165384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szövetek alapozó kenésére, különösen magas fedettségi tényezőjű, erősen kiszőtt anyagokhoz, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

165384 Ide a Velan típusú impregnálás és a poreuse impregnálás tartozik. 2. Kenési eljárások. C) Hagyományos kenés. Ide tartozik a hengerkéses és a légkéses kenés. D) Thermotex kenés. 1. A) Hagyományos impregnálás: Ez itatásos eljárás, amelynél a szövetet a kádban levő impregnáló anyagba (pácba és masszába) merítik. Ebben a szövet átitatódik, majd a felesleget terheletlen gumi hengerpár segítségével kinyomják. E műveletet általában régi típusú, egyszerű itató impregnáló foulard gépen végzik, majd az anyagot szárítják. A felhasznált szövettől és az impregnáló vegyszerektől függően ezzel az eljárással 2—300 mm vízoszlopnyomás érhető el. Az impregnált szövet, illetőleg ponyva kismértékben légáteresztő képességű. 1. B) Műgyantás impregnálás: Velan típusú műgyantás impregnálási eljárás kondenzálással történik. Maga az itatás az 1. A) pontban ismertetettek szerint történik, de ezt a műveletet szárítás helyett magas hőfokon történő kondenzálás követi. Ezzel az eljárással nagyobb vízoszlopnyomás érhető el, mint az 1. A) szerinti eljárással. Mértéke függ a felhasznált impregnáló anyagoktól és magától a szövettől. 2. C) Hagyományos kenési eljárás: Lényege, hogy műanyagokat oldószerben vagy vízben megfelelően viszkózussá teszik. Eszerint van oldószeres vagy vizes diszperziós kenés. Mindkét esetben a kenőanyagot szokásos légkéses vagy hengerkéses kenőgépen a szövetre felkenik. Ismeretes ellenirányú gumihengerrel történő felhordás is. Ezt az eljárást csak ritkán alkalmazzák. Az utóbbi időkben a fő törekvés az, hogy a kenőgép minél finomabb, vékonyabb réteg felvitelére legyen alkalmas. Ennek elérésére a kések profilját a felhordandó massza vagy paszta viszkozitását és a megfelelő szövettípust különlegesen alakítják ki. Az így kent szövetet polimerizáló berendezésen vezetik át, majd feltekercselik. '2. D) A legkorszerűbb megoldás a kenés terén a termotex kenés (Zimmer-cég prospektusa). Itt szintetikus, hőre lágyuló műanyagot őrölt áHapotban, vékony rétegben terítenek szét a szöveten, majd a műanyagporral terített szövetet olvasztókemencén keresztül vezetik, ahol a műanyag megolvad, és a szövet teljes felületét bevonva szétfolyik. A kenési eljárásokkal készített szöveteknek légáteresztő képességük nincs. Az elérhető víz- oszlopnyomás a kenőanyagtól és a hordozó szövettől függően 500—20O0 mm-ig terjed. A fentiekben ismertetett eljárások egyike sem alkalmas az erősen kiszőtt anyagok olyan impregnálására vagy kenésére, amely tartós hatást tudna biztosítani. Éppen ezért kényszerültek mind ez ideig lazább szövésű szövetek alkalmazására, ha tartós impregnálást kívántak létrehozni. Ebben az esetben viszont maga az anyag minősége kifogásolható. A találmány szerinti eljárással az eddig ismert eljárások ilyen vonatkozású hibáit és hiányosságait kívánjuk kiküszöbölni, hogy annak ellenére, hogy hagyományos minőségű; tehát magas fedettségi tényezőjű, erősen kiszőtt és 5 magas sodratú cérnafonalakból készült szöveteknél is kifogástalan kenést tudjunk elérni, a kenőanyag és a szövetanyag között létrejövő szilárd és oldhatatlan kapcsolattal. A fenti célkitűzést a találmány szerinti eljá-10 rásnál azáltal érjük el, hogy hengerkenést alkalmazunk, ameiynek lényege, hogy a kenőanyag viszkozitásának és a felhordandó anyag mennyiségének függvényében rovátkolt hengerrel belepréseljük a kenőanyagot a szövetbe. A 15 hengerre az alatta elhelyezett vályúból merítéssel visszük fel a pasztát, és a felesleget a henger felületére illesztett leszedőkéssel távolítjuk el. A rovátkolt henger készülhet fémből vagy esetleg más, a célnak megfelelő merevségű 20 anyagiból, például kemény gumiból vagy műanyagból. A rovátkolt vagy vésett nyomóhengerrel a nyomás mértékét szembefutó gumihengerre •— és ettől függően a szövet felületéről kiindulva 25 befelé — a szövetbe különböző mélységig préselhetjük a masszát a szövetbe magába, illetve a fonalak belsejébe. A gumihengerre vagy gumírozott hengerre kifejthető nyomóhatás szabályozása az elérhető kenési formák intervallumát 30 határozza meg, és ez a felületi kenéstől az anyagon való teljes átnyomásig tartó szakaszt jelenthet. A találmány szerinti hengeres kenés előnye a késes kenőgéppel szemben, hogy a kenőanyag a szövetbe hatolva az egész szövettel, illetve a 35 benne levő fonalrendszer belső szerkezetével lép elválaszthatatlan kapcsolatiba, nem csak az anyag felületével. A találmány szerinti eljárásnál a hengeres kenés alapozó kenést képez, amelyet további tech-40 nológiai folyamatok követhetnek a mindenkori alkalmazott anyagoktól és kívánalmaktól függően, így magát a kenést szárítás vagy polimerizálás követheti, majd az alapozó kenés után fedőkenést alkalmazhatunk. 45 A szárítás során csak a nedvességet távolítjuk el. Oldószer alkalmazásánál ez 60—-80 °C-on történik, míg vizes emulzió esetén 100—130 °C-on végezzük a szárítást. . Amennyiben a kialakítandó felület polimeri-50 zálást igényel, úgy olyan szárítási sebességet határozunk meg, hogy a szövetek az alkalmazott kenőpaszta típusától és mennyiségétől függően megfelelő ideig tartjuk a kenőpaszta polimerizálási hőfokán a polimerizáló kemencében. A szö-55 vet felületével szemben támasztott igénv szerint a szárítást vagy polimerizálást fedőkenés követheti, amelyet bármely ismert módon végezhetünk. Természetesen a fedőkenés közvetlenül is követheti adott esetben a találmány szerinti 60 alapozó kenést. Így a fedőkenés önmagában ismert henger lég- és szalagkéses megoldások alapján valósítható meg. A fedőkenés vastagságától és a szövet felületétől függ a kent áru felülete. Tapasztalataink szerint a találmány sze-65 rinti alapozó kenési eljárással készített szövet