165536. lajstromszámú szabadalom • Feszültségátalakító

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. III. 29. (GA—1087) Közzététel napja: 1974. IV. 27. Megjelent: 1976. I. 31. 165536 Nemzetközi osztályozás: H 02 m 3/22 Feltalálók: Molnár Imre András oki. vülaimosimérnök, Németh János oki. villamosmérnök, Total Istvánná oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Gamma Művek, Budapest Feszültségátalakító A találmány tárgya feszültségátalakító pozitív RC visszacsatoló lánccal ellátott kétfokozatú komplementer erősítővel, valamint feszültségátalakító transzformátorral és ennek szekundertekercsére kötött egyenirányítóval. A feszültségátalakító olyan elektronikus fogyasztók jó hatásfokú tápfeszültségforrása, amelyek statikus fogyasztása elenyészően kicsi. Az ismert megoldások között első helyen említendők a hagyományos blocking oszcillátoros megoldások. Ezek az úgynevezett együtemű átalakítók. Valamennyi együtemű egyenfeszültség átalakító felbontható két részre: egy transzformátorból és tranzisztorból (elektroncsőből) álló oszcillátorra és a transzformátor szekunder oldalán levő egyenirányítóra. Az oszcillátor kis eltérésekkel az összes típusnál gyakorlatilag ugyanaz, mégpedig olyan egytranzisztoros pozitív induktív visszacsatolású relaxációs oszcillátor, melynek vagy a transzformátor-vas telítődése, vagy külső időzítőkör határozza meg a rezgés frekvenciáját. Kis teljesítményű rendszereknél leggyakrabban RC-időzítésű kapcsolásokat alkalmaznak. Az egyenirányítók kapcsolási elrendezése alapvetően háromféle: Az elsőnél az egyenirányító-eszköz mindaddig lezárt állapotban van, amíg a primer oldalon a tranzisztor vezet. A telepből felvett energiát ez-10 15 20 25 30 alatt a transzformátor induktív eleme tárolja. Amikor a tranzisztor lezár, a transzformátor primer tekercse lekapcsolódik a telepről, és az egyenirányítót a keletkező, az eredeti feszültséggel ellentétes polaritású feszültséglökés nyitja. Ennek a megoldásnak fő hátránya, hogy mivel állandó teljesítményt ad le a szekunder oldalon, a kimenő feszültség a terheléssel lineárisan változik. Ennek következtében, ha stabil kimenő feszültségre van szükség, esetenként bonyolult vagy a hatásfokot nagymértékben rontó stabilizálásra van szükség, ami különösen nagy feszültségeknél igényel viszonylag nagy teljesítményt és így főleg kis statikus fogyasztású rendszerekben gazdaságtalan az alkalmazása. Kedvezőbb megoldást eredményez az egyenirányítók második fajtája, ahol az egyenirányító abban a periódusban vezet, mikor a tranzisztor is vezet, így a kimenő feszültség a transzformátor-áttétellel meghatározott értékű és a teljesítményt közvetlenül a telep szolgáltatja. Ennek a megoldásnak a hátránya főleg nagy áttételeknél jelentkezik, ahol nehéz a transzformátort kis méretekben előállítani úgy, hogy a tekercs-kapacitások ne hassanak károsan a jó hatásfokú működésre (a rezonanciafrekvenciának jóval a működési frekvencia fölött kell lennie), azonkívül a lezárási periódus kezdetén kialakuló feszültséglökés ellen külön elemmel kell védeni a tranzisztort. A harmadik 165536