165711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építészeti és mérnöki alkotások utólagos szigetelésére

165711 3 4 metil-sziloxán (PADSz). Az utóbbi komponens különleges tulajdonsága — mely a találmány szerinti eljárás szempontjából igen lényeges — hogy a molekulában jelenlevő nagyszámú alkoxi csoport folytán az anyag egyrészt alkoholban oldható, másrészt könnyen hidrolizál és így a szilikátok felületén kémiailag megkötődik. Ez előnyös tulajdonságokat a használatos szilikonolajok és gyanták egyike sem mutatja. Ez anyagrendszer alkalmazása a lyukfúrásos eljárásban az alábbi komplex hatást eredményezi. Homogén, valódi oldatról lévén szó, felszívódási képessége kitűnő, a pórusokban könnyen terjed tovább és aránylag nagy falrószt infiltrál. A falnedvesség hatására a kovasav-etilát géles kovasavvá és alkohollá hidrolizál és így a pórusok tömítésére szánt anorganikum in situ keletkezik. Ezzel egyidejűleg az alkoholban oldott speciális szilikongyanta nagy mennyiségű szilícium-funkciós csoportja révén biztos kötést ad és ennek folytán tartós hidrofobizáló hatás áll elő. Hozzájárul mindezekhez az a további előny, hogy az alkohol vízfelvevő képessége folytán a falnedvessóget felveszi és elpárolgása során azt magával viszi, tehát nemcsak mint oldószer játszik szerepet, de dehidratizál is. A találmány szerinti oldat elkészítéséhez lehet közönséges denaturált szeszt is alkalmazni, ha azt 3—5 napig égetett mészen állni hagyjuk. A benne oldott komponensek mennyisége 5—20, előnyösen 10-10%. ^ A találmány szerinti eljárás tehát épületek, különösen lakóépületek, középületek, műemlékek, építési műtárgyak, általában építészeti és mérnöki alkotások falbontás nélküli, utólagos lyukfúrásos szigetelésére abból áll, hogy szigetelő folyadékként etil-szilikát és polialkoxi-polidimetil-sziloxán, célszerűen 5—20%-os, alkoholos, adott esetben denaturált szeszes oldatát használjuk és a szigetelendő épületeken a furatok elhelyezését, továbbá az oldat összetételét az előzetesen elvégzett diagnosztikai vizsgálat alapján állapítjuk meg. Az eljárás kivitelezése szempontjából előnyös, hogy a szigetelendő épület, vagy más építészeti, ill. mérnöki alkotást előzőleg diagnosztikai vizsgálatnak vetjük alá ós a kialakítandó furatok helyzetét ill. sűrűségét, valamint az injektálandó folyadék egyes komponenseinek az arányát ennek megfelelően válasszuk. A diagnosztikai vizsgálathoz a falvastagságot, annak térfogatsúlyát (sűrűségét) és a talajból származó falnedvességet vesszük figyelembe. 1. példa Mindenekelőtt az injektáláshoz szükséges oldatokat készítettük el. Ezek összetételét az I. táblázat tartalmazza. /. táblázat Minta TESZ PADSz A 10% 10% B 20% 10% C 20% 5% D 10% 5% Kísérleti telepen nedvesség ellen fémlemezzel szigetelt teknőben két 80 cm széles, 3 m hosszú és 1,50 magasságú faltest készült. A falak tömör és laza tégla, kő, valamint vegyes falazással készültek, 5 amivel utánozni próbáltuk a gyakorlatban előforduló eseteket. Két oldalról rézsüs furatokat készítettünk, a furatok átlagosan 20—25 cm távolságban helyezkedtek el. A laza téglafalazatnál a nagy tömítő és vízhatlanító hatású B oldatot, a normál tégláit) falazatnál az általános használatra legalkalmasabb A elegyét, végül a kő és vegyes falazatra, annak jellege folytán a C, ill. D oldatokat alkalmaztuk. Az oldatok készítésénél közönséges ipari denaturált szeszt használtunk, melyet előzetesen egy héten 15 keresztül égetett mészen hagytunk állni szárítás céljából. A falazatok a teknő feltöltése után kb. 15—25% nedvességtartalommal rendelkeztek. A szárítási eljárás kivitelezése után 24 nappal végzett mérések 20 azt tanúsították, hogy a szigetelés feletti falrész nedvességtartalma 2—4% közötti értékre csökkent. 2. példa Gyakorlati próbaként olyan épületet választot-25 tunk, mely leggyakoribb a nedvesség elleni védelem igénye szempontjából. A szóbanforgó kertes lakóház a múlt század végén három fajta falazással épült. Az eljárás gyakorlati kivitelezéséhez tartozó épületdiagnosztikai vizsgálat után megállapítottuk az 30 egyes falszakaszok nedvességtartalmát, a falazat minőségét ós annak vegyi szennyeződését. Ennek alapján választottuk meg az optimális oldatösszetételt, ill. furattávolságot. Az épületen helyenként egy oldalról, másutt két 35 oldalról a teljes falszélességnél kb. 10 cm-rel rövidebb lyukak készültek. A villanyfúróval végzett befúrásokat általában egymástól 20—25 cm távolságra alkalmaztuk. Az épület falvastagsága általában 60 cm volt, tégla, vegyes falazat, helyenként 40 kőlábazattal. Az egyes lyukakba a fal minőségétől függően 0,5—1,— liter A, B, ill. D összetételű oldatot juttatunk egyszerű gravitációs úton. Az eljárás alkalmazása előtt az épület megfelelő részein 21— 22% falnedvességet mértünk, mely a szigetelést 45 követő 2 hónap alatt (a munkálatok télen zajlottak le) 2—3% csökkent. 3. példa A nedvesség elleni védelem, szigetelés egyik leg-50 fontosabb alkalmazási területe a műemlékvédelem. Műemlék jellegű régi épületek eredeti szigetelése gyakran meghibásodik, nem ritka, az sem, hogy már az építés idején is hiányos volt az építmény szigetelése. Előfordul továbbá, hogy az épület körül oly 55 mértékben változnak a környezeti viszonyok, (pl. feltöltődés, lerakódás, stb.), hogy ez is fokozott nedvességfelszívódáshoz vezet. Az ilyen épületek példájaként egy Nyugat-Dunántúlon található, a középkorban épült falusi templomot választottuk. 60 A szigetelés előtt 15—18% nedvességtartalom volt mérhető. Eljárásunk alkalmazását két tényező nehezítette, nevezetesen a falazat egy részében korábban légcsatornát építettek, mely az injektált anyag egyen-65 letes terjedését akadályozta, másrészt a terep lejtős 2