165416. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1,1-difenil-1-alkoxi-3-aminopropán-származékok előállítására

165416 téti, amelynél benzilgyök kapcsolódik az oldal­láncban levő nitrogénatomhoz. A vegyület elő­állítása a megfelelő benzoilvegyületnek lítiumalu­míniumhidriddel való redukálása útján történik. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítását oly módon végezzük, hogy a (II) ál­talános képletű új savamidokat — e képletben R, Rj, R2 és R 3 jelentése az (I) képletnél meg­adottakkal egyezik — az alumínium komplex hidridjeivel, előnyösen valamely közömbös oldó­szerben redukáljuk, és a keletkező bázisokat a felesleges redukálószer eltávolítása után elkülö­nítjük vagy sókká alakítjuk. Az alumínium komplex hidridjeként előnyö­sen a lítiumalumíniumhidridet és a nátriumdi­hidro-bisz-(metoxi-etoxi)-aluminátot nevezzük meg. Oldószerekként mindenekelőtt a dietiléter vagy a tetrahidrofurán jön számításba. A reduk­ciót célszerűen melegen, előnyösen az oldószer forrása közben, hajtjuk végre. A felesleges redukálószert vízzel tudjuk el­bontani, és a reakcióterméket bepárlás útján vi­szonylag tiszta formában kaphatjuk. A termé­ket bázisként tovább tisztíthatjuk vagy sókká is alakíthatjuk. Ilyen sókként például a hidroha­logenideket, szulfátokat, tartarátokat, mandelá­tokat, fumarátokat és ciklohexilszulfamátokat említjük, amelyek az alapul szolgáló savak fi­ziológiai elviselhetősége miatt gyógyszerészetileg alkalmazhatók. A kiindulóanyagként használt (II) általános képletű savamidok új vegyületek. Ezek a vegyü­letek egyszerűen előállíthatók például oly mó­don, hogy a (III) általános képletű, adott eset­ben monoszubsztituált aminovegyületeket — e képletben R, Rí és R3 az (I) képletnél megadott jelentésű — (IV) általános képletű savak reak­cióképes származékaival — e képletben R2 je­lentése az (I) általános képletnél megadott —, előnyösen ezek savkloridjaival reagáltatjuk. A reakciót valamely közömbös szerves oldószerben vitelezzük ki, ahol savmegkötő szerek, így piri­din, trietilamin vagy nátriumkarbonát jelenléte ajánlatos, mivel ezzel megakadályozhatjuk azt, hogy a (III) általános képletű amin egy része savakceptorként szolgáljon, és ezzel a reakció­ban ne vegyen részt. A következő példák segítségével a találmány szerinti eljárást közelebbről is bemutatjuk. 1. példa 10,6 g l,l-difenil-l-propoxi-3-ciklopropilkar­bonilamino-propánt (op. 144—148 °C) Soxhlet­extraktorba töltünk, és 8,0 g extrahálás közben lítiumalumíniumhidrid 300 ml éterrel készített szuszpenziójába visszük be. Az elegyet ezt köve­tően még 20 óra hosszat forraljuk. A redukáló­szer feleslegét vízzel elbontjuk, az éteres oldatot elkülönítjük és bepároljuk. Ily módon 10 g 1,1--difenil-l-propoxi-3-(ciklopropil-metil)-amino­propánt kapunk nyúlós olaj alakjában (az el­méleti hozam 88%-a). Az ebből kicsapott hidro­klorid olvadáspontja etilacetátból való átkristá­lyosítás után 170—174 °C. A kiindulóanyagként alkalmazott 1,1-difenil­-l-propoxi-3-ciklopropilkarbonilamino-propánt a 5 következő módon állítjuk elő: 10 g 3,3-difenil-3-propoxi-propilamint (olva­dáspont 45—50 °C), 7,5 g trietilamint, 4,7 g cik­lopropilkarbonsavkloridot és 160 ml benzolt 1 óra hosszat 40 °C-on melegítünk. Az elegyhez 10 ezután vizet adunk, és a rétegeket szétválaszt­juk. A szerves réteget szódaoldattal és vízzel mossuk, bepároljuk, és a maradékot ciklohexán­ból átkristályosítjuk. Ily módon 10,6 g 1,1-di­fenil-l-propoxi-3-ciklopropilkarbonilamino-15 -propánt kapunk, amelynek olvadáspontja 144— 148 °C. 2. példa 20 12,1 g N-(3,3-difenil-3-metoxi-propii)-/?,/3-di­metilakrilamidot az 1. példában leírt módon éterben mint oldószerben lítiumalumíniumhid­riddel redukálunk. Ily módon 11,0 g 1,1-difenil­-l-metoxi-S-í/^-dimetil-alli^-aminopropánt 25 kapunk sűrűn folyó olaj alakjában. A kiterme­lés az elméleti hozam 95%-a. A belőle kicsapott hidroklorid vízből való átkristályosítás után 85 —88 °C-on olvad. A kiindulóanyagként használt N~(3,3-difenil~ 30 -3-metoxi-propil)-/S,/?-dimetilakrilamidot az 1. példában megadott módon 3,3-difenil-3-metoxi­-propilaminnak /?,/?-dimetilakrilsavkloriddal való reakciója útján állítjuk elő. 35 3. példa 6,0 g N-(3,3-difenil-3-metoxi-propil)-^/-di­metilakrilsavamidot 100 ml benzolban, amely­hez 7,0 ml 70%-os benzolos nátriumdihidro-bisz-40 -(metoxi-etoxi)-aluminátot adtunk, 60 óra hosz­szat forralunk. Az elegyhez ezután 20 ml 4 n nátriumhidroxid-oldatot adunk, a rétegeket szét­választjuk, és a szerves réteget bepároljuk. Ez­után 5,5 g olaj (az elméleti hozam 96%-a) ma-45 rad vissza, amelyet éterben oldunk és klórhid­rogénnel hidrokloridként kicsapunk. A kapott l,l-difenil-l-metoxi-3-(*/,7-dimetil-allil)-ammo­propán-hidroklorid vízből való átkristályosítás után 85—88 °C-on olvad. 50 4. példa 0,75 g lítiumalumíniumhidridet 100 ml tetra­hidrofuránban szuszpendálunk, és a kapott szuszpenzióhoz 3,7 g 40 ml tetrahidrofuránban oldott N-(3,3-difenil-3-metoxi-propil)-fahéjsav-5^ amidot csepegtetünk hozzá. Ezután az elegyet 24 óra hosszat forraljuk, utána lehűtjük, 4 ml vizet csepegtetünk hozzá, a sókat elkülönítjük, és a visszamaradó oldatot bepároljuk. Ily módon 3,4 -„ g l,l-difenil-l-metoxi-3-cinnamilamino-propánt kapunk olajként, amely az elméleti hozam 95%­ának felel meg. Ebből az anyagból éteres klór­hidrogénnel kapott hidroklorid olvadáspontja 195—198 °C. 65 A kiindulóanyagként alkalmazott N-(3,3-di-

Next

/
Oldalképek
Tartalom