165759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aktív szén előállítására szerves anyag tartalmú iszapszuszpenziókból

165759 3 4 esővíz pH-ja 3—7 között változhat, minél iparo­sodottabb a környék, annál inkább savanyú a pH. A hamu kioldódása a talajvíz egészségre káros elszennyeződéséhez is vezethet. Sem a hőkezelés, sem a salak elégetése nem 5 adott megfelelő megoldást, a kérdést a salak karbonizálása oldhatja meg. A pirolízis segítségével előállított termékből a széntartalom nem oldódhat ki, továbbá a keletkező aktív szén abszorbeálja a káros anyagokat. A termék alkalmas arra, hogy JQ olyan szilárd vagy gáz halmazállapotú káros anyagokat abszorbeáljon, amelyek csak aktív szénnel távolíthatók el. Az aktív szén előállításánál célszerűen szem­csézett pórusos terméket állítunk elő, elkerülve a 15 porképződést. A szemcse formájú terméket könnyű kezelni, permeábilis és a szűrésnél folyadékokkal és gázokkal szemben csekély ellen­állást tanúsít. Kívánatos, hogy a szén felülete a lehető legnagyobb legyen. 20 További előnye az eljárásnak, hogy a karbo­nizálás vagy pirolízis során keletkező kellemetlen szagú gázokat az aktív szén összegyűjti és elnyeli anélkül, hogy valamilyen drága eljárást kellene alkalmazni. 25 Amennyiben az egész eljárást egyetlen egy hőkezelési lépésben valósítják meg, számos ne­hézség jelentkezhet. Az eljárást egyik megoldás szerint folyamatos indirekt fűtéssel, szárítással és karbonizálással hajtjuk végre. Az eljárás másik 30 megoldása szerint ellenáramú hő alkalmazásával valósítjuk meg az egy lépéses karbonizálást. A módszernek számottevő hátránya van. Az indirekt fűtés korróziós problémákat vet fel. A módszer drága, különösen, ha a karbonizálás 800 C° feletti 35 hőmérsékleten megy végbe. További problémát jelent a salak változó nedvességtartalmának a szabályozása. A változó nedvességtartalom miatt egyik esetben tökéletlen a karbonizáció, másik esetben a termék meggyulladhat és hamuvá éghet. 40 Továbbá a karbonizálás és az égés gyakran füstképződéssel jár, amikor kellemetlen szagú gázok keletkeznek. A találmány feladata, hogy a fent említett nehézségeket kiküszöbölje és a kellemetlen hulla- 45 dékterméket hasznos termékké való alakítására egy egyszerű eljárást dolgozzon ki, amely a környezetvédelem érdekében kedvezően felhasz­nálható. A találmány tárgya eljárás aktív szén előállí- 50 tására szerves anyagot tartalmazó iszapszuszpen­zióból. A találmány szerinti eljárás során az iszapszuszpenziót először hőkezeléssel szárítjuk, amíg a szárazanyag-tartalom 50 súly%-os lesz. Ezt követően a szárított terméket egy másik hőkeze- 55 léssel redukáló körülmények között direkt hő­kezelést alkalmazva pirolizáljuk. A pirolízis során keletkező gázokat célszerűen az első szárítási lépésbe visszavezetjük. Az első és második lépés között kívánt 60 esetben a szárított terméket adott esetben szerves anyagot tartalmazó folyadékkal permetezzük be. Permetező folyadékként alkalmazhatunk vizet, olajszuszpenziót, tall olajat, vagy szulfit szenny­lúgot. A permetezésnek számos előnye van. A 65 szárítási lépésben kapott szemcsék stabilizálódnak és a pirolízis során nem esnek szét. Amennyiben a permetező folyadék szerves anyagot is tartal­maz, ez a végtermék széntartalmát növeli. Amennyiben a permetező folyadék olaj-iszap, ez a nehezen megsemmisíthető anyag eltávolítását is szolgálja. Adott esetben felületaktív anyag hozzá­adásával megakadályozhatjuk azt, hogy túlságosan nagy labdacsok alakuljanak ki, továbbá bizonyos anyagok hozzáadásával a végtermék abszorpciós kapacitását növelhetjük. Erre a célra alkalmaz­hatunk foszforsav vagy cinklorid oldatot. A szuszpenziókhoz finom eloszlású derítőföldet adva növelhetjük a végtermék felületét. Az eljárás során alkalmazhatunk olyan vegyületeket is, amelyek a termék szagtalanító képességét növelik. Az első szárítási lépés direkt vagy indirekt fűtéssel, ellenáramú vagy egyenáramú hőáramol­tatással végezhető. A szárítást végezhetjük például egy rotációs szárítóban. Ebben a lépésben a mechanikai úton vízmentesített vagy besűrített salakot 15—35, illetve 2—15súly% szárazanyag­tartalomról legalább 50%, célszerűen 60-80 súly% szárazanyag-tartalomig száríthatjuk. Amennyiben sűrített iszapból indulunk ki, a szárításhoz olcsó hőt, például füstgázt alkalmazunk. Az első lépés során kapott terméket átvezetjük a pirolízis folyamatba. A pirolízist végezhetjük forgó kemencében, ahol a maradék nedvesség­tartalmat eltávolítjuk és a szenesedés ellenáramban vagy egyirányban megy végbe. A második lépésben keletkező gázokat az első lépésbe visszavezetve használjuk fel, aholis a gázokat elégetjük. A szárítást és a pirolízist más berendezés alkalmazásával, például szalagszárítók fluidizációs berendezések, szárítók, többlépcsős szállító­berendezések segítségével végrehajthatjuk. A végtermék tulajdonságait a kiindulási anyag típusa befolyásolja. Minél kisebb a beadagolt anyag szervesanyag-tartalma, annál kisebb lesz a végtermék aktív szén tartalma. Általában az emésztett salak kisebb szerves anyag tartalommal rendelkezik, mint a nem emésztett salak. Ugyan­akkor az emésztett salak valamivel kevesebb oxigént fogyasztó biológiailag lebontható szerves anyagot tartalmaz, mint a nem emésztett salak, amely jelentékeny karbonizálható szerves anyag tartalommal rendelkezik. A találmány szerinti eljárásnak nagy jelentősége van mind az emésztett, mind a nem emésztett salak feldolgozása szempontjából. A modernebb salakkezelő ipar törekszik arra, hogy a drága és sok helyet elfoglaló emésztő tankokat kiküszö­bölje. Ezért a találmány szerinti eljárásnak nagy jelentősége van úgy a kezeletlen, mint a nem emésztett, nyers salak feldolgozásánál. Minthogy a kapott aktív szenet szűrőanyagként lehet felhasz­nálni, az eljárás egészségügyi akadályt küszöböl ki. A találmány szerinti eljárást az alábbi példa illusztrálja. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom