165280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az emberi szervezet idegrendszerének hidegérzékelő receptorait stimuláló készítmény előállítására
13 165280 14 7. példa N-p-ment- 3-oilglicin-n-propilészter A 2. példában leírt eljárást követve p-ment-3-oilkloridot (2.0 g, 0,01 mól) glicin-propilészter- 5 hidrokloriddal (1,5 g, 0,01 mól) és nátrium-hidrogénkarbonáttal (1,6 g, 0.02 mól) reagáltatjuk. A nyers terméket desztilláljuk, f.p. 170°/0.1 mm. (Desztilláció után közvetlenül a termék megszilárdul.) Elemzési eredmények a Ci6 H 29 N0 3 képletre: 10 Számított: C 67,8 H 10,6 N4,9 Mért: C 68,2 H 10,6 N 5,0 8. példa 15 N—(2-hidroxi- n-propil)—p-mentán-3-karboxamid p- Ment-3-oilkloridot (3.0 g) izopropanolaminnal (3.0 g) reagáltatjuk a 3. példában leírt eljárás szerint 20 A terméket az N-(2-hidroxi-n-propil)- p-mentán-3-karboxamidot, sűrű olaj formájában kapjuk. F.p. 184°/0.1 mm. 9. példa 25 N-(1,1-dimetil- 2-hidroxietil)-p-mentán- 3-karboxamid p- Ment-3-oilkloridot (3.0 g) 2-amino-2-metilpropán-1 -ol- al(3.0 g) reagáltatjuk a 3. példában leírt 30 eljárás szerint. N-(l,l-dimetil- 2-hidroxietil)- p-mentán- 3-karboxamidot kapunk szilárd kristályok formájában, melyet vizes metanolból átkristályosítunk. O.p. 123°. 35 10. példa N,N-dietil-p- mentán- 3-karboxamid 40 Az 5. példában leírt eljárást követve p-mentán-3-karbonsavat (1.84 g) tionilkloriddal reagáltatunk, majd a p-ment-3-oilkloridot dietilaminnal (0,74 g) reagáltatjuk nátriumhidroxid jelenlétében (0.4 g). N,N-dietil- p-mentán- 3-karboxamidot kapunk. 45 11. példa N-tercier-butil- p-mentán-3-karboxamid 50 Az 1. példában leírt eljárást követve p-mentán-3-karbonsavat (1.84 g) tionilkloriddal reagáltatunk. A nyers p-ment- 3oilkloridot tercier butilaminnal (0,74 g) reagáltatjuk nátriumhidroxid (0.4 g) jelenlétében. 55 Kristályos termékként N-tercier-butil- p-mentán-3-karboxamidot kapunk, melyet vizes etanolból átkristályosítunk. O.p. 145-146. 12. példa 60 N-metil- p-mentán- 3-karboxamid Az 1. példában leírt eljárást megismételjük azzal az eltéréssel, hogy etilamin helyett metilamint (0.32 g) 65 használunk. N-metil-p-mentán- 3-karboxamidot kapunk kristályos termék formájában, o.p. 95—97°. 13. példa N-(p-ment- 3-oil)-morfolin Az 5. példában leírt eljárást követjük azzal az eltéréssel, hogy dimetilamin helyett morfolint (0.88 g) használunk. N-(p-ment-3oil)- morfolint kapunk. 14. példa p-Mentánhidroxámsav Hidroxilamin- klórhidrátot (1,0 g, 0,014 mól) és nátrium-hidrogénkarbonátot (3,4 g, 0,04 mól) feloldunk 30 ml vízben, visszafolyató hűtővel és mágneses keverővel felszerelt lombikban. A széndioxid kiválás befejeztével étert (20 ml) adunk az oldathoz keverés közben. p-Ment- 3-oilklorid (2 g. 0,001 mól) éteres (15 ml) oldatát adjuk hozzá cseppenként a hűtőn keresztül. A savklorid teljes mennyiségének beadagolása után 15 percenként az éterfázisból vett minták spektrumait megvizsgáljuk. A reakció teljesnek tekinthető, ha a savklorid abszorpciója 1800 cm-l-en már nem látható a spektrumban. Az éterfázist gondosan elkülönítjük a vizes fázistól, szárazra bepároljuk. Fehér port (2 g) kapunk. A kapott p-mentán-hidroxámsavat etanol/víz elegyből átkristályosítjuk. 15.példa N-(4-hdiroxibut-2-inil)- p-mentán- 3-karboxamid Nátrium- hidrogénkarbonátot (2,5 g) és 4-aminobut- 2-in-l-ol- klórhidrátot (2.5 g) vízben (60 ml) feloldunk és p-ment-3- oilklorid éteres oldatát (100 ml) adjuk hozzá. Az elegyet két óra hosszat erőteljesen keverjük, majd az éterfázist elkülönítjük és magnéziumszulfáton megszárítjuk. Az éter elpárologtatása után N-(4-hidroxibut-2-inil)- p- mentán- 3-karboxamidot kapunk sűrű folyadék formájában. F.p.: 180°/0.1mm. 16. példa N-(p-hidroxifenil)-p-mentán- 3-karboxamid p-Ment- 3-oilkloridot (2.0 g) és p-aminofenolt (2,2 g) 4 óra hosszat szobahőmérsékleten éterben (100 ml) összekeverünk. N-(p-hidroxifenil)- p-mentán- 3-karboxamidot kapunk. Annak megállapítására, hogy a találmány szerinti vegyületek az emberi testre fiziológiai hűsítő hatást gyakorolnak az 1-16. példákban leírt eljárással előállított vegyületekből 0.2 súly%-os etanolos oldatokat készítünk és az egyes oldatokból 0.05 ml-t a kísérletre kiválasztott személyek arcára dörzsölünk az arccsont táján. A vizsgálati alanyokat a bedörzsölés utáni két perc múlva — amikorra már az alkoholos vivőanyag hűsítő hatása megszűnt - hűsítő hatás szempontjából megkérdeztük. A válaszok alapján kapott eredményeket a III. táblázatba foglaltuk. A hűsítő hatás mértékének kifejezésére önkényesen választott 1, 2 és 3.
