165595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyszerálló polirilátfóliák és bevonatok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 165595 jtiÉk Nemzetközi osztályozás: fuilKp Bejelentés napja: 1973. UI.14. (PO-533) C 08 g 17/04 ^gf Lengyelország-beli elsőbbségei: 1972. III. 15. (P-154 073), 1972. IV. 27. (P-155 001) Közzététel napja: 1974. IV. 27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1975. XH. 31. -Feltalálók: Brzozowski K. Zbigniew vegyészmérnök, Porejko Stanislaw vegyészmérnök, Kaczorowski Janusz vegyészmérnök, Kielkiewicz Jedrzej vegyészmérnök, Warszawa, Lengyelország Tulajdonos: Politechnika, Warszawska, Warszawa, Lengyelország Eljárás vegyszerálló poliarilátfóliák és -bevonatok előállítására 1 A találmány tárgya eljárás önkioltó és vegyszerálló poliarilátfóliák és -bevonatok előállítására. A találmány szerint előállítható poliarilátfóliák és -bevonatok fém-, fa-, kerámia- és más felületek védőbevonataiként hasznosíthatók. 5 A poliarilátok előállítására ismert módszerek közé tartozik a 2,2-bisz(4-hidroxi-fenil)-propán (szakmai nevén „dián") vagy a 2,2-bisz(4-hidroxifenil)-l,l,l-triklór-etán (szakmai nevén „Klórbiszfenol I") és alkil- vagy aril-dikarbonsavklori- 10 dok, így például tereftálsav-, izoftálsav-, ortoftálsav-, adipinsav- vagy szebacinsavklorid közötti polikondenzáció, amely két fázis között végbemenő reakció. A polikondenzációs folyamat 0 C° és 5 C° közötti "hőmérsékleten valamilyen felület- 15 aktív anyag jelenlétében megy végbe. A felületaktív anyag azonban jelentős mértékben rontja a végtermék dielektrqmos tulajdonságait. Az ismert módszerekkel előállítható polarilátoknak viszonylag alacsony a molekulasúlyúk és nem kielégí- 20 tő a hőstabilitásuk. A fólia- vagy bevonatképzésre ismert módszerek lényege abban áll, hogy a poliarilátokat e célra alkalmas szerves oldószerek elegyében, rendszerint metilén-klorid és tetraklóretán elegyében feloldják, majd az így ka- 25 pott oldatot keringtetett levegővel szellőztetett, szigetelt kamrában elhelyezett, pontosan vízszintesre beállított lemezre öntik. Ilyen körülmények között az oldószerelegy 24 órán belül elpárolog, majd ezután a kapott fóliát először további 24 30 órán át hevítik. Az így előállított poliarilátfóliáknak viszonylag kedvező a hőstabilitásuk, továbbá mechanikai, elektromos és optikai tulajdonságaik előnyösek, azonban vegyszerállóságuk különösen klórozott alifás szénhidrogénekkel szemben nem kielégítő, miáltal felhasználhatóságuk erősen korlátozott. Azt találtuk, hogy önkioltó, kémiailag igen ellenálló fóliák és bevonatok állíthatók elő új típusú poliarilátok klórozott alifás szénhidrogének elegyében, előnyösen tetraklór-etán és metilénklorid elegyében végzett feloldása, a kapott oldat öntése és az alkalmazott oldószerek elpárologtatása útján, ahol olyan új poliarilátokat használunk, amelyeket fázisok közötti polikondenzáció vagy oldószeres polikondenzáció útján állítottunk elő legalább egy I általános képletű 2,2-bisz(helyettesített-fenil)-l,l-diklór-etilén - ahol R jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkoxicsoport, továbbá X és X' hidrogénatomot, halogénatomot, vagy rövidszénláncú alkilcsoportot jelentenek, és jelentésük azonos vagy eltérő lehet - és adott esetben legalább egy II általános képletű bisz(4-hidroxi-aril)-alkán - ahol Z és Z1 hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilcsoportot jelentenek, és jelentésük azonos vagy eltérő lehet, továbbá A jelentése adott esetben rövidszénláncú alkánsawal észterezett 4-hidroxi-fenil- vagy 4-hidroxi-naftilcsoport -, valamint legalább egy III 165595