165333. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés fényprogramok létrehozására és ezek tárolására

165333 3 tak és drágák, beszerzésük csupán nagy létesítmények számára érhető el. Fényeffektusokat előállító berendezések másik csoportját képezik azok a készülékek, amelyeket kimondottan „Beat" és különböző „Show"-műsorok hangulatvilágításának színesebbé tételére konstruál­tak. Ezeknek a berendezéseknek a lényege az, hogy a fényforrások felvülanási helye (pozíciója) és fényereje a zene ütemétől vagy a zenében levő bizonyos kitüntetett hangmagasságoktól függjön. Az utóbbi berendezések és az előzőekben említet­tek között mind működésük, mind pedig alkalmaz­hatóságukban igen nagy különbség van. A közös csupán az bennük, hogy mindkét típusú berendezés fényprogramok előállítására szolgál. Az utóbbi beren­dezések felépítése általában rendkívül egyszerű kis­(általában három-négy) fénycsatornával rendelkeznek, tartalmaznak egy egyszerű manuált és egy automa­tikai. Ez az automatika teszi lehetővé, hogy a berendezéssel zenére gyors, időben dinamikusan változó fényprogram futtatható. Hangsúlyozni kell, hogy ezeknél a berendezéseknél a gyors dinamikus változások csupán egy zene kapcsán jönnek létre, vagy pedig tervezett programok lefuttatására itt is csupán a kezdetleges manuál szolgál, mely éppen olyan nehézkes, mint az előzőekben említett berende­zéseknél. Az ismert berendezések másik hibája, hogy egyrészt a zenében megjelenő kitüntetett frekvenciák és a hozzájuk tartozó fényforrás felvillanása és fény­ereje között nincs egyértelmű kapcsolat (másodlagos effektusok, mint pl. az 1 957 215 sz. NSZK publiká­ciós leírásban) és így a létrehozott effekt nem tükrözi hűen a zene tónusbeli változásait, valamint egy zene ismételt lejátszása nem vonja maga után a fényeffek­tek teljesen azonos megismétlődését. Másrészt mivel a készülékkel a kitüntetett frekvenciatartományok egy­szer és mindenkorra adottak, a felhasználónak nincs módja ezeken változtatni, végső soron nem tud leképzett fényeivel alkalmazkodni egy adott zene tőnustartományához. Általában csupán három frekvenciatartomány ki­tüntetése szokásos — (pl. a „Dynakord" cég készülékénél vagy 1 026 700 sz. brit szabadalomnál) — mély, közepes és magas frekvenciák szerint, s így bármely, e széles tartományokba eső, a zenében előforduló frekvenciák már előidézik a fényforrások felvillanásait, a fényhatások ennél fogva monoton jellegűek, nem tükrözik a zene gazdag variációit. Egyes megoldások (pl. a 1 957 215 sz. NSZK) a monoton jelleg elkerülésére automatikus bimetálos hőkioldókat alkalmaznak, melyek a zenétől lényegé­ben függetlenül, bizonyos idő eltelte után kikapcsol­ják a fényforrásokat, a megoldás viszont teljességgel megszakítja a zene és a fényeffektusok egyértelmű kapcsolatát. A fényeffekt berendezések ezen csoport­jánál is fennáll a probléma, hogy semmi módon nem lehetséges egy előre tervezett, kézi úton lejátszott dinamikusan változó program rögzítése és későbbi megismétlése úgy, hogy ez már további kézi beavat­kozást ne igényeljen. 4 Az eddig ismertetett fényberendezések mindkét csoportjánál — zenére, impulzusokra vagy más jelre létrejövő, a továbbiakban „automatikusnak" nevezett fényeffektusoknál, különösen nagy teljesítmények 5 esetén az energia kihasználás szempontjából igen fontos a fényforrások működési tartományának alul­ról való behatárolása. Ismeretes ugyanis, hogy egy általunk minimálisnak ítélt fényerőt létrehozó feszült­ségnél kisebb feszültségek, hasznos fényt nem szolgái­ig tatnak, bár ilyenkor a lámpák teljesítményfelvétele még igen jelentős lehet. Az eddigi automatikus készülékek részben kis teljesítményük, részben igény­telen felépítésük miatt a fenti problémával nem foglalkoztak. j5 összegezve egy korszerű fényeffekt berendezéssel szemben támasztható követelményeket, egyesítve az ismertetett, lényegében két különböző típusú effekt berendezés számunkra hasznosítható funkcióit, kiegé­szítve a találmány tárgyát képező követelményekkel, 20 megállapítható: a) A vezérlőrendszer finommechanikai elemektől, kontaktusoktól mentes, tisztán elektronikus legyen. b) Mind statikus, mind dinamikus programok rögzíthetők és visszajátszhatok legyenek. 25 c) Mód legyen nemcsak manuális, hanem automa­tikus és távvezérelt üzemmódokra is. d) Lehetőség legyen a zene élethű „fénylejátszá­sára", ezen belül a kitüntetett frekvenciák tetszőleges megválasztására. 30 e)A berendezés nagy teljesítmények kapcsolására legyen alkalmas és vegye figyelembe az energia kihasználás szempontjait. f) A pozícióként tetszés szerinti számban megis­métlődő alapegység egyszerűen kezelhető, kisméretű 35 és olcsó legyen. A találmány szerinti elrendezés a fenti követel­ményeket mindenben teljesíti, ezáltal lehetőség nyílik igen gazdag variációjú fényprogramok összeállítására, tárolására, amit az eddigi berendezések nem tettek 40 lehetővé. A találmány lényege az, hogy állandó egyértelmű kapcsolatot hozunk létre a fényeffektus és egy diszkrét hangfrekvenciás jel között úgy, hogy a fényforrás pozíciójának egy kiválasztott diszkrét jel-45 frekvencia, intenzitásának a diszkrét jel amplitúdója felel meg, azzal kiegészítve, hogy az elrendezésen belül — a továbbiakban „fénycsatornának" nevezve — létrehozunk egy olyan alapegységet, mely tetszés szerinti számban megismételhető. így a fény csatornák 50 számának növelésével, ill. csökkentésével létrehozott berendezések kielégítik mind a nagy színházak, mind pedig szélső esetben a magán felhasználó effekt igényeit, különös tekintettel ezen felhasználók tőke­erőben' differenciáira. 55 A programok rögzítése, mely mind ez ideig csak statikus esetben és igen drága berendezésekkel volt megoldott, a találmány szerinti elrendezésben rendkí­vül leegyszerűsödik. A fényeffekt információtartal­mát diszkrét szinuszos jel hordozza, belátható tehát, 60 hogy bármely közönséges mágnesszalagos magneto-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom