165416. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1,1-difenil-1-alkoxi-3-aminopropán-származékok előállítására
165416 téti, amelynél benzilgyök kapcsolódik az oldalláncban levő nitrogénatomhoz. A vegyület előállítása a megfelelő benzoilvegyületnek lítiumalumíniumhidriddel való redukálása útján történik. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítását oly módon végezzük, hogy a (II) általános képletű új savamidokat — e képletben R, Rj, R2 és R 3 jelentése az (I) képletnél megadottakkal egyezik — az alumínium komplex hidridjeivel, előnyösen valamely közömbös oldószerben redukáljuk, és a keletkező bázisokat a felesleges redukálószer eltávolítása után elkülönítjük vagy sókká alakítjuk. Az alumínium komplex hidridjeként előnyösen a lítiumalumíniumhidridet és a nátriumdihidro-bisz-(metoxi-etoxi)-aluminátot nevezzük meg. Oldószerekként mindenekelőtt a dietiléter vagy a tetrahidrofurán jön számításba. A redukciót célszerűen melegen, előnyösen az oldószer forrása közben, hajtjuk végre. A felesleges redukálószert vízzel tudjuk elbontani, és a reakcióterméket bepárlás útján viszonylag tiszta formában kaphatjuk. A terméket bázisként tovább tisztíthatjuk vagy sókká is alakíthatjuk. Ilyen sókként például a hidrohalogenideket, szulfátokat, tartarátokat, mandelátokat, fumarátokat és ciklohexilszulfamátokat említjük, amelyek az alapul szolgáló savak fiziológiai elviselhetősége miatt gyógyszerészetileg alkalmazhatók. A kiindulóanyagként használt (II) általános képletű savamidok új vegyületek. Ezek a vegyületek egyszerűen előállíthatók például oly módon, hogy a (III) általános képletű, adott esetben monoszubsztituált aminovegyületeket — e képletben R, Rí és R3 az (I) képletnél megadott jelentésű — (IV) általános képletű savak reakcióképes származékaival — e képletben R2 jelentése az (I) általános képletnél megadott —, előnyösen ezek savkloridjaival reagáltatjuk. A reakciót valamely közömbös szerves oldószerben vitelezzük ki, ahol savmegkötő szerek, így piridin, trietilamin vagy nátriumkarbonát jelenléte ajánlatos, mivel ezzel megakadályozhatjuk azt, hogy a (III) általános képletű amin egy része savakceptorként szolgáljon, és ezzel a reakcióban ne vegyen részt. A következő példák segítségével a találmány szerinti eljárást közelebbről is bemutatjuk. 1. példa 10,6 g l,l-difenil-l-propoxi-3-ciklopropilkarbonilamino-propánt (op. 144—148 °C) Soxhletextraktorba töltünk, és 8,0 g extrahálás közben lítiumalumíniumhidrid 300 ml éterrel készített szuszpenziójába visszük be. Az elegyet ezt követően még 20 óra hosszat forraljuk. A redukálószer feleslegét vízzel elbontjuk, az éteres oldatot elkülönítjük és bepároljuk. Ily módon 10 g 1,1--difenil-l-propoxi-3-(ciklopropil-metil)-aminopropánt kapunk nyúlós olaj alakjában (az elméleti hozam 88%-a). Az ebből kicsapott hidroklorid olvadáspontja etilacetátból való átkristályosítás után 170—174 °C. A kiindulóanyagként alkalmazott 1,1-difenil-l-propoxi-3-ciklopropilkarbonilamino-propánt a 5 következő módon állítjuk elő: 10 g 3,3-difenil-3-propoxi-propilamint (olvadáspont 45—50 °C), 7,5 g trietilamint, 4,7 g ciklopropilkarbonsavkloridot és 160 ml benzolt 1 óra hosszat 40 °C-on melegítünk. Az elegyhez 10 ezután vizet adunk, és a rétegeket szétválasztjuk. A szerves réteget szódaoldattal és vízzel mossuk, bepároljuk, és a maradékot ciklohexánból átkristályosítjuk. Ily módon 10,6 g 1,1-difenil-l-propoxi-3-ciklopropilkarbonilamino-15 -propánt kapunk, amelynek olvadáspontja 144— 148 °C. 2. példa 20 12,1 g N-(3,3-difenil-3-metoxi-propii)-/?,/3-dimetilakrilamidot az 1. példában leírt módon éterben mint oldószerben lítiumalumíniumhidriddel redukálunk. Ily módon 11,0 g 1,1-difenil-l-metoxi-S-í/^-dimetil-alli^-aminopropánt 25 kapunk sűrűn folyó olaj alakjában. A kitermelés az elméleti hozam 95%-a. A belőle kicsapott hidroklorid vízből való átkristályosítás után 85 —88 °C-on olvad. A kiindulóanyagként használt N~(3,3-difenil~ 30 -3-metoxi-propil)-/S,/?-dimetilakrilamidot az 1. példában megadott módon 3,3-difenil-3-metoxi-propilaminnak /?,/?-dimetilakrilsavkloriddal való reakciója útján állítjuk elő. 35 3. példa 6,0 g N-(3,3-difenil-3-metoxi-propil)-^/-dimetilakrilsavamidot 100 ml benzolban, amelyhez 7,0 ml 70%-os benzolos nátriumdihidro-bisz-40 -(metoxi-etoxi)-aluminátot adtunk, 60 óra hoszszat forralunk. Az elegyhez ezután 20 ml 4 n nátriumhidroxid-oldatot adunk, a rétegeket szétválasztjuk, és a szerves réteget bepároljuk. Ezután 5,5 g olaj (az elméleti hozam 96%-a) ma-45 rad vissza, amelyet éterben oldunk és klórhidrogénnel hidrokloridként kicsapunk. A kapott l,l-difenil-l-metoxi-3-(*/,7-dimetil-allil)-ammopropán-hidroklorid vízből való átkristályosítás után 85—88 °C-on olvad. 50 4. példa 0,75 g lítiumalumíniumhidridet 100 ml tetrahidrofuránban szuszpendálunk, és a kapott szuszpenzióhoz 3,7 g 40 ml tetrahidrofuránban oldott N-(3,3-difenil-3-metoxi-propil)-fahéjsav-5^ amidot csepegtetünk hozzá. Ezután az elegyet 24 óra hosszat forraljuk, utána lehűtjük, 4 ml vizet csepegtetünk hozzá, a sókat elkülönítjük, és a visszamaradó oldatot bepároljuk. Ily módon 3,4 -„ g l,l-difenil-l-metoxi-3-cinnamilamino-propánt kapunk olajként, amely az elméleti hozam 95%ának felel meg. Ebből az anyagból éteres klórhidrogénnel kapott hidroklorid olvadáspontja 195—198 °C. 65 A kiindulóanyagként alkalmazott N-(3,3-di-
