165604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-izotiazolon-származékok fémsó-komplexeinek előállítására, valamint azokat tartalmazó biocidhatású készítmények

3 165604 4 5-klór-2,4-dimetil-3-izotiazolon, 4-bróm-5-klór-2-metil-3-izotiazolon, 4,5-diklór-2-etil- 3-izotiazolon, 4-metil-2-oktil-3-izotiazolon, 4,5-dimetil-2-oktil-3-izotiazolon, 2-benzfl-3-izotiazolőn, 2-benzü-4-5-diklór-3-izotiazolon, 2-benzil-5-klór-3-izotiazolon, 2-(4-etil-benzil>3-izotiazolon, 2-(3,4-diklórfenil)-3-izotiazolon, 2-(3,4-diklórfenil>4-metil-3-izotiazolon, 2-hexil-3-izotiazolon, 2-heptil-3-izotiazolon, 2-(4-klórfenil)-3-izotiazolon, 2-(3,4-diklórfenil)-3-izotiazolon, 2-(3-klórfenil)-3-izotiazolon, 2-fenil-3-izotiazolon, 2-pentil-3-izotiazolon, 2-izopropil-3-izotiazolon, 4,5-diklór-2-oktil-3-izotiazolon, 4-klór-2-oktil-3-izotiazolon, 4-bróm-2-oktil-3-izotiazolon, 4-bróm-2-(4-klórfenil)-3-izotiazolon, 4-bróm-2-butil-3-izotiazolon, 4-metil-2-izopropil-3-izotiazolon, 2-(4-metüfenil)-3-izotiazolon, 5-klór-3-izotiazolon, 4-bróm-3-izotiazolon, 4~bróm-5-klór-3-izotiazolon, 4-jód-2-metil-3-izotiazolon, 5-klór-2-etil-3-izotiazolon, 4-bróm-5-klór-2-etil-3-izotiazolon, 5-klór-2-propil-3-izotiazolon, 4-bróm-5-klór-2-propil-3-izotiazolon, 5-klór-2-butil-3-izotiazolon, 5-klór-2-hexil-3-izotiazolon, 5-klór-2-oktil-3-izotiazolon, 4-bróm-5-klór-2-oktil-3-izotiazolon, 5-klór-2-decil-3-izotiazolon, 5-klór-2-fenil-3-izotiazolon, 1,2-benzizotiazolon, 2-etil-l ,2-benzizotiazolon, 2-butil-l ,2-benzizotiazolon, 2-pentil-1,2-benzizotiazolon, 2-terc-oktil-l,2-benzizotiazolon, 2-nonil-l ,2-benzizotiazolon, 2-para-n-butilfenil-l,2-benzizotiazolon. 2-para-klórfenil-l,2-benzizotiazolon és az ezekhez hasonlók. A találmány szerinti eljárás során a II általános képletű vegyületet, ahol R, R1 és Y a fentiekben megadott, az MXn

általános képletű fémsóval, ahol M, X és n a fentiekben megadott, reagáltatjuk. A reakciót az (1) reakcióegyenlettel szemléltetjük. A reakció során a reakcióba lépő vegyületeket előnyösen sztöchiometrikus mennyiségben használjuk. A 3-izotiazolon vagy a fémsó fölös mennyiségben is használható. A reagáló vegyületek szobahőmérsékleten komplexet képeznek, a reakció hőmérséklete azonban 0 C° és 100 C° között is lehet. A reakció bekövetkezik abban az esetben is, ha szuszpenzió alakjában reagálnak. Ha a reagáló vegyületek oldatban vannak, a reakció szempontjából az oldószer nem lényeges, bármilyen oldószert használhatunk, amelyben a két reakcióba lépő vegyület oldódik. Előnyösen po-5 láris oldószereket, például vizet vagy alkoholokat, például metanolt vagy etanolt használunk. A keletkező 3-izotiazolon-fémsó-komplex csapadék formájában kiválhat az oldatból vagy oldatban maradhat. Az első esetben a termék szűréssel 10 elkülöníthető, az utóbbi esetben a terméket az oldószer eltávolításával különítjük el. Néhány fémhalogenidsó-komplexet úgy is előállítunk, hogy a 3-izotiazolon sósavas vagy 15 brómsavas sóját fémoxiddal, például cinkoxiddal, kalciumoxiddal vagy magnéziumoxiddal reagáltatjuk. A reakciót a (2) reakcióegyenlettel írjuk le. Ez utóbbi reakció körülményeire ugyancsak 20 érvényesek az előzőekben elmondottak. A találmány szerinti eljárás során használt fémsók oldható sók, vagy a reakció során, ahogy 25 a komplex kialakul, oldhatóvá válnak. A 3-izotiazolonok fémsókkal képzett komplexei szilárd halmazállapotú, jellemző olvadás- vagy 30 bomlásponttal rendelkező vegyületek. A legtöbb esetben megfelelő oldószerből, például vízből, etanolból, metanolból, dietiléterből, benzolból, toluolból, metilénkloridból, dimetilformamidból, kloroformból, acetonból. metiletilketonból vagy az 35 ezekhez hasonló oldószerekből, vagy ezek elegyéből kikristályosíthatók. A 3-izotiazolonok - amelyekből a találmány szerinti eljárással fémsó-komplexeket állítunk elő 40 — előállítását és tulajdonságait például a 3 523121 számú USA-beli szabadalmi leírás (1970. augusztus 4.) ismerteti. 45 Az I általános képletű fémsó-komplexeket a benzizotiazolonokból állíthatjuk elő, a benzizotiazolonok egy primer amin és egy orto-haloszulfenilbenzoilhalogenid reakciójával, vagy egy orto-haloszulfenilbenzamid intramolekuláris kon-50 denzációjával állíthatók elő. A benzizotiazolonok előállítását Miller és munkatársai közöték (1970. június 23.), a 3 517 022 számú USA-beli szabadalmi leírásban. 55 A következő példákkal a találmány szerinti eljárást szemléltetjük, anélkül azonban, hogy ezzel szűkítenénk a találmány oltalmi körét. Az 1. táblázatban a fenti eljárás szerint előállított jellemző fémsó-komplexeket (1-56. példa) so-60 roljuk fel. A 2. táblázatban az 1. táblázatban felsorolt komplexek elemanalízisének és olvadáspontjának adatait ábrázoljuk. Az 1. és 2. táblázat után az 1., 13., 17., 19., 23., 53., 54. és 55. példaszámmal jelölt komplexek előállítását rész-65 létezzük. 2