165311. lajstromszámú szabadalom • Precizíós mágnesfej egy vagy többcsatornás mágneses rögzítéshez és/vagy lejátszáshoz

165311 3 4 tokát egymással párhuzamos síkokban forgatva, szükségszerűen párhuzamos megmunkált felü­letek állnak elő. Nehézséget jelent — a megkí­vánt pontosság miatt — a forgácsoló hegyek méretre állítása, figyelemmel a késkopások miatti élezések utáni beállítások sűrű ismétlő­désére. Ezenkívül igen pontos megmunkálást igényel a 2 fejlap 7, 8 felületének elkészítése, mivel a 4 résnek ezekre merőlegesnek kell lenni. Az ismert konstrukció további hátránya, hogy mivel a 3 pólusok lemezeltek, a lemezek vas­tagságának toleranciája miatt a lemezcsomago­kat pozitív és negatív tűrésű lemezekből úgy kell összeállítani, hogy a kötegvastagságok olya­nok legyenek, mintha névleges méretű lemezek­ből lennének összeállítva, és hogy a részükre készített pólushornyokba hézagmentesen illesz­kedjenek. Ez a megoldás még azt is igényli, hogy a fejgyártó üzem raktárán mindig legyen elegendő mennyiségű pozitív és negatív tűrésű lemez, ami további beszerzési problémát jelent, de nehézségeket okoz a kétféle lemez meg­munkálásának különválasztása is egészen a pó­luscsomag összeállításáig. Rendkívüli nehézsé­get okoz még kis kötegvastagság esetén, — a le­mezek kis száma miatt — a névleges méret összeállítása. Egy másik ismert megoldású mágnesfejnél a lemezválogatás mellett karcolást is alkalmaz­nak, ahol egy célszerűen kiképzett hegyes szer­számmal pl. kúppal, a pólushornyokat — az ol­dalsíkjukra merőleges, egymáshoz közelebbi párhuzamos fej lapfelületeken — végigkarcolják azért, hogy a pólushornyokban a karcolás okoz­ta anyagbetüremlés rögzítse és horonyközépre helyezze a lemezkötegeket. Ez a megoldás két problémát vet fel: egyik az, hogy ahhoz, hogy a betüremlés megfelelő mértékű legyen, vi­szonylag nagy erővel kell a kúpot a felületre nyomni, ezáltal mély árkot hasít ott is, ahol nem szükséges, sőt zavaró; a másik probléma, hogy mivel a kúp és a karcolandó felület kö­zötti mozgás egyenes vonalú, a horonynak csak egyik oldal élén (amelyiket a kúp előbb ér el) lesz anyagbetüremlés, ahol elhagyja a hornyot ott betüremlés és kitüremlés is keletkezik. Hát­ránya ennek az eljárásnak, hogy a horony két szemben levő élén előállt betüremlés nem lesz szimmetrikus, ezáltal nem vezeti horonyközép­re a pólusköteget. Problémát jelent még ennél a mágneskör záródásának üzembiztos, egységes megoldása is. A vaskör (pólus + a tekercset hordozó.járomlemez) lemezeit, így adódik avas­kör lemezeinek átfedéses illesztése: a pólus- és a járomlemezcsomag három rétegre oszlik és a pólusköteg középső rétege hosszabb, a járom­lemezkötegé rövidebb, ca. a lemezköteg széles­ségi méretével. Összecsúsztatáskor a lemezköte­gek szélességi méretével egyező négyzetfelüle­teken történik az érintkezés. Az ismert megol­dású fejnél a fémes kapcsolat biztosítása oly módon jön létre, hogy a pólus —, illetve járom­lemezköteget a fentiek szerint pozitív és nega­tív tűrésű lemezekből állítják össze, így névle­ges méretű villák kerülnek szembe egymással. Az összeszorító erőt a lemezfelületek egyenet­lensége, geometriai deformációja hozza létre. Mivel ezek a villák hordozzák az egész tekercs­szerelvényt, könnyen éri ezeket mechanikai de­formáció az egymásba nyomásuk során, ami az­zal járhat, hogy a villák kinyílnak és így nem adódik megfelelő összeszorító erő. Másik prob­léma a már említett pozitív és negatív tűrésű lemezek szükségessége. Egy további ismert fejkonstrukció megoldás olyan, hogy a mágneskörök pólusait egy erre a célra szolgáló készülékkel egymáshoz képest olyan helyzetbe állítják, hogy az egyes mágnes­körök rései egy síkba esnek és ez a sík merő­leges a fej tok talpsíkjára, majd az egész fejío­kot műgyantával kiöntik. A gyanta a megke­ményedése után rögzíti a pólusokat a fejtok­ban. E konstrukció hátránya az, hogy a pólusokat elhelyező készüléknek rendkívül pontosnak kell lenni; a pozitív és negatív tűrésű lemezek vá­logatása itt is szükséges, hiszen helyezési szem­pontból a fejlap szerepét itt a helyező készü­lék veszi át. További hátránya, hogy a mű­gyanta kötés közbeni zsugorodása miatt a pó­lusok elmozdulnak. A fej élettartama szem­pontjából hátrányos a műgyantának a fémek­nél kisebb kopásállósága. Ismét egy másik ismert fejkonstrukció réte­genként van felépítve. A talpsíkhoz képest az első pólus helyzetét egy nagy pontosságú köz­darab biztosítja, majd ugyanilyen nagypontos­ságú rétegek biztosítják a pólusok egymáshoz képest történő elhelyezését. A fej gyártásánál nagy hátrányt jelent a köz­darabok rendkívül nagy pontosságigénye, vala­mint a lemezválogatás szükségessége. A találmány célja az, hogy a precíziós mág­nesfejek gyártásának egyszerűbb, tökéletesebb lehetőségét adja, egyesítse magában az eddigi megoldások előnyeit, és azok felsorolt hátrá­nyait mellőzze. A találmány lényege, hogy a mágnesfejnek a résmerőlegesség összeszerelés utáni korrek­ciójára plasztikus csuklója; a pólus-lemezköte­gek pólushornyokban való lemezválogatás nél­küli precíz központosítására a fejlap pólushor­nyainak oldalrészén, a horony középsíkjára szimmetrikus anyagbegyűrése; továbbá célsze­rűen kialakított műanyagalkatrésze van. Ez utóbbi alkatrész a pólus -- és járomlemezköte­gek átlapoló részeinek precíz összeszorítását is megoldja. A találmány szerinti mágnesfej egy célszerű kiviteli alakjánál a plasztikus csukló a fej tok elkeskenyítet keresztmetszetű részeként van ki­alakítva, mely csavaró deformációra van igény­be véve azáltal, hogy a merőlegességkorrekció következtében, a rést tartalmazó fejlap a csuk­lón, mint geometriai középponton, elfordul. Az elfordulás lehetőségét az adja, hogy a fejtoknak a plasztikus csuklóval ellentétes oldalán, a fej­lap és a fejtok között rés van biztosítva. A póluskötegek horonyközépre helyezését egy 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom