165786. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szemcsés vagy nehezen folyó anyagok tömörítésére vagy osztályozására

7 165786 8 hez való kapcsolódás számtalan változatban alakítható ki a technológia követelményei és az eljárás alá vont anyag fizikai jellemzőinek megfelelően. Az 1. ábra a találmány szerint eljárás foganatosítására alkalmas rázóasztal elvi vázlata, a 2. ábra a hagyományos berendezést mutatja, a 3. ábra az 1, ábrán vázolt szerkezet sebességérzékelőjének vázlata, a 4. ábra az 1. ábrán vázolt szerkezet elektromágnesének vázlata, az 5. ábra az 1. ábrán vázolt szerkezet berendezésének elvi kapcsolási vázlata, mely magába foglalja a gerjesztőerő szabályozó kapcsolási vázlatát is. Amint a 2. ábrán látható a rugó szabadon fekszik fel a talajhoz rögzített vázon, a rugón az asztallap és azon a sablon. Ezeket csak a nehézségi erő kapcsolja egymáshoz nyugvó helyzetben. A villamosmotorral meghajtott excentrikus tömeg a „vibrátor" mely a rendszer lengéseit gerjeszti, az asztallaphoz van erősítve. Üzemközben csak az asztallap végezhet szinuszos gerjesztett lengéseket, a rugó és a sablon nem Ezért jön létre az ütközés a rugó végeinél, valamint az asztallap és a sablon között. A találmány szerinti eljárást és szerkezetet részleteiben a további ábrákon vázolt kiviteli példákkal kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábrán vázolt szerkezet alkalmas szilikát és mészkőszármazék alapanyagú termékek formába történő tömörítésére. A talajhoz gépalapon, rezgés-, és hangszigetelésen át csatlakozó 1 alaphoz van rögzítve a 2 csavarszár, amelyen 3 és 4 rugók és az általuk közrefogott 15 asztallap megfelelően kiképzett 15/a nyúlványa helyezkedik el. Az 5 csavaranyával a rugókat az egytömegű lengőrendszer létrehozásával szükséges mértékig előfeszítjük. A 6 leszorítókar a 15 asztallaphoz és a 7 rugó felső végéhez van csapágyazva. A 7 rugó alsó vége a 8 békazár 10 csapjához, a békazár 9 csapja az 1 alaphoz van rögzítve, míg 11 csapja a 12 munkahengerhez csatlakozik. Ha a 12 munkahenger 14 csatlakozóján megfelelő nyomású olajat nyomunk a hengerbe, a 13 csatlakozón át pedig kiengedjük a hengerben levő olajat, akkor a 12 munkahenger 11 csapjával a nyíl irányába forgatja a 8 békazárat a 9 csap körül. Ennek hatására a 10 csap a nyíl irányába előbb vízszintesen, majd függőlegesen fölfelé elmozdul, és a nyíllal jelzett függőleges irányba mozdítja el a 7 rugót, amely a húzóerő megszűnése után függőleges irányba mozdítja el a leszorító kar alsó csapját. A leszorító kar a felső csap körül elfordul és felső vége a nyillal jelzett irányba elmozdulva lehetővé teszi a sablon leemelését. A sablon leszorításánál a 12 munkahenger 13 csatlakozóján nyomjuk be a megfelelő nyomású olajat (levegőt) és a 14 csatlakozóján át engedjük ki a munkahengerben a dugattyú előtt levő fölösleges mennyiségű olajat. Erre a dugattyú ellentétes irányban elmozdul, és a karokat a nyilakkal jelölt iránnyal ellentétesen elforgatva előbb lezárja a leszorító kart és ezzel a 60 sablont a 15 asztallaphoz szorítja. A húzórugó rugóállandójának és az elmozdulá-5 sok megfelelő méretezésével elérhető, hogy a 7 rugó ereje Pt értéke legyen. Ekkor a 7 rugó olyan erőt gyakorol a 6 leszorítókarokon keresztül a 60 sablonra, hogy az a lengés egyetlen fázisában sem tud elválni a 15 asztallaptól. Ezzel létrehoztuk az 10 eljárás alkalmazásának egyik alapfeltételét, az egytömegű lengőrendszert. A 6 leszorítókar a 15 asztallap, valamint a 60 sablon és a benne levő tömörítendő anyag súlyának ismeretében úgy kell megválasztani a 3, 15 4, és 7 rugók rugóállandóját, hogy a tömegek és rugóállandók által meghatározott önlengés körfrekvenciája abba a tartományba essék, mely alkalmas a termék tömörítésére. Betontömörítésnél célszerű w = 30-1500/sec határon belül kijelölni a frekven-20 ciát. Ezzel létrehoztuk eljárásunk alkalmazásának második alap- feltételét a technológia által megkívánt tartományba eső frekvenciájú önlengőrendszert. A berendezés üzembehelyezésekor hálózati fe-25 szültséget kapcsolunk a 63 gerjesztőerő szabályozóra, mely ezáltal üzemképes állapotba kerül. A 70 sebességérzékelő a lengés sebességével, periódusával és amplitúdójával arányos vezérlőjelet küld a 63 gerjesztőerő szabályozóba. Míg nincs lengés, addig 30 nincs vezérlő és kimenőjel, és így a 71 mágnesre nem jut feszültség a 63 gerjesztőerő szabályozóból. A berendezést úgy indítjuk meg, hogy az 5 ábrán látható 35 nyomógomb lenyomásával a gerjesztőerő szabályozó egyenáramot kapcsol a 4 35 ábrán részletezett 71 mágnes 22 tekercsére. Erre az 1 alaphoz rögzített 21 állórész magához húzza, a 15 asztallaphoz rögzített 20 forgórészt. Ezzel a rugókat összenyomja. A 35 nyomógomb elengedésére megszűnik az egyenáram a 71 mágnes 22 40 tekercsében, mire a 71 mágnes elenged és a felszabaduló rugóerő hatására a rendszer csillapodó lengésbe kezd. Azonban a lengés első félperiódusában a 70 sebességérzékelő már érzékeli a lengést és ennek megfelelő jelet küld a 63 gerjesztőerő 45 szabályozóra, az pedig a 71 mágnes 22 tekercsére. A 63 gerjesztőerő szabályozó beállítása olyan, mely mindig a 15 asztallap lefelé mozgása közben ad lehúzójelet a 71 mágnes 22 tekercsére. így a rendszerből a csillapodások útján elvont energiát 50 folyamatosan pótolni tudjuk és az önlengés állandóvá válik. Az amplitúdó a 71 mágnes 22 tekercsére kimenő feszültséggel szabályozható. A 70 sebességérzékelő kivitelének részletes vázlatát a 3. ábra mutatja. A 70 sebességérzékelő 55 olyan differenciál-transzformátor, melynek 17 állórészét az 1 alaphoz, 16 mozgó vasmagját a 15 asztallaphoz rögzítettük, a 19 kereszttekercseket egyenárammal gerjesztjük, míg a sorbakapcsolt 18 érzékelő tekercsről a vezérlő feszültséget nyerjük, 60 mely arányos a mozgás sebességével (periódusával, fázisszögével és amplitúdójával). A 19 kereszttekercsek a nyillal megjelölt irányú állandó fluxust hoznak létre. Ha a 15 asztallap és vele együtt a 16 mozgó vas között. így a felső 18 65 érzékelő tekercsben növekszik a mágneses fluxus 4