165769. lajstromszámú szabadalom • Fokozatkapcsolós feszültségszabályozó transzformátorokat működtető automatikus berendezés
5 165769 6 Dl, D2, D3, D4 diódával egyenirányítóit és C kondenzátorral szűrt, a primer árammal arányos feszültséget létesít Pl potenciométer kapcsain. A Pl potenciométerhez csatlakozik a P2 potenciométer, Z2 zéner dióda, P3 potenciométer és Zl 5 zénerdióda alkotta nemlineáris hídkapcsolás. Ennek a hídkapcsolásnak az a tulajdonsága, hogy kimenő feszültsége (az le, ld pontokon) a bemenő áram függvényében, annak fázishelyzetétől függetlenül, először növekszik, majd csökken és 10 polaritást is vált. (Fig. 3.) Ezzel a kapcsolási elrendezéssel biztosítható, hogy a túlterhelés határát megközelítve nem növeli, hanem csökkenti az automatika a fokozatkapcsolós transzformátor feszültségét. Ez a villamos hálózatra nézve a is túlterhelés káros hatásainak, üzemviteli szempontból pedig a szükséges emberi beavatkozások számának a csökkentését eredményezi. Mint arra már az automatikákkal szemben támasztott követelmények leírásánál utaltunk, a 20 szabályozási tartomány határán a billenési sávot célszerű változtathatóra kialakítani (Fig. 4). Az „a" ábra részén egy 0,1% felső és alsó billenési sávú, készülékkel összeállított rendszert vizsgálunk a többi jellemző adat változatlanul hagyása 25 esetén. Az ábra jelölése: Ul a feszültséghatár automatika bekapcsolási, U3 pedig a kikapcsolási értéke. U2 a feszültség megengedhető felső határa, U4 a szabályozási sáv alsó határa, AUF és AUA az érzékelők billenési sávjai. Látható, hogy 30 ha a feszültség a felvett görbe szerint alakul, akkor „a" esetben ti időpillanatban bekapcsolódik az automatika időtagja, t2 pillanatban a feszültséghatár automatika is bekapcsol és felkészül a szabályozó automatika bénítására, t3 35 időpillanatban a szabályozó automatika időkésleltetése kikapcsol és a kapcsolási felkészülést törli. A t5 időpillanatban a feszültséghatár automatika késleltetése lejár és a szabályozó automatikát bénítja, mivel t5-ig U3 érték alá nem 40 ment a feszültség. Belátható, hogy itt biztonságos működést csak úgy kapunk, ha U2<U3, ekkor viszont kisebb szabályozott feszültséget tart az automatika mint kellene. Ha az automatika ÁUF felső billenési sávját a „b" ábra szerinti 1%-ig növelni tudjuk, akkor a változatlan kiinduló adatok ellenére megfelelő működést lehet biztosítani, mert hasonló feszültséglefutás mellett a szabályozó t22 időpillanatban 50 lépteti a fokozatkapcsolós transzformátort, ezzel a feszültség átlépi, az U3 értéket, amivel a feszültséghatár automatikát leállítja. A szabályozási pontosság láthatóan nem romlott, viszont a működés biztonságos. Más Ul, U3 és más 55 U2-U4 értékek esetén AUF más értékre állítandó, tehát nem elegendő azt egyszerűen az „a" ábrához képest növelni, hanem annak változtathatóságát kell biztosítani. A szabályozási rendszerben a stabil működés megköveteli, hogy 60 U2-U4 állítható legyen, mert ezt a transzformátor fokozatfeszültségériek az 1,5-szeres értékére célszerű beállítani, így a nagyobb fokozatfeszültségű transzformátoroknál nagyobb U2—U4 érték adódik. Ehhez pedig AUA értékét is 65 célszerű növelni. így a legelőnyösebb, ha az automatika minden határ érzékelője változtatható billenési sávval készül. Érzékelőként legelőnyösebb nagy erősítésű integrált áramkörű erősítőt alkalmazni, amelynek a visszavezetését lehet a billenési sáv változtatására felhasználni. Az automatika ÖBA összegező, osztó és alapjelképző egységének és az R, A, F érzékelőknek vázlatos felépítését mutatja az ötödik rajz (Fig. 5). Az FV feszültségváltó egység és ÁV áramváltó egység kimenetei sorba vannak kötve, és ebben az áramkörbe van beiktatva a TR táwáltó relé beavatkozására különböző két értéket képviselő P4 potenciométer, P5, P6, P7 potenciométerek az érzékelők beállító elemei, hozzájuk csatlakoznak a billenő jellegű integrált áramköri erősítők. A billenési sávok állítására való P8, P9, P10 potenciométer. A visszavezetésekre szolgálnak az R4, R5, R6 ellenállások. A bemenetek leválasztására szolgál RÍ, R2, R3, AK pedig az alapjelképző áramkör. A készülék biztosítani tudja a kívánt változtatható billenési sávokat, a túláramok káros hatásait csökkenti, egyéb villamos jellemzőiben pedig a jelenleg gyártott készülékekhez hasonló, általában azoknál jobb eredményeket ad. Szabadalmi igénypontok: 1. Automatikus berendezés fokozatkapcsolós feszültség szabályozó transzformátorok működtetésére, amelynek feszültségváltó egysége (FV), áramváltó egysége (ÁV), ezekhez összegező, osztó és alapjelképző egységen (ÖBA) keresztül csatlakozó reteszelő (R), az alsó határon megszólaló (A) és a felső határon megszólaló (F) billenő áramköre, ezek kimenetéről vezérelt reteszelő relé egységhez (RR) kapcsolt időtagja (I), ennek kimeneteléről működtetett felszabályozó parancsot adó relé egysége (FR) és leszabályozó parancsot adó relé egysége (LR) van, azzal jellemezve, hogy az összegező, osztó és alapjelképző egység (ÖBA) feszültség bemenete (Fv) és áram bemenete (Áv) sorbakapcsolt potenciométereken (P5, P6, P7) át alapjelképzővel (ÁK) van sorbakötve, kimenetei pedig a sorbakapcsolt potenciométerekhez (P5, P6, P7) csatlakoznak. 2. Az 1. igénypont szerinti automatikus berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a reteszelő (R), az alsó határon megszólaló (A) és a felső határon megszólaló (F) billenő áramkörök állítható billenési sávúak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti automatikus berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy áramváltó egysége (ÁV) bemenetén transzformátor (T) van, ehhez diódákat (Dl, D2, D3, D4) tartalmazó hidkapcsolású egyenirányító csatlakozik, amelynek egyenáramú kimenete kondenzátorra (C) és a kondenzátorral párhuzamosan kapcsolt első potenciométerre (Pl) van kötve és 3