyen berendezés, valamint közbenső ülesztő egységek megépítését teszi szükségessé. Az 1. ábrán a Ki,..., KN jelű kódolók, a 2. ábrán pedig a Di, D2 , D N jelű dekódolok foganatosítják az (a) ill. (b) szerinti utasításokat. Az egymás után következő áramkörök működési sebessége között azonban lényeges különbség mutatkozik. Az 1. ábrán a Ki első kódoló bemenetét x0-al, a kimenetét pedig Xi-el jelöltük. Ha az x0 bemenetre állandó, pl. f 0 frekvenciájú jelsorozat érkezik, akkor az Xi kimeneten az f! frekvencia átlagértéke 0,5 f0 és 2 f 0 között ingadozik aszerint, hogy a bemenő jelek között a nullák vagy egyesek aránya nagyobb. A K2 kódoló bemenetére viszont már ingadozó frekvenciájú jel kerül, amelynek hatására az x2 ponton megjelenő jel frekvenciájában még nagyobb változások állhatnak be. Hasonló a helyzet a 2. ábrán feltüntetett y0 , yi. ..., yN bemenetek jelfrekvenciáival is. A vezérléshez ezért olyan VK ül. V D kódoló ül. dekódoló vezérlő áramkörök szükségesek, amelyek a Kj ill. D; (i = 1, 2 N) áramkörökkel kétirányú kölcsönös kapcsolatban állnak. A kódoló ül. a dekódoló, valamint a VK ill. a VD vezérlő áramkörök általában különböznek egymástól. A többféle berendezés alkalmazása azonban hátrányos az alkalmazásnál. A találmány szerinti eljárással a kódolási és dekódolási műveletek egyszerűsödnek olyan mértékben, hogy mindkét művelet ugyan azzal az áramkörrel hajtható végre. Ugyancsak a találmány szerinti áramköri elrendezés a vezérlést is egyszerűsíti. Az irodalomból ismeretes (a) szabály helyett kódolásnál használjuk a következőt: 00 »0 1 »11 (c) 01 »10 A (c)-nek a dekódolási szabálya: 11 »1 0 »00 (d) 10 »01 Megfigyelhető, hogy (c)-ből (d) úgy nyerhető, hogy minden elemi jelet komplementálunk, vagyis egy 0 -» 1, ül. 1 -* 0 átalakítást hajtunk végre. Jelöljük a zsugorítandó elemi jelsorozatot X-el, a zsugorítottat Y-nal, ezek komplementer sorozatait pedig X ill. Y-nal. A (c) szerinti átalakítást az alábbi módon jelöljük: Y = f(X) (e) Ha az (e) műveletet Y-ra végezzük el, akkor a fentieket figyelembe véve az X = f(Y) (f) 5 sorozatot kapjuk, amelyből az eredeti X egy komplementálással kapható. Miután a komplementálás technikailag egyszerűen — egy inverter alkalmazásával — végrehajtható, így a (c) ill. (d) szerinti komplementer zsugorítási szabály 10 alkalmazásával a megvalósítás lényeges áramköri egyszerűsítésseljár. Az áramkörök vezérlésében egyszerűsítést jelent, ha a Kj ill. Di áramkörök nemcsak kódolási, hanem vezérlési feladatot is ellátnak. A találmány szerinti 15 berendezésben a vezérlést olyan áramköri elrendezés sei oldjuk meg, hogy bármelyik Kj ill. Dj egység a mellette levő egységet vezérli. Előnyös az az elrendezés, amikor a vezérlés mindkét irányban végrehajtható, és a tényleges irány kiválasztása külső kapcsoló 20 segítségével történhet. A vezérlési sorrendnek megfelelő első egység vezérlő bemenetére meghajtó generátor G kerül, míg az utolsó vezérlő kimenete felhasználható a jeleket adó, vagy fogadó berendezés vezérlésére. 25 A találmány szerinti eljárás folyamatosítására szolgáló áramköri elrendezés a 3. ábrán látható. Az áramkör a KDt, KD 2 • • •> KDN kódátalakítókat, az Ii, I2 invertereket, az S 0 -S N átkapcsolókat és a G impulzus generátort tartalmazza. 30 A KDi, KD2 ,.. .,KD N kódátalakítók a (c) szabály szerint kódolásnál: 00 »0 1 »11 35 01 »10 s (d) szabály szerint dekódolásnál az Ii, I2 inverter bekapcsolódásával a rendszer a: 11 »1 40 0 »00 10 »01 átalakításokkal a kódolás az (e) szabály szerint: Y = f(X) ül. az (f) szabály szerint: X = f(Y) egyenletek elvégzését 45 végzik. A kódátalakítókban a jelek az xkljxi c2 ,.., xkN bemeneteken át jutnak. Az átalakított jelek az yici > v k2 • • •> v kN kimeneten jelennek meg. A kódátalakítók kódolásnál a vd i, v d2 ,..., v dN dekódolásnál pedig a vkx , v^,..., v kN kapcsolókról 50 vezérelhetők. A kódátalakítók a szomszédos kódátalakító vezérlése céljából a vezérlő jeleket a v'^, v'd2. V'dN ill. a v'k,, v'kN kimeneteken ki is adják. Valamennyi KD; egység teljesen azonos. A dekódolásnál az It és I 2 inverterek végzik a 55 bejnenő ül. kimenő jelsorozatok komplementálását. A kódolásnál a KDN kódátalakító v kN bemenetére, dekódolásnál pedig KDi kódátalakító vdl bemenetére a G impulzusgenerátort kapcsoljuk. A kódolás ill. dekódolás az S0 és S N kétállású 60 kapcsolók segítségével állítható be. Az S0 és S N az Soi. s02 , s 03 , ül. az s Nl , s N3 kapcsolóérintkezőkből áll. Az S0 — S N átkapcsolásánál valamennyi kapcsolóérintkező egyszerre működik. A jeleket az s0 i , s 0 3 , SN I» S N3 kapcsolóérintkezők, a vezérlést pedig az s^ 65 ül. sNl kapcsolóérintkezők kapcsolják. 2
