165654. lajstromszámú szabadalom • 1-karbalkoxi -2-ciánovinol-( tiono)-foszfor (foszfon)-savésztereket illetve-észteramidokat tartalmazó inszekticid és akaricid szerek és eljárás a hatóanyag előállítására

3 165654 4 készletek kártevőivel szemben eredményesen alkalmazhatók. A találmány szerinti anyagok tehát értékesen gazdagítják a technikát. Emellett a találmány szerinti hatóanyagok az új, a növényvédelemben alkalmazható hatóanyagokra irányuló, egyre növekedő igények kielégítéséhez is hozzájárulnak. Az igények kialakulásában a környezetvédelem igényei játszanak szerepet, mivel a kereskedelemben kapható növényvédelmi szerekkel szemben egyre magasabbak a követelmények. Ilyen követelmények például a csekély toxicitás melegvérűekkel és haszonnövényekkel szemben, a hatóanyagok növényen és növényben történő gyors bomlása, hatékonyság rezisztens kártevőkkel szemben stb. Ha kiindulási anyagként acetonitrilt, oxálsavdietilésztert, nátriumetilátot és 0,0-dietil-tionofoszforsavészter-kloridot alkalmazunk, a reakciót az A) reakcióvázlattal írhatjuk le. A kiindulási anyagokat az (IV), (V) és (VII) általános képletek egyértelműen meghatározzák. Az (V) és (VII) általános képletekben R és R" előnyösen egyenes vagy elágazó, 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelentenek, a (VII) általános képletben R' előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—4 szénatomos alkil-, alkoxi- vagy monoalkilaminocsoportot vagy fenilcsoportot jelent. A (IV) általános képletben R'" előnyösen hidrogénatomot vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—16 szénatomos alkilcsoportot képvisel. A kiindulási anyagokként szükséges (VII) általános képletű (tiono)-foszfor(foszfon)-savészterhalogenidek, illetve -észteramidhalogenidek, valamint a (IV) általános képletű alkilnitrilek és az (V) általános képletű oxálsavdiészterek az irodalomból ismertek, technikai mértékben is könnyen előállíthatók. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható alkilnitrilek példáiként az alábbiakat soroljuk fel: Aceto-, propio-, n- és izo-vajsav-, n-valeriánsav-, kapronsav-, kaprilsav-, kaprinsav-, laurinsav- és palmitinsavnitril. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott oxáldiészterek főleg oxálsavdimetil-, illetve -etil-, -n-propil-, -inopropil-, -n-butil-, -izobutil- és -szek.butilészter. Az alkalmazható (tiono)-foszfor(foszfon)-savészterhalogenidek példáiként az alábbiakat soroljuk fel: 0,0-dimetil, 0,0-dietil-, 0,0-dipropil-, 0,0-di-izopropil-, 0,O-di-n-butil-, 0,0-di-szek,butil-, 0,0-di-terc-butil-, 0,0-di-izobutil-, O-metil-O-etil-, O-etil-O-izopropil-, O-etil-0-n-butil- és O-n-propil-O-n-butil-foszforsavészterklorid, valamint azok tioanalógjai, továbbá O-metil-, O-etil-, O-n-propil-, O-izo-propil-, 0-n-butil-, O-izo-butil-, O-terc.-butil- és 0-szek.-butil-metán-, -etán-, n-propán-, -izopropán-, -n-bután-, -izobután-, -tercbután-, -szék.-bután- vagy fenilfoszforsavészterklorid, azok tioanalógjai, valamint O-metil-, O-etil-, O-n-propil-, O-izopropil-, O-n-butil-, O-izotubil-, 0-szek.-butil- és O-terc.-butil-N-metil-, illetve -N-etil-, -N-n-propil-, -N-izopropil-. -N-n-butil-, -N-izobutil-, -N-szek.-butil- és -N-tercbutil-foszforsavészteramidklorid, valamint azok tioanalógjai. A találmány szerinti eljárásban előnyösen alkalmas oldó-, illetve hígítószereket használunk. Gyakorlatilag az összes iners szerves oldószert használhatjuk, például alifás és aromás, adott 5 esetben klórozott szénhidrogéneket. Az eljárás első lépcsőjében előnyösen benzolt, toluolt, xüolt, étereket, így dietil- és dibutilétert, továbbá alkoholokat, így etanolt, izopropanolt vagy terc.-butanolt alkalmazunk. A második lépcsőben 10 előnyösen benzolt, toluolt, xilolt, benzint, klórbenzolt, étereket, például dietil- és dibutilétert, dioxánt, továbbá ketonokat, például acetont, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketont, valamint nitrileket, például aceto- és propionitrüt, 15 végül amideket, így dimetilformamidot alkalmazunk. Lúgos kémhatású szerként az eljárás első lépcsőjében alkálifémalkoholátokat, így nátriummetilátot, nátriumetilátot, nátriumizopropilátot és 20 kálium-terc.-butilátot használunk. A reakció hőmérsékletét széles határokon belül változtathatjuk. Általában 20 és 120C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le a reakciót, az első 25 lépcsőben előnyösen 75 és 100 C° közötti, a második lépcsőben 30 és 50 C° közötti hőmérsékletet alkalmazunk. A reakciót általában légköri nyomáson valósítjuk meg. 30 A találmány szerinti eljárásban a kiindulási anyagokat általában ekvimoláris mennyiségben reagáltatjuk. Előnyösen a nitrilkomponens, oxálsavdiészter és lúgos kémhatású szer elegyét oldószerben vagy anélkül néhány órán át a fenti 35 hőmérsékleten tartjuk. Az elegy lehűlése után vagy a képződött sót közvetlenül leszívatjuk, vagy a reakcióelegyet éterbe öntjük és a csapadékot leszívatjuk és szárítjuk. 40 A kapott sószerű közbenső terméket alkalmas oldószerben szuszpendáljuk, majd a foszforsavészter-komponenst adjuk a szuszpenzióhoz. A reakcióelegyet a fenti hőmérsékleten több órán át reagáltatjuk, majd oldószerbe, például benzolba 45 öntjük. A szerves fázist mossuk, szárítjuk és a szokásos módon dolgozzuk fel. A találmány szerinti anyagok többnyire enyhén színezett, bomlás nélkül nem desztillálható olajok 50 alakjában keletkeznek. A bomlás nélkül nem desztillálható anyagokat huzamosabb időn át csökkentett nyomáson enyhén melegítve tisztítjuk az illékony alkotórészektől. Az olajszerű termékeket a törésmutató, a kristályosan keletkező 55 termékeket az olvadáspont segítségével azonosítjuk. Amint a fentiekben már többször említettük, az új 1 -karbalkoxi-2-cianovinil-(tióno)-foszfor(foszfon)-savészterek, illetve -észteramidok kitűnő in-60 szekticid, speciális talajinszekticid és akaricid hatással rendelkeznek a növényi kártevőkkel és a raktározott készletekben fellépő kártevőkkel szemben. Emellett jó hatást mutatnak mind szívó, mind maró rovarok és atkák (Acarina) esetében 65 is. Egyidejűleg fitotoxicitásuk csekély. 2