165482. lajstromszámú szabadalom • Elektrod-szerkezet villamos áram vezetésére, korrozív hatású környezetben lévő berendezésekhez

3 A találmány szerinti megoldással tehát azt a problémát kell megoldani, hogy az elektrolizáló cella anódjának és katódjának áramellátását és az áramnak az anódtól és a katődtől történő elvezetését, korróziót előidéző környezetben, olyan vezető 5 anyagú csatlakozó szerelvények segítségével végezzük el, melyek az elektrolizáló cella elektródjaihoz vannak csatlakoztatva, jó vezetőképességüek, a rajtuk áthaladó áramnak csak kicsi a feszültségesése, korróziónak ellenállnak és élettartamuk 10 hosszú. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően ezt oly módon hajtjuk végre, hogy egy sürün folyó, grafit alapanyagú jó vezető tulajdonságú masszával vesszük körül az elektróddal összekötött csatlako- 15 zószerelvényt, tehát az elektródkivezetést. A találmány szerinti massza előnyösen az elektród testén belül köröskörül teljesen beburkolja a csatlakozószerelvényt, amely érintkezik az elektród-kivezetésekkel. Ezen a módon a fürdőt alkotó össze- 20 tevők, vagy a klórgáz — amely vagy az elektródba vagy az elektróda kivezetése helyén a cellából kifelé igyekszik-, nem kerülnek érintkezésbea csatlakozószerelvénnyel, mert az elektród és a csatlakozószerelvény között levő védőmassza ezt meg- 25 akadályozza. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő elektród-elrendezést ugy is ki lehet alakitani, hogy a korrózióra érzékeny, kis ellenállású, villamosan vezető, rud alakú csatlakozószerelvényt közömbös, 30 gáznemű közeggel vesszUk körUl abban a tartományban, ahol az elektrolizáló cella falán áthalad, majd a cellába benyúló elektródba hatol, és e semleges gáz nyomása akkora, hogy a korroziv hatású folyékony és gáz halmazállapotú anyagok alkotóinak 35 a csatlakozószerelvénnyel való érintkezését meg-1 gátolja, s ugyanakkor a semleges gáz révén mód van arra, hogy a cellában levő korroziv folyadék bármilyen módon történő esetleges behatolását észlelni és jelezni lehessen. Ha tehát szűkebb te- 40 rületre vonjuk a találmány szerinti megoldás lényegét, akkor a találmány egy több részből álló elektródszerkezet, melyben egy hosszúkás alakú, vezető anyagból álló burkolat veszi körül a kívülről bejuttatott hűtőközeggel hűtött, kis ellenállású csat- 45 lakozószerelvényt, amely a cella falán áthaladva a cellán belül levő elektródban foglal helyet, az elektróddal koncentrikusan viszont egy külső szigetelő burkolat van kialakitva oly módon, hogy ez utóbbi ugyanakkor gyürü alakú, külső védőburkolatot képez 50 az elektrődszerkezetet körülvevő korroziv hatású elektrolittel szemben. Az elektródok üzemelése közben tehát a jó vezető tulajdonságú, korroziv folyadék a vezető anyagú, és elektródot körülvevő belső elektródhüvellyel nem érintkezhet, sőt ezt 55 eleve ki lehet zárni ugy is, hogy a korroziv tulajsonságu folyadékba megfelelő mennyiségű fogyasztó-anyagot viszünk be egy olyan részen, amely az áramvezető szervetkörűlvevő burkolattól távol van, vagy ugy, hogy a szerelvényt megfelelő tömszelen- 60 cével vesszUk körül, amely biztositja a megfelelő hőmérsékletet az egyébként is hűtött, kis ellenállású áramvezető szerv számára. A találmány szerinti elektrődszerkezet igen nagy előnye az, hogy hatásosan van védve a fém- 65 4 aluminium előállítására szolgáló elektrolitot képező anyagok korroziv hatásával szemben, mely anyagok oldott állapotban vannak a fürdőben, s ugyanakkor az elektrolizáló cella élettartamát is növelni lehet. További előnyként jelentkezik az is, hogy a korroziv hatású folyadéknak az elektróddal történő esetleges érintkezését, az elektród kezdeti meghibásodását, illetve a korroziv folyadéknak a kis ellenállású belső szerelvény közelében a cella falának tartományába történő behatolását ki lehet jelezni. További előnye a találmány szerinti megoldásnak az, hogy általa lehetett megoldani azokat a problémákat, amelyek eddig abból adódtak, hogy aluminiumkloridból fémaluminium kinyerésére alkalmas és megfelelő elektrolitot nem lehetett használni. A találmány tárgya tehát egy olyan elektródszerkezet, amelynek segitségével aluminiumkloridból fémaluminiumot lehet előáUitani az e célra alkalmas elektrolizáló cellában. A találmány szerinti megoldást az alábbi leirás és a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti megoldásnak megfelelő elektródszerkezetet ábrázolja metszetben, a 2. ábra az 1. ábrán látható elektród rajzán levő II-II metszővonal szerintimetszetrajz. Az 1. ábrán hosszmetszetben látjuk a 10 elektródot, amely egy elektrolizáló cella (a rajzon nincs ábrázolva) falára van szerelve. Az elektród fémaluminium kiválasztására alkalmas. A cella fala, amelyet csak töredékesen mutatunk be, és amely egyaránt lehet egy akár felül, oldalt vagy egyéb határolőfelületen lezárt edény fala — viszonylag vastag, hőálló, szigetelt 12 fal (ezt is csak részben látjuk a rajzon) amelyet kívülről a 13 fémlemez borít. Ezafémlemez vezető tulajdonságú anyagból áll és megfelelőképpen földelve van. A cella fala rendszerint erősen korroziv hatású környezetben van, amint általában az oldott állapotú alkálisó-fürdőben levő aluminiumklorid — amelyből a fémaluminiumot nyerjük ki — ezt a környezetet előidézi. A sófürdobén ugyanis egy vagy több alkálifém sója van jelen ugy, hogyafürdő alkotói, továbbá a klőrgáz - amely az elektrolízis folyamán keletkezik—erős korrodáló tulajdonsággal rendelkezik, ez a hatás pedig növekszik az elektrolízishez szükséges üzemi hőmérsékleten. Az ábrázolt 10 elektród szerkezetében van a 14 főelektród. Ez az elektród benne van az elektrolizáló cellában, tehát ki van téve az emiitett anyagok korroziv hatásának, s a főelektródon belül foglal helyet — célszerűen hosszúkás fémrúd alakjában — a kis ellenállású, jő áramvezető 16 áramvezető szerv, mely áthalad az elektrolizáló cella falán, s kinyúló végén legalább egy kivezetése van. Maga a 16 áramvezető szerv a főelektródnak 18 furatában foglal helyet. A főelektród egyik vége a cella falához illeszkedik, másik vége viszont a cella-2