165417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1,1-difenil-1-alkoxi-3-aminopropán-származékok előállítására

165417 állítása a találmány értelmében oly módon történik, hogy (II) általános képletű benzhidrilétereket — e képletben R az előzőekben megadott jelentésű — cseppfolyós ammóniában mint oldószerben alkáliamidokkal reakcióba hozunk, és a keletkező (III) általános képletű alkálifémvegyületeket, ahol Me alkálifématomot képvisel, R jelentése pedig az előzőekben megadottakkal egyezik, ugyancsak cseppfolyós ammóniában (IV) általános képletű N-szubsztituált aminoetilhalogenidekkel — e képletben Hal halogénatomot képvisel, Rj és R2 pedig az előzőekben megadottakat jelenti — vagy ezek sóival reagáltatjuk, majd a kapott bázisokat sókká alakítjuk, illetve a bázisokat a sókból felszabadítjuk. Lehetőség van arra, hogy az alkáliamidot, például a nátrium- vagy káliumamidot in situ reagáltassuk. Nagyon kedvező, ha az amidot közvetlenül a cseppfolyós ammóniában állítjuk elő oly módon, hogy alkálifémet és valamely alkalmas katalizátort, így például ferrinitrátot adagolunk az ammóniába, és csak ezután visszük be a (II) általános képletű étert. Az alkáliamidot sztöchiometrikus mennyiségben vagy feleslegben alkalmazhatjuk. Amennyiben kiindulóanyagokként sókat használunk, az alkáliamid mennyiségét megfelelően növelni kell. A savas oldatokból az (I) általános képletű vegyületek sóit különítjük el, amelyeket vagy sókként használunk fel vagy szabad bázisokká, illetve más savakkal alkotott sókká alakítunk. Ilyen sókként például a hidrogénhalogenideket, szulfátokat, tartarátokat, mandelátokat, fumarátokat és ciklohexilszulfamátokat nevezzük meg. A szabad bázisok előállítása ismert módszerek segítségével történik. A kiindulóanyagokként szolgáló aminoetilhalogenidek részben újak. Előállításuk úgy történik, hogy a megfelelő aminoetanolt tionilkloriddal reagáltatjuk. Az aminoetanolok pedig úgy készíthetők, hogy etilénoxidot a megfelelő primer vagy szekunder aminnal reagáltatunk. A találmányt a következőkben példákon is bemutatjuk. 1. példa 28,1 g nátriumamidot 700 ml folyékony ammóniában szuszpendálunk, és a szuszpenzióhoz hozzácsepegtetjük 119 g benzhidrilmetiléter 150 ml éterrel készített oldatát. Az elegyet egy óra hosszat keverjük, majd hozzácsepegtetjük 72 g /?-klóretil-allilamin 200 ml toluollal készült oldatát, és az egészet két óra hosszat keverjük. Az ammónia ledesztillálása után a maradékhoz sósavat adunk, és a kikristályosodó sót elkülönítjük. Ily módon 71,3 g l,l-difenil-l-metoxi-3--allilaminopropán-hidrokloridot kapunk, amely az elméleti kitermelés 39%-ának felel meg. A kapott hidroklorid 134—136 °C-on olvad, újbóli kristályosítás után a végső olvadáspont 153 °C. 2. példa 14,0 g nátriumamidot 500 ml folyékony ammóniában szuszpendálunk, és a szuszpenzióhoz hozzácsepegtetjük 59,5 g benzhidrilmetiléter 100 ml éterrel készített oldatát. Az elegyet egy óra hosszat keverjük, majd adagonként hozzáadunk 5 53,6 g /ő-klóretil-krotilamin-hidrokloridot (op. = 163—168 °C), és az egészet két óra hosszat keverjük. A további feldolgozás az 1. példában megadott módon történik. Ily módon 41,3 g 1,1--difenil-l-metoxi-3-krotilaminopropán-hidro-10 kloridot kapunk, amely az elméleti kitermelés 42%-ának felel meg. A termék olvadáspontja vizes alkoholból való átkristályosítás után 178— 180 °C. 15 3. példa 3,3 g káliumot 400 ml folyékony ammóniában, amelyhez 20 mg ferrinitrátot adunk katalizátorként, addig keverünk, amíg a kék színeződés el 20 nem tűnik. A káliumamidot tartalmazó elegyhez ezt követően 16,0 g benzhidrilmetilétert csepegtetünk, és az egészet egy óra hosszat keverjük, majd 11,0 g /?-klóretil-(ciklopropilmetil)-amin (a hidroklorid op.-ja 256—258 °C) 80 ml éterrel 25 készült oldatát csepegtetjük hozzá, és még két óra hosszat keverjük. A feldolgozás az 1. példában megadott módon történik. Ily módon 12,7 g l,l-difenil-l-metoxi-3-(ciklopropilmetü)-aminopropán-hidrokloridot kapunk, amely az elméleti 30 kitermelés 48%-ának felel meg. Vízből való átkristályosítás után a termék olvadáspontja 179— 180 °C. 4. példa 35 7,0 g nátriumamidot és 31,8 g benzhidrilétert 500 ml folyékony ammóniában az 1. példában megadott módon kezelünk. Az elegyhez ezután 21,0 g jff-klóretilallil-metilamin 50 ml éterrel ké-40 szített oldatát csepegtetjük hozzá, és az egészet két óra hosszat keverjük. Az ammónia lepárlása után vizet adunk az elegyhez, és a maradékot sósavval megsavanyítjuk. A vizes réteget elkülönítjük, meglúgosítjuk 45 és éterrel extraháljuk. Az éter ledesztillálása után 24,2 g l,l-difenil-l-etoxi-3-metallilaminopropánt kapunk viszkózus olaj alakjában, amely 134 c

C-on desztillál át 0,07 torr nyomáson. Ez 52%-os elméleti kitermelésnek felel meg. 50 A hidrokloridot ebből úgy kaphatjuk, hogy a bázist éterben vagy benzolban oldjuk, és utána a savas reakció eléréséig klórhidrogént vezetünk az oldatba. Ekkor a hidroklorid kicsapódik. Ezt leszívatjuk, a termék olvadáspontja 116—118 °C. 55 Az 1—4. példákban leírt módszerek szerint állítjuk elő a következő vegyületeket is: l,l-difenil-l-metoxi-3~diallilaminopropán olajos bázisként, a hidroklorid 60 op.-ja = 143—145 °C, l,l-difenil-l-metoxi-3--(transz-7-klórallil)-aroinöpropán-hidroklorid: op. = 174—176 °C, 1,1-dif enil-1-butoxi-3-65 -(/?-ciklohexilidénetil)-aminopropánj