165461. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázt vagy ömlesztett fémet tartalmazó 700 C fok fölötti hőmérsékletű folyadékok oxigéntartalmának meghatározására

165Ü1 a kezelés közbeni mechanikai és egyéb károso­dástól. A sárgaréznél vagy alumíniumnál előnyö­sebb acélból levő sapkák alkalmazása, mivel ez használat előtt a mechanikai sérülésekkel szem­ben jobb védelmet ad, ezenkívül magasabb az olvadáspontja, ami bemerülés folyamán kívá­natos módon késlelteti a megolvadási időt. A 44 tartó alsó végén 46 tartály van, amely a 14T, 20T és 34 csatlakozóvégeket fogadja be. A csatlakozóvégek millivoltokat jelző 48 regisztráló készülékhez vannak kötve. A regisztráló készü­lék előnyösen két írószerkezetes feszültségosztós 82 típusú, amelyhez a hőelemhez kötött megfe­lelő kéterű 52 kiegyenlítő vezeték és az oxigént érzékelő galvánelemhez kötött 50 kéterű veze­ték tartozik. A 44 tartó hossza kívánság szerint változtatható, és a tartó el is hagyható. Az al­katrészeket a bemerülés folyamán túlhevüléstől kartonpapír vagy kerámia anyagú 54 és 56 hü­velyek védik. Az ömlesztett acélba való gyakor­lati bemerülési idő 20 másodpercnél kevesebb. A tömör kartonpapír elszenesedik, azonban nem ég el, mivel az ömlesztett fém az égéshez nem szolgáltat oxigént. Működés közben az érzékelő egységet az öm­ledékbe, illetve folyadékba megfelelő mélységre nyomjuk. Az 54 és 56 hüvelyek az olvadék, illet­ve folyadék szintje fölött vannak. így az érzé­kelő egység vezetékeit és felső alkatrészeit meg­védik az ömlesztett fém káros hatásaitól, amely fém oxigéntartalmát érzékelni kívánjuk. A 40 és 42 acélsapka megvédi az érzékelő egységet a sa­lak károsító kémiai hatásától akkor, amikor az érzékelő egységet a salakon keresztül a megöm­lesztett fémbe süllyesztjük. Amikor a stabilizált cirkondioxid anyagú elektrolittárcsa érintkezés­be kerül az ömlesztett acéllal, az utóbbi elekt­ródként hat és egy galvánelem jön létre, amely a következőképpen szemléltethető: Mo, Cr + Cr20 3 Zr0 2 (CaO) Fe—O, Mo Mo, Cr, Cr20;,, Zrb 2 (CaO szilárd halmazálla­potban és FeO folyékony fázisban). Az elektrolitén keresztül mérhető feszültséget a következő egyenlet határozza meg: E = 2,303 RT nF~ log (0%) K-tPo^ (1) ahol E = az elektrolitén keresztül mérhető feszültség voltokban, R = 1,987 kal/g-atomfok, a gáz állandó, T = hőmérséklet Kelvin-fokban, n = 2, oxigénre a grammatomsúlynyi egyenér­ték, F = 23,061 cal'elektronvolt, a Faraday állandó, P0 2 = a Cr->C>3 disszociációs oxigénjének nyomá­sa tiszta krómmal való egyensúlyban, K = oxigénnek folyékony vassal való reakciójá­hoz az egyensúlyi állandó 1/2 02 (g 1 atm) = 0 (1 súlyszázalék vasban) (2) Az ismert termodinamikai összefüggésből Cr— Cr2 0 3 egyensúlyhoz a K és P02 1 / 2 egyensúlyi ál­landó hőmérséklettől való függése 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 logK log poi 1' 2 (atm 1 / 2 ) 6120 + 0,15 49,700 + 4,47 (3) (4) 10 15 A fenti egyenleteket kombinálva és az állan­dók értékeit behelyettesítve a következő egyen­letet kapjuk, amely a folyékony acélban levő oxigéntartalmat súlyszázalékban adja a Cr— —Cr2C>3 vonatkozási elektródon millivoltokban kifejezett elektromos erő (E) és Kelvin-fokok­ban mért T hőmérséklet függvényében log (0%) = 4,62 13,5-80—10,08 E T (5) Az érzékelő egységnek olvadékba, illetve fo-r; lyadőkba nyomása után néhány másodperc alatt állandó elektromotoros erőt kapunk, és 40' per­cig az oxigéntartalom folyamatosan leolvasható. Az előzőek során az érzékelő készülék alkat­részeinek anyagaként olyan anyagokat adtunk meg, amelyek nagyon előnyösnek és sikeresnek bizonyultak folyékony acélban levő oxigéntarta­lom meghatározásánál, azonban az anyagok mi­nősége változtatható, ha az anyag megfelel a következő követelményeknek. A 10 elektrolit­tárcsának szilárd oxidnak kell lenni; és a fel­használási körülmények között — főként az al­kalmazási hőmérsékleten és parciális oxigénnyo­máson — az oxigéniont vezetni kell és ugyan­akkor az elektromos vezetőképességénél?: jelen­téktelennek kell lenni. Azokkal az anyagokkal, amelyekkel érintkezésbe kerül, nem szabad re­akcióba lépni. Például Zr02 3—10 súlyszázalék CaO-al vagy MgO-al, vagy Th02 3—20 súlyszá- •. zalék Y20.3-al, Al2 Os-al vagy MgO-al olyan anyag, amely különböző viszonyok között a célnak megfelel, azonban nem használható vala­mennyi elektrolit mindenféle típusú folyadékhoz. A 112 vonatkozási elektródnak a fém és a fém oxidja kondenzált fázisú keverékéből kell lenni, amely nem olvad könnyen azon a hőmérsékle­ten, amelynek ki van téve, és nem reagál szá­mottevően azokkal az anyagokkal, amelyekkel érintkezik. Az acélhoz való felhasználás céljaira legmegfelelőbb a Cr—Cr2C"3. Használható a Mo—Mo02 , Ta—Ta0 2 , W—W0 2 , Ni—NiO, Fe—FéO és Co—CoO is, azonban ezek nem hasz­nálhatók valamennyien mindenféle típusú folya­dékhoz. A 14 és 20 rudak Mo helyett készíthe­tők Pt. Rh, Pt és Rh, W, Ta, W és Re, Cr anyag­ból és ezek ötvözeteiből is. A Ni, Co, Fe, Cu, AI, Sn, Zn, Mg és ezek ötvözetei a legtöbb fém, így Al, Zn, Cu, Cr, Ni, Co és Sn vizsgálatára, vala­mint a legtöbb gáz vizsgálatára használhatók. Bár a találmány szerinti berendezéshez fontos az anyagok jó megválasztása, azonban találmá­nyunk legfontosabb jellemzőit nem az anyagok minősége, hanem az alkatrészek kialakítása és mechanikai elrendezése adja. A 2., 3. és 4. ábrán a találmány szerinti beren­dezés egy további előnyös példaképpeni kiviteli alakja van szemléltetve. E kiviteli alaknál az 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom