165539. lajstromszámú szabadalom • Berendezés akkumulátorelektrodák formálására

165539 3 4 nak, amelyek nem teszik lehetővé az eljárás hatásos kihasználását időben többször ismétlődő formálási ciklus esetében. Viszonylag csekély ciklus után már megállapítható, hogy az ólomból, illetve egy ólom-antimon ötvözetből kialakított érintkezősíneknél az érintkezési helyeken fokozott korrózió jelenik meg, amely az érintkezősín és a rajta fekvő elektróda között a tökéletes érintkezést természetesen lehetetlenné teszi. A formáló edényben ennek következtében rendezetlen eloszlásban találhatunk formált és még formálatlan elektródákat is. Ez egyrészt már az elektródák kivételekor nagy munkaidő kiesést eredményez, mivel minden egyes elektródát vizuálisan meg kell vizsgálni, másrészt pedig a még formálatlan elektródákat ismét vissza kell helyezni és a formálást folytatni kell. Az érintkezősíneken fellépő korróziós jelenségeknek az a következménye, hogy a formáló edénybe helyezett kettős elektródákat először át kell vezetni a formáló elektrolitén mielőtt az elektródák a tulajdonképpeni érintkezőrészeken felfeküdnének. Az elektroliton való keresztülvezetés során az akkumulátorlemezek érintkezési helyeit az elektrolit benedvesíti. Ennek következtében az érintkezősín érintkezési helyeinél az agresszív elektrolit keresztülhatol a szigetelő elválasztófolyadék által létrehozott rétegen. A formálás során az érintkezési helyeken keletkezett korróziós termékek az érintkező rész és az elektródák között olyan átmeneti ellenállást hoznak létre, amelynek a gyakorlatban egyáltalán nem elhanyagolható negatív hatása van. Az egyes akkumulátorlemezek egyetlen formáló áramkörben való többszörösen összegzett párhuzamos kapcsolása következtében az elektromos veszteségek olyan nagymértékben megnövekszenek, hogy az adott termelési feltételek mellett már gazdaságos és rentábilis formálást nem lehet megvalósítani. Ez a negatív hatás az érintkezősínek anyagának nem megfelelő megválasztása során tovább fokozódik, mint például ólom-antimon ötvözetből készült áramvezető érintkezősínek esetében. Az érintkezési helyeken átfolyó formáló áram következtében létrejött feszültségesés miatt olyan szulfát és oxidképződés indul meg, amelynek fajlagos ellenállása két-három tízes nagyságrenddel meghaladja a fémét, és a fém paszsziválását eredményezi. Mint már említettük az érintkezősínek fokozódó korróziója esetén az elektromos veszteségek olyan naggyá válnak, hogy az áramköröket többé nem lehet teljesen kihasználni. Célunk a találmánnyal egy olyan berendezés létrehozása, amely mentes a fent említett hiányosságoktól és amelynek a teljes formálási folyamatban való alkalmazásával a munka termelékenysége fokozódik és nagyobb használati értéket is biztosít. A találmány feladata berendezés létrehozása akkumulátor elektródák formálására, az érintkezősínek anyagválasztékának optimalizálásával olyan anyag alkalmazására amely naszcensz savak jelenléte miatt fokozott elektrokémiai korróziós hatásokkal szemben közömbös, valamint a fenti alkalmazási céloknál előírt kritériumokat teljes egészében kielégíti. A találmánnyal a feladatot úgy oldjuk meg, hogy a korrózióálló érintkezősíneket olyan anyagból készítjük, amely specifikus jellegzetességei következtében nem hajlamos a passziválódásra, amikor ezt a formálásnál kialakult körülmények elősegítik. Ilyen anyagok előnyösen a fémes két- vagy többkomponenses ötvözetek, amelynél az egyik ötvözőnek az elektrokémiai potenciálsorozat osztályozása szerint az ólomhoz képest pozitív elektródpotenciálja és a többi ötvözőnek az ólomhoz képest negatív elektródpötenciálja van. Az ötvözet elektro negatívabb ötvöző jenek akkor lesz fokozott szerepe, amikor közvetlenül az érintkezési helyeken jelenlevő naszcensz savak következtében keletkezett korróziós termékeket, például szulfátokat és oxidokat az áram folyási ideje alatt olyan mértékben redukálja, hogy a formálandó elektróda és az érintkezősín közötti érintkezési helyen tökéletes érintkezési felületet biztosít. Ezen elektrokémiailag rendkívül előnyös feltételek mellett a sínanyag és az elektródakivezetés érintkezésénél fellépő átmeneti ellenállást is olyan kis értéken tudjuk tartani, hogy ennek a formáló áramkörre gyakorolt veszteséget okozó hatása minimális. Ugyanezen hatást adott körülmények között gazdaságos és még előnyösebb jellemzőkkel elérhetjük a találmány szerinti megoldás egy másik változatával is. Ennél olyan érintkezősínt hozunk létre, amelynél a sín a fent már leírt módon kiválasztott elrendezési elv szerint az ólomnál elektropozitívabb fémből áll és ezt egy ólomnál elektronegatívabb fémmel belső érintkezővé összekapcsoljuk. Ezt például az elektropozitívabb anyag lemezelésével érjük el, vagypedig más hagyományos rétegezési eljárással realizáljuk. Az érintkezési felületeknél, illetve a határfelületeknél azonban mindig a lehetséges legkisebb veszteségű áramátmenetet tételezünk fel. Az érintkezősínek passziválásának elkerülésére vonatkozó egy további lehetőség abban áll, hogy olyan anyagot választunk érintkezőelemeknek, amely a formáló elektrolittal, a szerves szigetelőfolyadékkal és a fokozottan veszélyes elektrokémiai formálási körülményekkel szemben közömbös. Ehhez előnyösen olyan nemfémes vezetőket • vagy olyan villamosan vezető műanyagokat alkalmazunk, amelyek például grafittal vagy fémforgáccsal vannak impregnálva és amelyeknek bizonyos körülmények mellett fémes belső része van. A találmányt a továbbiakban egy kiviteli példa alapján ismertetjük részletesebben. Az elektrokémiailag aktív masszával bevont. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2