165536. lajstromszámú szabadalom • Feszültségátalakító

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. III. 29. (GA—1087) Közzététel napja: 1974. IV. 27. Megjelent: 1976. I. 31. 165536 Nemzetközi osztályozás: H 02 m 3/22 Feltalálók: Molnár Imre András oki. vülaimosimérnök, Németh János oki. villamosmérnök, Total Istvánná oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Gamma Művek, Budapest Feszültségátalakító A találmány tárgya feszültségátalakító pozitív RC visszacsatoló lánccal ellátott kétfokozatú komplementer erősítővel, valamint feszültség­átalakító transzformátorral és ennek szekun­dertekercsére kötött egyenirányítóval. A feszült­ségátalakító olyan elektronikus fogyasztók jó hatásfokú tápfeszültségforrása, amelyek statikus fogyasztása elenyészően kicsi. Az ismert megoldások között első helyen em­lítendők a hagyományos blocking oszcillátoros megoldások. Ezek az úgynevezett együtemű át­alakítók. Valamennyi együtemű egyenfeszültség át­alakító felbontható két részre: egy transzformá­torból és tranzisztorból (elektroncsőből) álló oszcillátorra és a transzformátor szekunder ol­dalán levő egyenirányítóra. Az oszcillátor kis eltérésekkel az összes típus­nál gyakorlatilag ugyanaz, mégpedig olyan egy­tranzisztoros pozitív induktív visszacsatolású relaxációs oszcillátor, melynek vagy a transz­formátor-vas telítődése, vagy külső időzítőkör határozza meg a rezgés frekvenciáját. Kis tel­jesítményű rendszereknél leggyakrabban RC-időzítésű kapcsolásokat alkalmaznak. Az egyenirányítók kapcsolási elrendezése alapvetően háromféle: Az elsőnél az egyenirányító-eszköz mindaddig lezárt állapotban van, amíg a primer oldalon a tranzisztor vezet. A telepből felvett energiát ez-10 15 20 25 30 alatt a transzformátor induktív eleme tárolja. Amikor a tranzisztor lezár, a transzformátor primer tekercse lekapcsolódik a telepről, és az egyenirányítót a keletkező, az eredeti feszült­séggel ellentétes polaritású feszültséglökés nyit­ja. Ennek a megoldásnak fő hátránya, hogy mi­vel állandó teljesítményt ad le a szekunder ol­dalon, a kimenő feszültség a terheléssel lineá­risan változik. Ennek következtében, ha stabil kimenő feszültségre van szükség, esetenként bonyolult vagy a hatásfokot nagymértékben rontó stabilizálásra van szükség, ami különö­sen nagy feszültségeknél igényel viszonylag nagy teljesítményt és így főleg kis statikus fo­gyasztású rendszerekben gazdaságtalan az alkal­mazása. Kedvezőbb megoldást eredményez az egyenirányítók második fajtája, ahol az egyen­irányító abban a periódusban vezet, mikor a tranzisztor is vezet, így a kimenő feszültség a transzformátor-áttétellel meghatározott értékű és a teljesítményt közvetlenül a telep szolgál­tatja. Ennek a megoldásnak a hátránya főleg nagy áttételeknél jelentkezik, ahol nehéz a transzformátort kis méretekben előállítani úgy, hogy a tekercs-kapacitások ne hassanak káro­san a jó hatásfokú működésre (a rezonancia­frekvenciának jóval a működési frekvencia fö­lött kell lennie), azonkívül a lezárási periódus kezdetén kialakuló feszültséglökés ellen külön elemmel kell védeni a tranzisztort. A harmadik 165536

Next

/
Oldalképek
Tartalom