165479. lajstromszámú szabadalom • 1,2-dialkil-3,5-difenil-pirazóliumsókat tartalmazó herbicid kompoziciók, valamint eljárás azok hatóanyagának előállítására

165479 6 így n~propanol és víz elegyét használjuk. Álkiiezőszerként üélszerűmek bizonyulnak például áz alkÜ^táiogenidék, az alkiMcetátaki alkilnszulfátök, alMl-nitrátok, alkil-fó§zfátoífc, älkil-karbonátak, alkil-perklorátak, álkÜ-hidrögén-szülfátak, alkil-métil-íszülfátók és alkil-tolUol-szulfonátok, ahol az említett vegyületek 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-csoportjai képezik a megfelelő I általános képletű vegyület álkil-szubsztituenséit. Egyidejűleg aniöncsére is végezhető, hogy a kívánt kation a kívánt anionhoz vagy anionokhoz kapcsolódhasson. A IV általános képletű pirazolok és az alkilezőszer ekvimolekuláris mennyiségben reagálnak egymással. Azonban gyakran előnyös az alkilezőszert feleslegben használni. Az alkilezéshez szükséges optimális reakciókörülmények a használt reakciópartnerektől függnek. A reakció foganatosítására a pirazolt, az alkilezőszert és előnyösen a savmegkötő anyagot, valamint az oldószert elegyíteni szükséges, A reakció gyakran már szobahőmérsékleten végbemegy. Amennyiben nem, úgy a reakcióelegyet olyan hőmérsékletre melegítjük, hogy á reakció végbemenjen. Ha az alkalmazott alkilezőszer illékony, mint például a metil-klorid, akkor a reakciót előnyösen nyomás alatt tartott zárt edényben foganatosítjuk a reagens veszteségének megelőzésére. Az 1-alikil-pirazolok kvaternerezését úgy végezzük, hogy a vegyületeket legalább ekvimolekuláris mennyiségű, a fentiekben említett alkilezőszerrel reagáltatjuk. A kvaternerezést előnyösen oldószer, így például 1—4 szénatomot tartalmazó alkohol; keton, így aceton, metil-izöbutil-keton, metil-etil-keton vagy ciklohexanon; klórozott szénhidrogén, így kloroform; éter, így dietil-éter, metil-etil-éter vagy di-n-propil-éter; aprotonos oldószer, így dimetü-szulfoxid vagy dimetil-formamid; vagy különösen előnyösen xilol, toluol vagy benzol jelenlétében foganatosítjuk. A kvaternerezés foganatosítására a reaikciópartnereket és az oldószereket 35 °C és 190 °C, előnyösen 50 °C és 125 °C közötti hőmérsékleten elegyítjük. Minthogy az l-alkil-pirazol és az alkilezőszer ekvimolekuláris mennyiségben reagálnak egymással, előnyösen 1:1 mólarányban használjuk őket, azonban valamelyik reakciópartner kis feleslegben (legfeljebb 10%) is használható. Ha az alkilezőszer illékony, mint például a metil-klorid, előnyösnek bizonyul — mint azt már az alkilezésnél említettük — a kvaternérezéshez nyomás alatt tartható zárt reákciőedény használata. Ha kiindulási anyagként aszimmetrikusan szubsztituált diketont használunk, és az előállítani kívánt I általános képletű vegyületben Rí R2-től eltérő jelentésű, így a fentiekben ismertetett eljárás során izomerek elegye képződik. Ilyen esetekben általában az izomerek elegyét használjuk a találmány szerinti herbicid kompozíciók hatóanyagaként. Amiennyiben viszont az izomerek elkülönítése kívánatos, akkor ismert módon hagyományos elkülönítési módszerekkel, Így például frákeionált kristályosítással az izomerek elkülöníthetők. Á fentiekben ismertetett gyűrűiképzési és al-5 kilezési eljásás során előfordul, hogy először olyan sót állítunk elő, amelynek anionja eltér a herbicid kompozícióban ••használni kívánt aniontól. Ez esetben az anioncseré elvégezhető egy következő reakciólépés során, amelyet a B reakció-10 vázlatban ábrázolunk. A B reakcióvázlatban m, Rí, R2, Y, Y', Z és Z' jelentésié a fenti, míg W aniont jelent, és ni' értéke 1, 2 vagy 3. Az anioncsere foganatosítására az eredetileg képződött sót például ioncserélő gyantával ke-15 zeljük. E célra alkalmasnak bizonyulnak például az erősen bázikus szerves anioncserélő gyanták, így többek között a kvaterner ammóniumsők. Ha a gyanta más anion sójának formájában van jelen, mint amilyen anionra akarjuk a ke-20 zelendő vegyület anionját kicserélni, úgy a gyan-* tát előzetesen a bevinni kívánt anion sójának vizes oldatával kezeljük. Például ha a gyanta kvaterner ammónium-klorid, és pirazolium^nit.rátot kívánunk előállítani, akkor a gyantát elő-25 zetesen nátrium-'nitrát vizes oldatával kezeljük. Adott esetben a pirazóliumsó anionja rnás módon is lecserélhető. Például egy pirazólium-4üorid könnyedén átalakítható a megfelelő bromiddá vagy jodiddá nátrium-bromiddal vagy nátri-30 um-jodiddal oldószerben, így például acetonban végzett kezelés útján. Egy pirazóliumsó, így például egy klorid átalakítható a megfelelő perkloráttá az említett só vizes oldatának perklórsavval végzett kezelése útján, minthogy a kevésbé 35 oldható perklorát kicsapódik az oldatból. A bromidok vagy a jodidok pedig könnyedén átalakíthatók tribromidoikká vagy trijodidolkká a monobromid vagy a monojodid oldószerrel, például etanollal alkotott oldatának brómmal vagy jód-40 dal végzett kezelése útján. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek újak, kivéve azt az esetet, ha X~m I-1-, CIO4-1- vagy CH-iont jelent, Y, Z, Y' és Z' jelentése hidrogénatom, míg Rt és 45 R2

metil-csoportot jelentenek. Az l,2-dimetil-3,5-difenil-p;irazólium-jodidöt ismerteti a Bulletin De La Societe Chirnique De France, 5, 1687—1698 (196i9). A megfelelő perklorátot viszont a Zhurnal Obshshei Khimii, 40, 50 kötet, 9. szám, 2072—2078 (1970. szeptember), illetve az említett cikk angol változata, a Journal of General Chemistry, U.S.S.R. 40, 2057—2062 (1970) ismerteti. Bár a megfelelő kloridot eddig még nem ismertették, mint önmagában ismert 55 tiszta vegyületet, jelen lehet, bár megnevezetlenül, az említett perklorát-iszintézis szennyező anyagaként. Mindazonáltal az említett közleményekben nincs semmiféle utalás a találmány szerinti her-60 bicid kompozíciók hatóanyagát képező I általános képletű vegyületek hasznosíthatóságát, valamint az előnyös vegyületek különös előnyeit illetően. Mint már korábban említettük, az 1,2-dimetil-85 -3,5-difenií-pirazólium-klorid nem tekinthető a