165795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolilfoszfor-vegyületek előállítására és ilyen vegyületeket tartalmazó kártevőirtószerek

165795 21 22 állatként 20—20 szenzibilis, illetve Op-rezisztens 5 lárvát használtunk (a rezisztencia a diazinonnal szembeni ellenállóképességre vonatkozott). A 2. példa szerint előállított vegyületek igen jó hatást mutattak a Boophilus microphis OP-rezisztens lárvái ellen. 10 7. példa Akaricid hatás Bokorbab (Phaseolus vulgaris) növényeket 12 órával a kísérlet megkezdése előtt egy tenyésztett 15 Tetranichus urticae példányokkal fertőzött levéldarab ráhelyezése útján fertőztünk meg. A növényekre átmászott mozgékony fejlődési fokozatú állatokat egy kromatográfiai porlasztó segítségével bepermeteztük a vizsgálandó hatóanyag emulziója- 20 val oly módon, hogy a permetlé lecsepegése ne következzék be. Hét nap múlva binokuláris mikroszkóppal megszámláltuk a növényeken fellelhető eleven és elpusztult lárvákat, kifejlett állatokat és a petéket. Az így értékelt hatást százalékban fejez- 25 tük ki. A kezelt növényeket a kísérleti időtartama folyamán 25 °C-os hőmérsékleten tartottuk üvegházi fülkében. A 2. példa szerint előállított hatóanyagok a fenti kísérlet során a Tetranichus urticae kifejlett pél- 30 dányai, lárvái és petéi ellen egyaránt kitűnő hatást mutattak. 8. példa Hatás talajnematódák ellen 35 A talajnematódák elleni hatásosság vizsgálata végett a vizsgálandó hatóanyagokat a megadott koncentrációban gyökérgumo-nematódákkal (Meloidogyne arenaria) fertőzött talajhoz adagoltuk és alaposan összekevertük vele. Az így előkészített talajba azután egy kísérleti sorozatban közvetlenül az összekeverést követően paradicsom-palántákat ültettünk, míg egy másik kísérleti sorozatban 8 nap várakozási idő elteltével paradicsommagot vetettünk. A szerek nematozid hatását 28 nappal a növények elültetése, illetve a magok elvetése után értékeltük a gyökéreken kifejlődött gumók megszámlálása alapján. E kísérletben a 2. példa szerint előállított vegyületek jó hatást mutattak Meloidogyne arenaria ellen. Az alábbi táblázatban a 3—8. példákban ismertetett kísérletek eredményeit adjuk meg. A kísérletekben használt kártévők jelzései a következők: A = Spodoptera Littoralis lárvák B = Leptinotarsa decemlineata lárvák C = Aphis fabae D = Chilo suppressalis lárvák E = Aulacophora lárvák F = Rhipicephalus lárvák G = Boophilus lárvák (szenzibilis) H = Boophilus lárvák (rezisztens) J = Tetranychus urticae lárvák K == Meloidogyne arenaria A táblázatban megadott adatok az egyes vegyületeknek a fenti kártevőkre 100%-os elpusztuláshoz szükséges dózisát mutatják, ppm-ben megadva. Hatóanyag jele B C D E F G H K 1 200 100 10 100 16 1 0,1 1 200 200 2 100 100 1 100 — 1 1 1 100 200 3 >200 100 10 100 — 0,1 0,5 1 100 >200 5 200 100 100 100 — 0,1 0,1 0,5 100 — 6 — — 100 — — 10 10 10 100 — 9 91 — — 10 100 100 100 16 5 4 10 — — 22 100 10 10 100 100 100 — ___ — 23 100 10 10 100 — — — — — — 27 50 100 10 100 — 1 1 — 100 — 29 200 200 10 100 — 10 10 10 200 — 30 50 100 10 100 — — — — 100 >200 31 50 100 100 , 100 — — . — — 100 >200 33 — — — 100 — — — — 100 >200 34 50 50 10 — ' — — — — — >200 35 50 100 10 100 — — — — 200 — 36 100 100 10 100 — — — — — — 37 50 100 100 100 100 — — — 200 200 38 50 10 10 100 16 0,1 0,5 1 200 200 39 50 100 10 100 — 1 1 5 100 200 41 — — — 100 — — — — — — 42 100 100 100 100 — 1 1 5 100 200 43 100 50 10 100 16 — — — •200 >200 44 100 100 10 100 16 0,1 0,1 1 100 >200 45 200 — 10 íoo 16 0,1 0,1 0,5 200 200 46 — 100 10 100 — 0,5 0,1 1 — 200 37 200 100 100 100 — 0,1 0,1 5 200 200 48 — 100 — 100 — — — — 100 >200 11