165700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás részben vagy teljesen aluminiumból vagy aluminiumötvözetből készült tárgyak anódos oxidációjára

3 165700 4 a találmány szerinti anódos oxidációnál fejlődő gázbuborékok átmérőjével. Ha a találmány szerinti bevonatképzést alumíniumötvözeten kívánjuk végrehajtani, az összetétel széles határok között változtatható. Így például még 5% alumíniumot tartalmazó ötvözetek is éppen olyan eredménnyel vonhatók be, mint a tiszta alumínium. A találmány szerinti eljárásnál elektrolitfolyadékként előnyösen víz vagy oldódást elősegítő anyagok, például metanol vagy izopropanol, de különösen dimetüformamid vízzel alkotott elegyét alkalmazzuk, továbbá a vízhez vagy a vizes elegyhez az elektrolitfolyadékban oldódó alkálifémszilikátokat, például nátrium-, kálium- és lítiumszilikátokat adagolunk. Az elektrolitfürdő egy vagy több szilikátot tartalmazhat. A fürdő szilikátkoncentrációja széles határok között változhat, előnyösen 0,1 és 15%, különösen 5 és 9% között (súly %-ban kifejezve). A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott komplexképzők eddig nyert tapasztalataink szerint tökéletesen visszaszorítják az alumíniumhidroxid, illetve az alumíniumszilikát képződésót, illetve előnyösen befolyásolják a képződött bevonat tulajdonságait is. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott komplexkópzők oldhatóak kell, hogy legyenek a használt elektrolitfürdőben. Ha a komplexképzők, például az előnyösen alkalmazható víz esetében, nem vagy nem kielégítően oldódnak, akkor például víz és egy vagy több oldódást elősegítő anyag elegyét alkalmazzuk; természetesen az alkalmazott oldódást elősegítő anyag kiválasztása az alkalmazott komplexképzőtől függ. így például oldódást elősegítő anyag jelenlétében vízben korlátoltan oldódó vegyületeket, példáula priridinbázisokat is alkalmazhatunk. A legfontosabb alkalmazható komplexképzőket durván 6 osztályba soroljuk be: 1. Vízoldható primer, szekunder és tercier aminők, így például alkanolaminok, mono-, di- és trietanolamin; 2 aminosavak vízoldható sók alakjában, esetenként szubsztituálva, így például a glutaminsav; 3. szerves karbonsavak vízoldható sói, a savak esetenként szubsztituálva vannak, és esetenként többszörös kötést tartalmaznak, így például a maleinsav, fumársav, akrilsav, metakrilsav; fahéjsav, piromellitsav, citromsav, borkősav. 4. szufonsavak vízoldható sói, esetenként szubsztituálva, így például a toluolszulfonsav; 5. vízoldható, egy, illetve többértékű, esetenként szubsztituált fenolok, így például a fenol, krezol, rezorcin, 2,4,6-trinitrorezorcin, floroglucin, pirogallol; 6. vízoldható, esetenként szubsztituált többértékű alkoholok, így például az etilén-, propilén-, polietilén, polipropilénglikol, nitropropándiol. A monoetanolamint különösen jó komplexképzőnek találtuk. A komplexképzőket egyenként vagy keverve alkalmazhatjuk. Koncentrációjuk széles határok között változhat, így általában 0,1 és 40%, előnyösen 1—12% közötti koncentrációban alkalmazzuk őket. A találmány szerinti eljárássál történő rétegképzós történhet egyenfeszültséggel, amikoris például a munkadarabokat egy egyenáramforrás pozitív pólusához, az elektrolitkádat a negatív pólusához kapcsoljuk. Tehát az alumíniumot alkalikus közeg-5 ben anódosan oxidáljuk. A találmány szerint az alumíniumhidroxid képződését az alkalikus szilikát, mint elektrolit és a komplexképzők felhasználásával akadályozzuk meg. A találmány szerinti eljárással történő bevonat-10 képzés történhet impulzusárammal is. Az impulzusáram alkalmazása előnyösen azon esetben történhet, amikor rendelkezésre áll egy elektronikusan szabályozható egyenirányító. Az előállítani kívánt bevonatnak megfelelően vagy bemerítjük a tárgyat 15 a fürdőbe, és a feszültséget — esetenként azonos áramerősséggel — szabályozzuk vagy a tárgyat állandó feszültség mellett lassan a fürdőbe merítjük. A bevonatképzéshez váltófeszültséget is alkalmazhatunk, előnyösen fóliák vagy vékony felületek 20 bevonásához, amikoris az így készült tárgyakat különösen előnyösen a kondenztárok szerelésénél alkalmazhatjuk. Többfázisú váltóáram alkalmazása esetén, például háromfázisú váltóáramnál egyidejűleg mind 25 a három elektróda bevonható. Természetesen alkalmazható váltóárammal-szuperponált egyenáram is. A bevonandó tárgyakat előnyösen 500 V-ig terjedő feszültségen, különösen 350 V-ig, kezeljük. A kezelést egyszer vagy többször 30 hajtűk végre. A találmány szerinti anódos oxidáció történhet például az elektrolitfürdőbe történő egyszeri vagy többszöri bemerítéssel vagy folyamatos eljárással, ha a bevonandó tárgyak egy ilyen eljárásváltozatra alkalmasak. (Például fóliák vagy leme-35 zek folyamatos keresztülhúzása az elektrolitfürdőn, alumíniumból készült akasztókon a tárgyak keresztülhúzása a fürdőn stb.) Természetesen a találmány szerinti eljárásnál a bevonandó tárgyakat anódként kapcsoljuk. 40 Az elektrolittartály célszerűen katódként működik, de alkalmazható egy izolált katód is. A katód anyaga nem befolyásolja az eljárást megállapítható módon, kivéve a váltóáram alkalmazását, amikoris az elektródok előnyösen alumíniumból 45 készülnek, vagy egy diafragmával elválasztjuk őket. A találmány szerinti eljárást előnyösen 0 °C és 95 °C, különösen 15 °C és 40 °C között végezzük, így fűtő vagy hűtőfürdő alkalmazásától általában eltekinthetünk. A bevonatképzós idejére általában 50 0,1—30 percet, előnyösen 0,5—5 percet találtunk kielégítőnek. A találmány szerinti eljárásnál vagy állandó feszültséggel dolgozunk, vagy a feszültséget a rétegképzés során szabályozzuk. 55 Az állandó feszültségen történő rétegképzést előnyösen akkor alkalmazzuk, ha folyamatosan vonunk be egy tárgyat. Ha 180 és 350 V között dolgozunk, a képződő réteg a kezelési időtől függően 8 és 50 mikron közötti vastagságú. Ha kisebb fe-60 szültséggel dolgozunk, a kezelési időtől függően 5 mikronig terjedő vastagságú bevonatot kapunk. Ha a rétegképzós során a feszültséget változtatjuk, csak szakaszosan dolgozhatunk. Az így nyert bevonat vastagsága megint csak a kezelési időtől és 65 a maximálisan alkalmazott feszültségtől függ. 2-