165625. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 4-fenil-buténsavak és származékaik előállítására

5 165625 6 alakíthatók. Szerves bázisként például ciklo­hexilamin, izobutilamin, morfolin, etanolamin, dietanolamin vagy dimetilaminoetanol használható. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R! piperidinocsoportot vagy amino­fenilcsoportot és/vagy R3 aminocsoportot jelent, kívánt esetben szervetlen vagy szerves savakkal farmakológiailag elfogadható sóikká alakíthatók. Savként különösen sósav, hidrogénbromid, kénsav, ecetsav, fumársav vagy citromsav használható. Olyan III általános képletű kiindulási vegyüle­tekhez, amelyek képletében R2 hidrogénatomot és B hidroxil- vagy alkoxicsoportot jelent, úgy juthatunk, hogy egy VIII általános képletű 4-aril-4-oxo-vajsavszármazékot —ebben a képletben Rí és R3 a fenti jelentésűek, és B' hidroxil­vagy alkoxicsoportot jelent — előnyösen oldó­szerben, például etanolban, 0 és 45 C° közötti hőmérsékleten nátriumbórhidriddel redukálunk. VIII általános képletű vegyületek előállítására például egy IX általános képletű 4-aril-4-oxo­krofonsavat vagy észterét —ebben a képletben R,, R3 és B' a fenti jelentésűek- katalizátor, például báriumszulfátra felvitt Raney-nikkel vagy palládium jelenlétében oldószerben, például etanol^ ban vagy etilacetátban, katalitikusan hidrogé­nezzük. A hidrogénezést rendszerint 1 és 5 atm közötti hidrogén-nyomáson és 0 és 60 C° közötti hőmérsékleten végezzük. A IX általános képletű vegyületek egy meg­felelően szubsztituált ariimetilketonnak sav, pél­dául hangyasav vagy ecetsav, jelenlétében glioxil­savhidráttal való kondenzációjával állíthatók elő. A III általános képletű 4-hidroxi-vajsavak ásványi savak jelenlétében könnyen IV általános képletű laktonjaikká alakíthatók. Olyan III általános képletű kiindulási vegyüle­tek, amelyek képletében Rt, R 2 és R 3 a fenti jelentésűek, de Rí nitrocsoportot tartalmazó csoporttól és R3 nitrocsoporttól eltérő jelentésű, és B hidroxilcsoportot jelent, egy megfelelően szubsztituált IV általános képletű laktonból állít­hatók elő. Ez utóbbi vegyülethez úgy jutunk, hogy egy borostyánkősavésztert alkálialkoholát jelenlétében egy megfelelően szubsztituált X általános képletű karbonilvegyülettel — ebben a képletben Rt, R 2 és R 3 a fenti jelentésűek — kondenzálunk, majd a keletkezett félésztereket elszappanosítjuk és dekarboxilezzük [lásd W. S. Johnson és G. H. Daub, Org. Reactions 6, 1 (1951)]. Az V általános képletű kiindulási vegyületek például egy IX általános képletű 4-aril-4-oxo­krotonsav vizes lúgos közegben nátriumbórhidrid­del végzett redukciójával állíthatók elő. A VI általános képletű aldehidek például Da rzens—Erlenmeyer—Claisen-féle glicidészter­kondenzációjával (lásd H. Krauch és W. Kunz: „Namenreaktionen der Organischen Chemie", 112. oldal, Heidelberg 1961), vagy ha R2 alkil­csoportot jelent, akkor egy XI általános képletű oxirán -ebben a képletben Rr és R 3 a fenti jelentésűek - bórtrifluoridéterát jelenlétében vég­zett izomerizálásával is előállíthatók. A XI általános képletű oxiránok például dimetil­szulfóniummetilid és egy X általános képletű keton reakciójával •. állíthatók elő. Amint már említettük, az I általános képletű vegyületeknek értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak, fáj-5 dalomcsillapító hatás mellett különösen igen jó gyulladáscsillapító hatásúak és egyéb ismert gyul­ladáscsillapítókkal szemben tartósabb állandó ha­táserősséget mutatnak. A találmány szerinti vegyületek izzadmány 10 elleni hatását patkányok mancsának kaolin­ödémájával és karragenin-ödémájával szemben, valamint akut toxicitásukat patkányokon perorális beadással vizsgáltuk. Patkányok hátsó mancsán a kaolin-ödémát 15 Hillebrecht ' szerint [Arzneimittel-Forschung 4, 607 (1954)] 0,85%-os nátriumkíorid-oldattal ké­szített 10%-os kaolin szuszpenzióból 0,05 ml-nek a szubplantáris injekciójával váltottuk ki. A mancsvastagságot Doepfner és Cerletti [Int. 20 Arch. Allergy Immunol. 12, 89 (lr958)] mód­szerével mértük. 120-150 g súlyú hímnemű FW 49 patkányok­nak a vizsgálandó vegyületet az ödéma kiváltása előtt 30 perccel nyelőszondán keresztül adtuk be. 25, Az ödéma kiváltás után 5 órával a vizsgált anyagokkal kezelt állatok duzzadási középértékeit összehasonlítottuk a kontrollállatokéval. Külön­böző adagokkal kapott százalékos gátlási értékek grafikus extrapolálásával meghatároztuk azt az 30 adagot, amely a duzzadás 35%-os csökkenését eredményezte (ED35 ). Karragenin-ödéma kiváltására patkányok hátsó mancsain Winter és munkatársai szerint [Proc. Soc. exp. Biol. Med. Ill, 544 (1962)] 0,85%-os 35 nátriumklorid-oldattal készített 1%-os karragenin­oldatból 0,05 ml-t szubplantárisan injektáltunk. A vizsgált vegyületeket az ödéma kiváltása előtt 60 perccel adtuk be. Az ödémagátló hatás értéke­lésére az ödéma kiváltása után 3 óra múlva 40 kapott mérési adatokat használtuk. A módszer a továbbiakban megegyezik a kaolin-ödémával kap­csolatban ismertetett módszerrel. Az akut toxicitást (LD50 ) 135 g átlagos 45 testsúlyú hím és nőstény FW 49 patkányoknak (azonos arányban) való perorális beadással ha­tároztuk meg. A vegyületeket metilcellulózzal eldörzsölve adtuk be. Az LD5 o értéket Litchfield és Wilcoxon 50 módszere szerint azoknak az állatoknak a százalékos arányából számítottuk ki, amelyek a különböző adagok beadása után 14 napon belül elpusztultak. A terápiás tartomány méretére jellemző terá-55 piás indexeket a patkányoknál a perorálisan meghatározott LDS0 értékek és a patkányokon végzett izzadmány ellenes hatás vizsgálatok (kaolin-ödéma és karragenin-ödéma vizsgálatok) során kapott ED3 s értékek hányadosaként ha-60 tároztuk meg. E kísérletek során meghatározott értékeket az 1. táblázatban közöljük. A találmány szerinti vegyületek a kívánt gyulladáscsillapító hatás tekintetében felülmúlják a 65 fenilbutazont. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom