165646. lajstromszámú szabadalom • Vizes elektrolit nikkelbevonatok készítéséhez

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. II. 10. (AI-161) Közzététel napja: 1971.1. 07. Megjelent: 1976.1. 31. 165646 Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5/08 Feltalálók Lyde Derek Martin kutató vegyész, Stourbridge, Worcestershire, Anglia Tulajdonos: Albright and Wilson Limited cég, Oldbury, near Birmingham, Warwickshire, Anglia Vizes elektrolit nikkelbevonatok készítéséhez 1 A találmány tárgya elektrolit nikkel elektroli­tikus leválasztására, kiváltképpen fényes nikkel bevonatok készítéséhez. Régóta ismeretes, hogy nikkeltartalmú gal­vanizáló oldatokhoz fényesítő szerekként acetilén­vegyületeket adnak. Az is ismeretes, hogy ha szerves kén- és oxigéntartalmú vegyület is van jelen, az oldatból fényes nikkelbevonat választható le. így. a 747 908 sz. angol szabadalmi leírás ismerteti a fényesítő hatást kifejtő adalékok alkalmazását nikkel leválasztására szolgáló olda­tokban. Ezek az adalékok bizonyos acetilén-alko­holok, kiváltképpen a 2-butin-l,4-diol, amely ken­és oxigéntartalmú szerves vegyülettel kombinálva fényes bevonatot eredményez. A 864 287 sz. angol szabadalmi leírás szerint a nikkeltartalmú galvanizáló oldatok alkinol-epoxid-addukt adalékot tartalmaznak valamely kén- és oxigéntartalmú Szerves vegyülettel kombinálva, ami igen fényes nikkelbevonatot eredményez. Mindkét szabadalom számos kén- és oxigéntartalmú szerves vegyületet sorol fel, amelyek a megfelelő acetilén-vegyüle­tekkel kombinálhatók, de kiváltképpen alkalmas erre a célra a naftalin-l,3-6-triszulfonsav. A fenti angol szabadalmi leírásokban ismerte­tett kompozíciók kiváltképpen a Watt féle galvánfürdőre vonatkoznak. Ez az elektrolit oldott nikkel (II) szulfátot (223-350 g/liter) nik­kel(II)kloridot (30-50 g/liter ) és bórsavat (20—45 g/liter) tartalmaz és ebben az elegyben a naftalin-triszulfonsav (nátriumsó) 2-butin-l,4-diollal vagy a 2-butin-l,4-diolnak 2 mól etilénoxiddal képezett adduktjával gyakran 1,4-di-(/3-hidroxi­etoxi)-2-butin elnevezés alatt] kielégítően fényes 5 bevonatot ad. Ha azonhan ezeket a fényesítő adalékokat nagymennyiségű kloridot (150—350 g/liter nikkel(II)klorid) tartalmazó ún. „high chloride" típusú galvánfürdőkben alkalmazzuk, akkor az így kapott bevonatok nem megfelelő 10 minőségűek, mivel ridegek és spontán repedésre hajlamosak. A fényesítő adalék koncentrációjának a változtatása ezen a hibán nem segít. Kísérleteink során azt találtuk, hogy nikkel­tartalmú galvánfürdőkből nagymennyiségű klorid 15 jelenlétében is igen jó minőségű, fényes és sima bevonat állítható elő acetilénes fényesítőszer és a megfelelő kén- és oxigéntartalmú vegyület mini­mális mennyiségének kombinációjával. Áz adalé­koknak ez a kombinációja más típusú nikkel-2o elektrolitokban ugyancsak jobb felületi hatást fejt ki, mint a fenti angol szabadalmakban ismertetett elegyek. A találmány szerinti acetilén-vegyületet tartal­mazó adalék meghatározott mennyiségű a-hidroxi-25 acetilén-vegyületnek és az a-hidroxiacetilén­vegyület és alkilénoxid kondenzációs termékének, továbbá legalább lg/liter szacharinnak a keveréke. A szacharin alkalmazása jó duktilitással bíró és spontán repedésre kevéssé hajlamos bevonatokat 30 eredményez. 165646

Next

/
Oldalképek
Tartalom